2007. december 5.
Ami a vizsgák után következik: az tulajdonképpen csak annyi, hogy itt töltjük Koreában a téli szünetet. Ez lesz az első karácsonyom a család nélkül, számomra ez elég sokkoló. Csak november végén derült ki, hogy lesz Samsung intenzív nyelvtanfolyam, és nekem mindenképpen részt kell vennem benne. Egy hétig el sem mertem mondani a családnak.
Anyukám aranyos volt. Amikor felhívtuk, elújságolta, hogy szépen kitakarított nálunk, leterítette az új szőnyeget (amit még nyáron vettünk), és már arról kezdett el faggatni, hogy hová szeretném a karácsonyfát. Csak mondta, mondta, én meg csak vártam, hogy végre elmondjam, mi van. Szörnyű volt, de viszonylag jól fogadta. Végső megállapítása végül annyi volt: akkor felszedem a szőnyeget és összetekerem. :-)
Első karácsony a család nélkül. És első munkás téliszünet.
Ez lehet a felnőttlét, azt hiszem...
Anyukám aranyos volt. Amikor felhívtuk, elújságolta, hogy szépen kitakarított nálunk, leterítette az új szőnyeget (amit még nyáron vettünk), és már arról kezdett el faggatni, hogy hová szeretném a karácsonyfát. Csak mondta, mondta, én meg csak vártam, hogy végre elmondjam, mi van. Szörnyű volt, de viszonylag jól fogadta. Végső megállapítása végül annyi volt: akkor felszedem a szőnyeget és összetekerem. :-)
Első karácsony a család nélkül. És első munkás téliszünet.
Ez lehet a felnőttlét, azt hiszem...
3 hozzászólás:
:-(
nem vagy egyedül, még ha messze is a nagycsalád, ne szomorkodj nagyon, szép ünnepetek lesz így is biztosan :-)
Nekem is nagyon nehez volt az elso karacsony a csaladom nelkul, mai napig az. Azt hiszem, ezt nem lehet megszokni. De en is biztos vagyok benne, hogy szep es meghitt kis unnepetek lesz kettesben is. :)
Persze, biztosan! De épp most jutott eszembe, hogy a 30 cm-es kis műkarácsonyfát az irodában felejtettem. Pedig az lenne a karácsony fő szimbóluma a lakásban. :-))
Na nem baj, hétfőn majd visszamegyek érte. Egyébként tényleg van ebben is valami jó. Az utóbbi két évben mindig az volt, hogy hazarepültem (-tünk) és másnap hulla fáradtan szórakoztattuk a családot koreai élményeinkkel. Az időeltolódás és az utazás, illetve a kapkodás miatt estére már az ájulás határán voltam mindig. Konkrét élmény a tavaly karácsony esti kézremegésem, amikor szedtem a tányéromra a vacsorát. Akkor kicsit megijedtem, hogy valami baj lesz. Rémes volt, tényleg azt hittem, el fogok ájulni. Aztán ettem. :-)
Most legalább nyugi lesz. Vettünk már papírsapkát, csillagszórót, karácsonyi vacsorát is főzünk persze magunknak. Keresek majd karácsonyi filmeket is. Ajándékot is vettünk, veszünk. Lesz itt minden, kérem!
Ja, és szerveződik már jövő hétvégére egy karácsonyi parti is az itt élő maroknyi magyarból. :-)
Megjegyzés küldése