2007. április 11.
Azt hiszem, az ember egész életében gyerek marad. És ez így van jól.
RÓLAM
- Manócska
- 2005 szeptemberétől 2009 júniusáig Dél-Koreában dolgoztam, a Hankuk Idegennyelvű Egyetem Magyar Tanszékének lektoraként. Ebben a blogban koreai élményeimet szerettem volna megosztani mindenkivel, akit érdekel. Most újra Magyarországon élek, így a bejegyzések természetesen más jellegűek lesznek. De ígérem, Korea gyakran visszatér majd az írásaimban. Négy év kinti élet után hogyan is lehetne ez másképp?
7 hozzászólás:
itthon is van kifejezetten nyugdíjasok játszótere, és épp a hintát hiányolták belőle.
Tényleg? Ez kedves dolog. Szívesen megnézném...
http://www.digitalcity.hu/digitalcity/entity/entityNews.jsp?dom=AAAABIOO&egd=AAAAMSKU&prt=AAAAUPPJ&hir=AAAAUGSB
jobbat most nem találtam róla.
http://nol.hu/budapest/cikk/420270/
ez meg 1 kis kritika róla.
Köszi szépen! Sajnos Magyarországon semminek nem tudnak örülni az emberek. Itt Koreában az efféle pihenőhelyek teljesen természetesek. És élvezni is tudják azokat. Az itteni nyugdíjasok kirándulni is nagyon szeretnek. Pedig aligha könnyebb az életük, mint a magyar öregeknek. Ők valahogy tudnak élni...
Hátulról, a legnagyobb zoommal, és a legnagyobb csöndben, rejtőzködve fotóztam őket. Még most sem tudják, hogy meg lettek örökítve. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor megláttak minket, nagyon gyorsan kiszálltak a hintából, és igencsak zavarban voltak. Persze szerintem ez csak a két "amerikai" miatt volt...
teccik ez a hely, tavasz, feher fa, na ez igen, nyugis az egesz
Megjegyzés küldése