a disznó évében

2007. április 14.

Nem, nem fogok az aranydisznó évéről írni. Ezt már sokan megtették az elmúlt hónapokban. Arról sem írok, hogy egyre több terhes nőt látok errefelé, tehát valóban komolyan veszik azt a mondást, hogy a 600 évente visszatérő aranydisznó évében született gyermekek nagyon szerencsések. Beleadnak apait, anyait.
A szép tavaszi képek után most kissé alantasabb sztori következik. Tegnapi, órai élmény. Nyelvgyakorlás végett minden órámon 2-2 diák előadást tart. Ez jó nekik, mert magyarul beszélhetnek, és jó nekem is, mert sok érdekes információt megtudhatok róluk, érdekődési köreikről és persze Koreáról. Tegnap 2 diáklány Jeju szigetéről tartott előadást. Jeju Koreától délre található, nagyon kedvelt üdülőhely. Az előadást az első percekben csak mérsékelt érdeklődéssel hallgattam, mert a napokban rámtört influenza miatt épp halálomon voltam. Aztán hirtelen megjelent egy kép, felirattal a kivetítővásznon. A képen egy kis fekete malacot láttam, a felirat pedig a következő volt: a szardisznó. Ejnye mondom, a lányok viccelődnek velem. De ezt a gondolatot hamar elhessegettem magamtól. Aki belenézett már egyszer is a diáklányaim szemébe, az jól tudja, távol áll tőlük mindenféle rossz tréfa. Agyaltam hát, mi az, amit látok. Mert hát ugye szardisznó mégsem lehet. Elírás történt, nem vitás. Aha! Biztosan vaddisznó. Ez lesz az! Tovább gondolkodtam... Szóljak? Ne szóljak? Javítsam a hibát? Akkor el kellene mondanom azt is, mit jelent az, ami oda van írva. A többi diák halálos csendben figyelte az előadást. Sehol egy félmosoly, elnyomott nevetés az arcokon. Úgy tűnt, nekik nem esett le, mit is jelent e szóösszetétel első fele. Ilyen szavakat nem szoktam tanítani nekik. :-) Arra jutottam, egyelőre nem javítom a hibát, kivárom, miért is érdekes ez a szaros vaddisznó. Kétségeim persze továbbra is voltak, mivel a kicsi disznó a képen egyáltalán nem tűnt vaddisznónak. Olyan közönséges kismalac formája volt. Csak feketében. De növény-és állatfelismerési képességem mindig is gyatra volt, ezen tehát hamar túltettem magam.
És akkor folytatódott az előadás... A kisdisznóról kiderült, hogy tápláléka nem közönséges, disznókhoz illő eledel, hanem emberi ürülék. Tehát az elnevezése helytálló, mégiscsak szardisznó. Hogy miért eszik azt, amit, azt már nem értettem kristálytisztán. Azt hiszem, hogy a régi éhezések alatt szokott rá erre a táplálékra. Rákérdeztem, van-e koreai neve, erre az egész csoport már mondta is a koreai megfelelőt. Ebből arra következtetek, ez a disznó valami helyi látványosság lehet Jejun. A koreai nevét persze elfelejtettem, de gondolom, ugyanúgy szardisznó lehet az is, mint a diákjaim által konstruált magyar elnevezése. Tükörfordítás, nem kétség. A lányok nem lehettek ennyire kreatívak. :-)
Elnézést, hogy nem feszegettem tovább a témát! Most így utólag tudom, hogy kellett volna, mert így csak félinformációt adok a kedves olvasóimnak. Mentségemre szolgál, hogy tényleg nagyon beteg voltam, és az előadásnak csak egyik érdekessége volt ez a kis állat, sok más dologról is szólt még. Így időm sem nagyon volt.
Ha valaki több információval rendelkezik, kommenteljen. Ha nem akad senki, de komoly érdeklődést vélek felfedezni olvasóimban, akkor begyűjtök néhány infót a következő órámon. És a fotót is persze! De csak ha van érdeklődés! Magamtól annyira mégsem szeretném feszegetni ezt a témát. :-)