2007. június 18.
Ha az ember 38 elsőévest szóbeliztet egy nap, akkor kb. úgy a 20. diák táján eljut arra a pontra, hogy már csak arra képes koncentrálni, valamennyire értelmes arcot vágjon. És ha a vizsga után elkövetjük azt a hibát, hogy ledőlünk "egy órácskára", akkor abból garantáltam 2 lesz, + még egy, amíg újra üzemképes állapotba kerülünk. És ma még vár rám 25 másodéves teszt kijavítása. Már csak 4 nap és vége ennek az őrületnek. Úgy két teljes hónapig. Ez azért kissé vígasztal. :-)
Az elsőévesek osztályzása elég durva rendszerű nálunk. Épp ezért nem teljesen igaz az, hogy a szóbelijük alatt csakis a figyelő tekintetet próbáltam imitálni. Számolnom is kellett ám rendesen, mert mindkét csoportban csak 6-6 A-t, vagy A+-t, azaz jelest oszthattam ki. Ez nem volt egyszerű, mert átlagban 10-10 ember volt, aki megérdemelte volna a tesztjei, és a féléves munkája alapján a jó jegyet. Épp ezért olyanokat kellett mondanom a 95%-os tesztekre (összehúzott szemöldökkel, kissé gondterhelt arccal), hogy: Nem rossz! Egész jó! A 90%-ost pedig egész egyszerűen kevésnek tituláltam. Nem volt más választásom, előírás szerint kellett cselekednem, mert nem tudok hatnál több jó jegyet beírni, a rendszer nem engedi. Mint ahogy B-ből illetve B+-ból is csak hetet adhatok. A többi meg kapja, ami marad. Számolnom pedig azért kellett, nehogy többen is azonos pontszámot kapjanak úgy a 6. hely környékén. Szörnyű dolgot is tettem ma, ugyanis az egyik kislánynak eggyel kevesebb pontot adtam, mint amit megérdemelt volna, egész egyszerűen azért, mert már "elkelt" minden jó jegy a csoportban. Utáltam magam érte, de tényleg nem tudtam mást csinálni. Ő a rendszer áldozata. Jövőre majd kárpótolni fogom valahogyan.
Nem egyszerű ám tanárnak lenni... :-( És senki ne higgye, hogy az ilyet elfelejtik a diákok. Én még a mai napig észben tartom, ki adott nekem négyest, amikor jelest érdemeltem volna. És bizony nem nagyon szeretem az illetőt. Vicces, hogy fordított esetben (amikor a megérdemelt négyes helyett ötöst kaptam), nem érzek semmiféle haragot. Vajon miért van ez? :-)
Az elsőévesek osztályzása elég durva rendszerű nálunk. Épp ezért nem teljesen igaz az, hogy a szóbelijük alatt csakis a figyelő tekintetet próbáltam imitálni. Számolnom is kellett ám rendesen, mert mindkét csoportban csak 6-6 A-t, vagy A+-t, azaz jelest oszthattam ki. Ez nem volt egyszerű, mert átlagban 10-10 ember volt, aki megérdemelte volna a tesztjei, és a féléves munkája alapján a jó jegyet. Épp ezért olyanokat kellett mondanom a 95%-os tesztekre (összehúzott szemöldökkel, kissé gondterhelt arccal), hogy: Nem rossz! Egész jó! A 90%-ost pedig egész egyszerűen kevésnek tituláltam. Nem volt más választásom, előírás szerint kellett cselekednem, mert nem tudok hatnál több jó jegyet beírni, a rendszer nem engedi. Mint ahogy B-ből illetve B+-ból is csak hetet adhatok. A többi meg kapja, ami marad. Számolnom pedig azért kellett, nehogy többen is azonos pontszámot kapjanak úgy a 6. hely környékén. Szörnyű dolgot is tettem ma, ugyanis az egyik kislánynak eggyel kevesebb pontot adtam, mint amit megérdemelt volna, egész egyszerűen azért, mert már "elkelt" minden jó jegy a csoportban. Utáltam magam érte, de tényleg nem tudtam mást csinálni. Ő a rendszer áldozata. Jövőre majd kárpótolni fogom valahogyan.
Nem egyszerű ám tanárnak lenni... :-( És senki ne higgye, hogy az ilyet elfelejtik a diákok. Én még a mai napig észben tartom, ki adott nekem négyest, amikor jelest érdemeltem volna. És bizony nem nagyon szeretem az illetőt. Vicces, hogy fordított esetben (amikor a megérdemelt négyes helyett ötöst kaptam), nem érzek semmiféle haragot. Vajon miért van ez? :-)
6 hozzászólás:
huhh, ez nagyon nem tetszik. mondhatni marhasag :-( mi lenne, ha mindenki 95%-os teszteket irna allandoan? a kijelolt szazalekot akkor is meg kell buktatni? grrrrrrrr. reszvetem.
Hát igen! Mondjuk buktatni szerencsére nem kell. De azért elég szánalmas dolog, hogy időnként már örülök annak, ha valaki elront valamit a tesztben, mert így könnyebben tudok egy sorrendet felállítani. Szerencsére még nem tartok ott, hogy le is pontozzam a tesztekek. Persze annak is eljöhet az ideje... (Ld. a tegnapi szóbeli vizsgát.)
Oh, mostmár megvan a bejegyzés. Valahogy átsiklodtam felette...nálunk épp most egész más volt a rendszer mindent fel kellett pontozni...
Ez az, ami számomra teljesen értetlen! Lehet, hogy nálunk is ezt alkalmazzák? Bár nem hiszem! Ilyet ne éljek meg soha!
Nem akarlak elkeseríteni Edina, de otthon, az egyetemen meg volt mondva nekem, hogy nagyjából hány embert kellene megbuktatnom. :-) Szerencsére nem a saját szemináriumomon, hanem egy nagyobb kollokviumon, ahol többen is vizsgáztattunk. A szerencsém az volt, hogy a diákoknak kellett írniuk egy dolgozatot előtte, és rengeteg gyatra munka született. Nem volt nehéz egyest adni rá. Szerintem néha kell egy ilyen megállapodás, hogy a rosszak tényleg kihulljanak. Vagy legalábbis ne végezzék el nevetve az egészet. Nem volt vele gondom. Általában elég szigorú és kritikus vagyok, ha éppen nem nyelvet tanítok, Koreában. :-)Az ELTE-n nem volt olyan jó hírem, minden diák tudta, hogy meg kell alaposan dolgoznia nálam, ha jó jegyet akar. Sajnos csak két évig tanítottam, aztán jött ez a munka. De remélem, ha hazamegyek, tudom folytatni majd valamilyen formában ugyanott. Hiányzik.
Az természetes, hogy a tanár sokat követel. Sőt, enélkül nem is lenne értelme! Vannak tanárom, akik jó, hogy nem a csillagokat akarják lehozatni velünk! :)Már nem meglepő a több ezer oldal, a tanulmányok tömkelege, az irodalomnál pedig a kötelező olvasmányok hatalmas listája. Néha még el is várom! De ott már baj van, ha egy olyan diákot kell alulpontozni, aki pedig teljesítette a tőle elvártakat! De ezt én gondolom így!
Megjegyzés küldése