Laci és az oroszlán

2007. február 12.

Majdnem egy évvel ezelőtt egyik diákom egy határidőnaplót nyújtott felém, majd azt kérdezte: tudod mi ez? A napló borítóján ez állt: Laci és az oroszlán. És apró betűkkel egy név: Marék Veronika. Be kell vallanom, nem tudtam hová tenni ezt a címet, és a név is csak halványan volt ismerős. (Kérem, hogy ez ne botránkoztasson meg senkit!)

Megkérdeztem hát: mi ez? És ő (egy koreai) elmagyarázta nekem, hogy egy híres magyar meseíró, híres magyar meséjének címe van a határidőnaplón. Azt is elmesélte, hogy karácsonyra kapta a naplót japán barátnőjétől, aki természetesen Japánban vásárolta azt. Kissé meglepett a dolog, egy pillanatig gondoltam is rá, hogy utánanézek ennek az egésznek, de aztán valahogy elsikkadt a dolog.

Aztán sokkal később, egy decemberi napon, a karácsonyi bevásárlási láz idején, épp a barátnőm kislányának kerestem ajándékot egy boltban, amikor hirtelen megakadt a szemem egy borítékkészleten, amelyen a már említett mesecím állt: Laci és az oroszlán. Az egész olyan hihetetlennek tűnt. Először fel sem akarta fogni az agyam, hogy itt, Szöulban, magyar szöveget olvasok egy boltban. És persze azt sem, hogy ezt a borítékot árulják, mások pedig megveszik. (Méghozzá elég borsos áron.) Amikor mindezt tisztáztam magamban, rögtön elvettem én is egy 5 darabos borítékkészletet, és csak nagy erőlködés árán tudtam megállni, hogy ne meséljem el a pénztárosnak: ez a valami magyar, és én is az vagyok, és most nagyon boldog lettem ettől az egész élménytől. Valószínűleg azért hallgattam, mert én magam is tudtam, hogy rá aligha hatna olyan euforikusan mindez, mint rám.

Ma végre utánanéztem a dolognak, és most már sokkal többet tudok Marék Veronikáról, és az ő meséiről. Illetve arról, hogy Japánban olyannyira népszerű az ő Lacija és a kis piros oroszlán, hogy a legtöbb gyerek polcán megtalálható a róluk szóló mesekönyv. És most már azt is tudom, hogy A kockásfülű nyúl (amit viszont jól ismerek), szintén Marék Veronika meséje.

El kellett jönnöm Koreába, hogy mindezt megtudjam.

Lacit és a kis piros oroszlánt azóta szem elől tévesztettem, de azt gondolom, csak idő kérdése, hogy feltűnjenek itt is az őket ábrázoló táskák, órák, tolltartók, füzetek és naplók, ugyanúgy, mint szomszédjainknál, Japánban.

Minderről sokkal érdekesebben, valaki mástól: itt.