2006. augusztus 23.
Amikor tavasszal már nagyon vágytam haza, Budapestre, szerettem magam elé képzelni az erkélyünket. Azt, ahogyan reggelente, plédbe burkolózva, iszogatom a forró teámat és olvasok. Hazaérkezésem másnapján rögtön vissza is tértem e kedves tevékenységemhez. A mai reggel volt az utolsó. Hát... nekem ennyi volt a nyár! Elrepült egy pillanat alatt. Ma délután indulok vissza Szöulba. Viszlát Budapest!
2 hozzászólás:
Ne feledd, hogy van egy kanalad. Egy örök kanalad! Az csak a Tiéd, és örökké az is marad! :)
tete
Megjegyzés küldése