2008. június 6.
El is felejtettem megírni tegnapi kalandomat a WC-ben. Pontosabban a WC-vel. A Délszláv Tanszék műsorának szünetében elrohantam a WC-re, de óvatlanul a guggolósba toppantam be az angol WC helyett. Néha előfordul, hogy nem választhatok, ilyenkor ezt használom. De nem igazán szeretem, mert mindig attól félek, hogy valamit rosszul csinálok, aztán meg probléma adódik. :-) Nos tegnap ez a félelmem be is teljesedett. Mielőtt kijöttem volna, lehúztam (valójában erőteljesen megnyomtam egy kart) a WC-t. Ekkor a víz hatalmas erővel elkezdett feltörni az apró csészében és sehogysem akart eltűnni. Egy pillanat alatt megtelt a csésze, próbáltam úgy menekülni, mint a patkányok a süllyedő hajóról (és itt most mennyire jó ez a hasonlat!), de a zár a kapkodásomtól beragadt, és legalább 10 másodpercbe telt mire ki tudtam nyitni az ajtót. Addigra a víz már a padlót is elöntötte, éppenhogy meg tudtam úszni komolyabb elázás nélkül. Nem tudom, mit ronthattam el, menekülésem közben ellenőriztem az öblítő kart, de az nem ragadt be. Egyszerűen csak jött-jött a víz. Lezáró poén most nincs, mindössze egy kis statisztika. A koreai lányok ha választhatnak angol WC és guggolós WC között, akkor szinte mindig ez utóbbit választják. Legalábbis az egyetemünkön. Nem tudom megérteni, miért. Ennek okát még keresem. És persze igyekszem nem elárasztani közben az egyetemet. :-)
11 hozzászólás:
most jól meglepődtem ám, nem gondoltam volna, hogy még mindig pottyantósok vannak arrafele. vagyis hát azért, mert itt az újonnan épített vagy elegánsabb helyeken inkább "rendes" wc van már, és a gyerekek nem is tudnak mit kezdeni a pottyantóssal (persze felső középosztály).
persze ahol sok ember megfordul, mindig van két sáros lábnyom a rendes wc ülőkéjén is.... láttam néhányszor egy olyan matricát, ami ezt a helyzetet grafikusan ábrázolja és jól át van húzva pirossal, hogy neeeeee.
Szerintem nagyon egyszerű a válasz arra, hogy miért a pottyantós kivitelt választják. A helyükben én is azt tenném. Magyarázatom a következő: Az elbeszélések szerint - és ebbeni tapasztalatomat Te is megerősítetted - a nők nem ülnek rá nyilvános WC-ben az ülőkére, mint ahogyan azt a férfiak túlnyomó többsége teszi, az ülőkét WC-papírral vagy kéztörlővel szépen kitapétázva.
Ha választhatnék a WC-csésze feletti kényelmetlen és görcsös guggolás, illetve a természetes guggolás között, egyértelmű, hogy melyiket választanám...
Persze ebben az esetben kalandosabb a szoknya, stb. kezelése, de mindenképpen kényelmesebb, és kevésbé okoz lábremegést! :)
Ez a megjegyzés egy, a nyilvános illemhelyek ülőkéit a ritka szükség esetén szorgalmasan tapétázó, és az ülőkén kényelmesen elüldögélő, valamint a női ürítés részleteit fogalom nélkül elemző férfi véleménye.
Szabadon cáfolható, avagy alátámasztható! :)
Átérzem a problémát. :)
Életemben először most februárban Velencében sikerült megismerkednem egy ilyen WC-vel. Örökre szóló "élmény" volt. Pedig a barátnőm előre felkészített, hogy majd ugronom kell, ha jön a víz. Brrr...
Nem szeretném megismételni a tapasztalatot.
Drukkolok, hogy az egyetem elárasztás nélkül megússza a WC használatod. :DDD
Új épületek esetében nálunk is már csak angol WC van. Sáros lábnyomot ezeken még nem láttam. :-)
De az egyetemünk, bár kívülről szép és modernnek tűnik, belülről azért elég felemás. Az én irodám is pl. úgy néz ki, mintha a magyar 50-es évekből ugrott volna ide. A női mosdókban általában 2-4 WC van, fele-fele arányban. Mindenki választhat kedvére valót. Egyébként ha már a WC elárasztásról is beszéltünk: megérkezésem első két hetében folyamatosan eldugítottam az egyetemi WC-t, mert elfelejtettem, hogy a WC papírt nem szabad beledobni.
Új helyeken és itthon szerencsére nem kell erre figyelni.
Egyébként a metrókban praktikusan oldják meg az angol WC-k kérdését: kis címkét ragasztanak az ajtóra, hogy mindenki tudja, mi vár rá odabenn. Erről van egy vicces fotónk is, hamarosan bekerül a blogba. :-)
Babarum: maradok inkább a lábremegős dolognál. Mellesleg akkor is a guggolóst választják, ha csak fél perces "melójuk" van odabennt. Na ezt magyarázd meg! :-)
köszi, mostmár jobban értem a helyzetet :-)
babarum: én se szeretek persze ráülni a trutyira, de a pottyantóssal megugrik annak az esélye, hogy lepisiled a lábadat, vagy hogy a zsebedből az aprópénz rövid úton lehúzza magát. ja és egyszer úgy lecsúsztam a porcelán lábtappancsokról, hogy a vádlimon két tenyérnyi fekete folttal villogtam hetekig. inkább wc felett lebegés szerintem. szerencsére nagyon ritkán kell (buszpályaudvarok általában).
köszönöm, hogy megoszthattam a tapasztalatokat :-D
Porcelán lábtappancsok? Ah, micsoda luxus! Nekünk olyan itt nincs. De tudom, hogy miről beszélsz, egyszer találkoztunk ilyennel Thaiföldön. Szerintem azt nehezebb használni, mint a miénket, viszont a csésze itt keskenyebb, így a láblepisilés és a pénzkiesés esélye nálunk is fennáll. Azt azért nem ígérem, hogy lefotózom Neked az itteni WC-ket. :-))
Manócska: Fél percig sem jó kiba-dachiban állni/ülni, főleg ha nincs edzésben az ember. Persze ha mindennap gyakorlod, edzésben maradsz! :)
füles: ahh, tök jó, hogy itt válaszolsz a hozzászólásomra, tégy így kérlek a blogodban is! :)
Gondoltam, hogy technikai kifogások vannak, erre utaltam a szoknyával. Az aprópénzre nem is gondoltam! :)
A tappancsokról történő lecsúszás, bele a vájatba... huhh, abba inkább bele sem gondolok.
A lebegés, mint elnevezés zseniális! :)))
Babarum, azt hittem, költői kérdésekkel állunk szemben :-) mármint a blogomban.
füles: dehogyis!
Majd' meghalok azóta is a kíváncsiságtól, hogy mi van az iráni hackerrel! :)
gondolom, jól van :-) én nem vagyok computer geek, csak egy moderátor, és éppen én voltam kéznél, mert éjjel volt, de hirtelen nem tudtam törölni semmit. szerencsére nem semmisített meg semmit, csak átírt pár blogot, és elég kellemetlen lett. a nagyfőnök azóta se jött rá, hogyan törte fel az illető a rendszert, nagyjából ennyi, semmi különös.
füles: most már mindent tudok! :)
Megjegyzés küldése