2008. szeptember 21.
14 évnyi közös élet után, azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy megszoktam már az István hülyeségeit. De a mai napig az őrületbe képes kergetni a reggeli éneklésével, a zuhany alatt. Nem azzal van a gond, hogy énekel, hanem azzal, ahogy ezt csinálja. Első lépésként kiválaszt valamit magának (a jó ég tudja, mi alapján), azután ezt az egyetlen dolgot énekelgeti, próbálgatja, fütyüli. Általában nem teljes dalokat, hanem csak azok rövid részleteit. Elénekli egyszer, majd újra, újra és újra. Aztán fütyüli. Tegnap reggel Soltész Rezső, Szóljon hangosan az énekje volt a nyertes, ma reggel a Für Elise. Ez utóbbi csak fütyülve, mivel szöveg nincs.
Jó hosszan fürdik, jó hangosan dalol, úgyhogy az élmény fantasztikus. Legfőképpen akkor, ha én még aludni szeretnék. Azt hiszem, erről már nem lehet leszoktatni. :-)
Jó hosszan fürdik, jó hangosan dalol, úgyhogy az élmény fantasztikus. Legfőképpen akkor, ha én még aludni szeretnék. Azt hiszem, erről már nem lehet leszoktatni. :-)
2 hozzászólás:
Nincs mese, a fürdőszobátokat hangszigeteltetni kellene. :D
Nem próbáltad még ki, hogy amikor ő alszik te mész énekelni a fürdőszobába?
Őszintén szólva nagyon ritka dolog az, hogy én ébren legyek, amikor ő alszik. :-) És egyébként se nagyon kelne fel rá, szerintem. Ebben a családban én vagyok az, akit mindenféle ismétlődő "zaj" halálra tud idegesíteni.
Megjegyzés küldése