2006. április 1.
Immár a 2. szemesztert töltöm a szöuli Hankuk Egyetem magyar szakos hallgatói körében. Néha úgy érzem, hogy hasznos a munkám, bizonyos dolgokban viszont - be kell látnom - időről-időre kudarcot vallok. Így vagyok például a játszani igével is. Hallgatóim, valószínűleg a magyar-koreai szótár rossz szócikkének köszönhetően sorra kerülnek vicces helyzetbe az órákon, bár ők erről eddig mit sem tudtak. A kedvenc hét eleji kérdésemre, miszerint: Mit csináltál a hétvégén?, a leggyakoribb válaszuk: Otthon játszottam a barátommal.
Beletelt kis időbe, mire felfogtam, hogy ártatlan koreai kislányaim nem a szexről beszélnek, hanem puszta időtöltésről. Vagyis a játszik ige számukra tökéletesen képes betölteni a szórakozik ige szerepét. (Ez utóbbit csak kevesen ismerik, használni pedig egyáltalán nem használják.) Idén a másodévesek nagy részét már sikerült felvilágosítanom arról, hogy mire gondolok én a "barátommal játszottam" kapcsán. Tízből már csak 5 rontja el...
A harmad- és negyedévesek agyát azonban már nem nem lehet átmosni, kitörölhetetlenül bennük marad a szó ezen "jelentése".
A kis elsőéveseim egyelőre még a játszani igét sem ismerik, szabad prédák, rájuk én fogok lecsapni előbb, nem a szótár. Mielőtt végleg hazamennék, majd készítek egy felmérést, hogy tudjam, mire jutottam... Kicsit félek, hogy az írott szó(tár) győzedelmeskedik felettem. Mert ugye a szó elszáll, az írás megmarad...
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése