2007. március 26.
Azt mondják: a jóhoz hamar hozzá lehet szokni. Magamon én ezt egyáltalán nem így tapasztalom. Itt Koreában a ruhatisztító szalonok ingyenesen házhozszállítják a tiszta, vasalt ruhákat. Néhányszor már én is igénybe vettem ezt a szolgáltatást, de mindig csak akkor, ha olyan sok dolgot tisztíttattam (ágynemű, ágytakaró, lepedő stb.), amit egyedül nem tudtam (vagy nagyon nem akartam) volna hazahozni. Kevés ruha esetében egyszerűen képtelen vagyok kérni ezt a szolgáltatást. Így voltam ezzel ma is. Amikor a tisztítós kérdezte, kérek-e segítséget, gondolkodás nélkül, automatikusan rávágtam, hogy: köszönöm, nem. Nem nagy dolog azt a pár inget, pulóvert hazavinni, hiszen alig 200 méterre lakom. Ez utóbbiakat természetesen nem mondtam, mivel nem tudok koreaiul, inkább csak gondoltam. Mondanom sem kell, az utolsó métereket már csak nagy nehézségek árán tudtam megtenni. Egyik kezemben az aktatáskám, tele könyvekkel, sok-sok javításra váró házi feladattal és teszttel. És persze az elmaradhatatlan bevásárlószatyor, bár ma nem volt éppen ólomsúlyú. Vállamon a kistáskám, másik kezemben a tiszta ingek, pulóverek. A kistáska persze 100 méter után már lecsúszott a vállamról és ide-oda kalimpált. A liftgomb megnyomása csak nagy nehézségek árán sikerült. Az ajtókódot pedig csak úgy tudtam beütni, hogy előtte letettem a földre a táskámat és a szatyrot.
Vajon miért csinálom ezt? Miért nem tudok kihasználni olyan lehetőségeket, amik mindenki más számára természetesek itt?
Persze a boltból való házhozszállítást sem vettük még soha igénybe... Mindig csak mondogatjuk, hogy legközelebb-legközelebb, aztán ugyanúgy cipeljük haza az ásványvizes flakonokat, mint azelőtt.
Szerencsére van azért ellenpélda is. Nem is kell messzire menni, maradhatunk ugyanitt. Otthon csak azokat a dolgokat tisztíttattam, amikkel magam nem boldogultam. Itt viszont nagyon hamar hozzászoktam ahhoz, hogy heti rendszerességgel beadjak néhány dolgot a tisztítóba. Nem igazán azért, mert elfoglaltabb vagyok, mint otthon, hanem mert egyáltalán nem kerül sokba. Persze ez a szokásom is csak nagyon sokára alakult ki. Szép lassan.
Az idézett mondást én inkább így módosítanám: a jóhoz fokozatosan ugyan, de azért hozzá lehet szokni.
A kérdés csak az, milyen lesz majd leszokni róla, odahaza... Könnyű, vagy nehéz? Ez utóbbi kérdésem pusztán költői, válaszolni szükségtelen rá. :-)
Vajon miért csinálom ezt? Miért nem tudok kihasználni olyan lehetőségeket, amik mindenki más számára természetesek itt?
Persze a boltból való házhozszállítást sem vettük még soha igénybe... Mindig csak mondogatjuk, hogy legközelebb-legközelebb, aztán ugyanúgy cipeljük haza az ásványvizes flakonokat, mint azelőtt.
Szerencsére van azért ellenpélda is. Nem is kell messzire menni, maradhatunk ugyanitt. Otthon csak azokat a dolgokat tisztíttattam, amikkel magam nem boldogultam. Itt viszont nagyon hamar hozzászoktam ahhoz, hogy heti rendszerességgel beadjak néhány dolgot a tisztítóba. Nem igazán azért, mert elfoglaltabb vagyok, mint otthon, hanem mert egyáltalán nem kerül sokba. Persze ez a szokásom is csak nagyon sokára alakult ki. Szép lassan.
Az idézett mondást én inkább így módosítanám: a jóhoz fokozatosan ugyan, de azért hozzá lehet szokni.
A kérdés csak az, milyen lesz majd leszokni róla, odahaza... Könnyű, vagy nehéz? Ez utóbbi kérdésem pusztán költői, válaszolni szükségtelen rá. :-)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése