2006. december 20.
Minden embernek vannak félelmei. Természetesen én sem vagyok kivétel. Egyik legnagyobb félelmem az, hogy nyilvánosság előtt kell énekelnem. Mondjuk egy karaoke bárban... Néhány olvasó biztosan emlékszik még az Álljon meg a nászmenet! című film egyik jelenetére, amelyben Cameron Diaz kénytelen egy ilyen helyen énekelni, szörnyen hamis hangon. Nos, én még borzasztóbb lennék és lényegesen rosszabbul is mutatnék. :) Itt Koreában a karaoke, itteni szóval "norébáng" nagy népszerűségnek örvend. Másfél év alatt valahogy mégis sikerült elkerülnöm ezeket a félelmetes "énekszobákat". Egészen tegnap estig. Egy karácsonyi vacsorán voltunk, amelyet a dékánhellyettes úr rendezett a külföldi tanárok tiszteletére. A vacsora utáni meglepetés a karaoke volt. Szerencsére a cseh kollégák rendkívül dalos kedvűnek bizonyultak, és nagyon nehezen adták ki kezükből a mikrofont. Mondjuk nem is nagyon kapkodtam érte. A férjem is a segítségemre sietett és énekelt helyettem. Örökké hálás leszek érte! :) Persze azért ne gondoljon senki ünneprontónak. Kivettem én is a részem a mulatságból: szépen mosolyogtam és táncoltam.
Ja igen, mondtam már, hogy a másik nagy félelmem a tánc?!
A hangomnál talán csak a ritmusérzékem rosszabb. :)
Ja igen, mondtam már, hogy a másik nagy félelmem a tánc?!
A hangomnál talán csak a ritmusérzékem rosszabb. :)
2 hozzászólás:
Nem biztos, hogy annyira kell az a ritmusérzék! :))) Ehhez legalább értek - pár éve már táncolok és néha bizony én sem hiszem, hogy rendelkezem vele! Ha hazajössz, adok különórát! Bár ez it is megy - szóban! A lényeg: érezd jól magad - igy minden jól mutat!
Nem csak ezzel volt a gond, maga a hely sem volt túl szimpatikus. Nem mondhatnám, hogy szuper volt a hangulatom. :-) Úgyhogy aligha mutattam volna jól. Azért próbálkoztam senki kedvét nem elrontani. Azt nagyon nem szeretem csinálni.
Megjegyzés küldése