2007. augusztus 27.
Hát elkezdtük... Csak tudnám, miért kell egy egyetemet ilyen hamar elkezdeni?
Na jó, visszafogom magam, mert nem vagyok igazságos. Hamarabb kezdünk ugyan, de karácsonyra már minden vizsgával végzünk, aztán két hónap pihi következik. Szerintem ez tetszene a magyar egyetemistáknak is...
Hogy milyen volt az első nap? Ez a harmadik szeptemberem itt. Az első évben csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, be voltam ijedve rendesen. Nem értettem semmit és senkit. :-)
A második év már könnyebb volt, de azért volt bennem némi izgalom évkezdéskor.
Ma pedig már minden rutinosan ment, és amióta autóval járok dolgozni, nagyon úri dolgom is van. Nem gond, hogy az első napokban egy konténernyi cuccot akarok bevinni a munkahelyemre.
Csak egy dolgot nem tudok megszokni: az iszonyatos párát, ami még eltarthat néhány napig, hétig.
A diákok persze ugyanígy vannak ezzel. Csak legyezgetik magukat, szenvednek ők is. Lényegesen rosszabb helyzetben vannak, mint én, mert itt voltak egész nyáron. Biztosan elegük van az egészből.
A lényeg, hogy senki nem képes még dolgozni. Se ők, se én. Épp ezért csak 30-40 perces órákat tartottam. Nagyon hálásak voltak érte. Otthon az első két hétben még diákokat sem lát az ember. Szeptember közepéig senki nem veszi komolyan az egyetemet. Itt meg: mindössze 1-2 diák hiányzott csak.
Óráim száma emelkedett néggyel, így összesen heti 12 órám lett. Munkanapjaim száma: 3. Bocs, Zsebi, nem Téged akarlak cukkolni ezzel! :-)
Van két tündéri elsőéves csoportom, velük kétszer is találkozom egy héten. A másodéveseket sajnos csak egyszer tanítom egy héten. Őket is nagyon szeretem, mert már velem kezdtek, úgyhogy keményen tudnak dolgozni. A haladó csoportom pedig ezúttal tényleg haladó. 10 diák, és már mindenki volt minimum egy évet Magyarországon. Isteni dolog, hogy velük már lehet bármiről beszélni.
Néhány kedves diákom nincs itt, mert idén Magyarországon tanul, de jöttek vissza helyettük mások, akiket eddig még nem ismertem.
Most ennyi, nem írok ám le ma mindent.
Csak még annyi: jó újra itt. :-) Két év után is.
Na jó, visszafogom magam, mert nem vagyok igazságos. Hamarabb kezdünk ugyan, de karácsonyra már minden vizsgával végzünk, aztán két hónap pihi következik. Szerintem ez tetszene a magyar egyetemistáknak is...
Hogy milyen volt az első nap? Ez a harmadik szeptemberem itt. Az első évben csak kapkodtam a fejem jobbra-balra, be voltam ijedve rendesen. Nem értettem semmit és senkit. :-)
A második év már könnyebb volt, de azért volt bennem némi izgalom évkezdéskor.
Ma pedig már minden rutinosan ment, és amióta autóval járok dolgozni, nagyon úri dolgom is van. Nem gond, hogy az első napokban egy konténernyi cuccot akarok bevinni a munkahelyemre.
Csak egy dolgot nem tudok megszokni: az iszonyatos párát, ami még eltarthat néhány napig, hétig.
A diákok persze ugyanígy vannak ezzel. Csak legyezgetik magukat, szenvednek ők is. Lényegesen rosszabb helyzetben vannak, mint én, mert itt voltak egész nyáron. Biztosan elegük van az egészből.
A lényeg, hogy senki nem képes még dolgozni. Se ők, se én. Épp ezért csak 30-40 perces órákat tartottam. Nagyon hálásak voltak érte. Otthon az első két hétben még diákokat sem lát az ember. Szeptember közepéig senki nem veszi komolyan az egyetemet. Itt meg: mindössze 1-2 diák hiányzott csak.
Óráim száma emelkedett néggyel, így összesen heti 12 órám lett. Munkanapjaim száma: 3. Bocs, Zsebi, nem Téged akarlak cukkolni ezzel! :-)
Van két tündéri elsőéves csoportom, velük kétszer is találkozom egy héten. A másodéveseket sajnos csak egyszer tanítom egy héten. Őket is nagyon szeretem, mert már velem kezdtek, úgyhogy keményen tudnak dolgozni. A haladó csoportom pedig ezúttal tényleg haladó. 10 diák, és már mindenki volt minimum egy évet Magyarországon. Isteni dolog, hogy velük már lehet bármiről beszélni.
Néhány kedves diákom nincs itt, mert idén Magyarországon tanul, de jöttek vissza helyettük mások, akiket eddig még nem ismertem.
Most ennyi, nem írok ám le ma mindent.
Csak még annyi: jó újra itt. :-) Két év után is.
5 hozzászólás:
Udv nektek ujra itt Koreafoldon :)
Sok sikert a tanévhez! :)
Kösziköszi! :-)
De már nem vagyok ott hogy segitsek dolgozatokat javitani:)
Hát ez az, Zsebi! Pedig lassan betemetnek a házik! Gyere! :-)
Megjegyzés küldése