2007. január 26.
Egy hónapnyi szünet után ma délután ismét Koreában landoltunk. Utunk háztól házig kb. 20 óra volt. Az ilyen hosszú utazásra nem lehet azt mondani, hogy "kellemesen telt", mert ez nem lenne igaz. De a körülményekhez képest...elég jó volt, átlagos, viszonylag gyors. Persze az is lehet, hogy már mi vagyunk kissé edzettebbek. Budapesten a reptéren természetesen ismét eljátszottuk a kis játékunkat a túlsúllyal, mint mindig, minden utazáskor. Nem tanultunk semmit abból az esetből, amikor legelső kiutazásunkkor egy egész kabinbőröndnyi könyvet, édességet, jegyzetet kellett Anyukámnak hazavinnie, mert annyi túlsúlyunk volt. Rémes volt, ott görnyedeztünk a 4 bőrönd fölött és kb. 5 percünk volt eldönteni, mi jön, mi marad. Közben persze jól elszórakoztattuk a várakozó utasokat bőröndjeink tartalmának ki- és bepakolásával. Akkor nagyon beleizzadtunk a dologba... csak akkor kezdtünk végre megnyugodni, amikor már Rómába értünk. Mára annyi maradt az egészből, hogy rettentően izgulunk, de azért mégiscsak jól megpakoljuk a bőröndöket. 5 hónap, az 5 hónap. Minden kell!
A túlsúly után egészen rendben mentek a dolgok. Frankfurtban aztán jött a következő stresszhelyzet. A mozgólépcsőn ugyanis a férjem leejtette az egyik beszállókártyát, ami olyan szerencsésen érkezett a földre, hogy egyből el is tűnt a rések között. Talán mondanom sem kell: az én beszállókártyám volt. Rettentően megijedtem, hogy félúton elakadok. De szerencsére, néhány percnyi ijedtség után kaptam egy másik kártyát. :)
Szöul felé aztán már minden simán ment. Félúton, épp filmnézés közben dobált minket rendesen a gép, de aztán ezen is túljutottunk. Most pedig itthon ülünk és próbálunk még néhány óráig ébren maradni, hogy könnyebben hozzászokjunk az időeltolódáshoz.
Na ez lesz csak igazán nehéz az egészben!
Üdv Koreából mindenkinek! És üdv Neked Korea!
A túlsúly után egészen rendben mentek a dolgok. Frankfurtban aztán jött a következő stresszhelyzet. A mozgólépcsőn ugyanis a férjem leejtette az egyik beszállókártyát, ami olyan szerencsésen érkezett a földre, hogy egyből el is tűnt a rések között. Talán mondanom sem kell: az én beszállókártyám volt. Rettentően megijedtem, hogy félúton elakadok. De szerencsére, néhány percnyi ijedtség után kaptam egy másik kártyát. :)
Szöul felé aztán már minden simán ment. Félúton, épp filmnézés közben dobált minket rendesen a gép, de aztán ezen is túljutottunk. Most pedig itthon ülünk és próbálunk még néhány óráig ébren maradni, hogy könnyebben hozzászokjunk az időeltolódáshoz.
Na ez lesz csak igazán nehéz az egészben!
Üdv Koreából mindenkinek! És üdv Neked Korea!
2 hozzászólás:
Ezt nem igazán értem... Milyen útvonalon repültök Koreába, ha először Róma jön és utána Frankfurt? :DDD
Az úgy volt, hogy első alkalommal Róma felé jöttünk, az Alitaliával. De ez a járat később megszűnt. Aztán utaztam egyszer (oda-vissza) Párizson át (Air France), de később ez nagyon drága lett. A legutóbbi 3 alkalommal mindig Frankfurton át jöttem, mivel jelenleg (jó ideje) ez a legolcsóbb. Na jó, Oroszországon át talán olcsóbb lenne, de azt nem nagyon merem bevállalni. :-) Szóval nem olyan bonyolult ez, csak több ut "élményét" sűrítettem egy bejegyzésbe. :-))
Megjegyzés küldése