2009. február 19.
Tegnap este (vagy inkább ma hajnalban?) szerencsésen hazaértünk életünk egyik legintenzívebb nyaralásából. Bővebben majd akkor írok róla, ha lesznek képek is. Egyelőre elég erős bennünk az elhatározás, hogy még ebben a hónapban közzétegyük a képeket, szellemileg eléggé kipihentek is vagyunk hozzá, úgyhogy jók az esélyek.
Ami a fizikai dolgokat illeti, sikerült beszereznem egy-egy vízhólyagot a kis lábujjaimra, illetve egy nagy fekete folt éktelenkedik az egyik nagy lábujjkörmömön. Arról, hogy ez utóbbit hol szereztem, fogalmam sincs, de már a nyaralás másnapján megjelent. Szilárdan hittem, hogy a sok gyaloglástól, de a férjem szerint valamit ráejtettem, csak nem emlékszem rá. Ez, mármint a ráejtés logikusabbnak tűnik, mint az én gyalogolós verzióm, de nehezen tudom elképzelni, hogy erre a bizonyos ráejtésre, azaz marha nagy fájdalomra ne emlékeznék. Szóval ez már örök rejtély marad.
A 11 nap alatt persze nem sikerült lebarnulnom. Lett egy kis egészséges színem, de azért ezt nem nevezném barnaságnak. Idén is eljátszottuk a szokásos játékunkat a naptejjel, ami a következő: én szépen, tisztességesen bekenem magam már a napozás első percében és a későbbiekben is gyakran, aminek az a következménye, hogy nem fog le a nap. Legalábbis azalatt a rövid idő alatt, amikor esélyt adok neki, azaz hajlandó vagyok egy nyugágyon feküdni és nem csinálni semmit. (Ez az idő elég minimális.) Velem ellentétben a férjem az első nap első óráiban mindenféle hülye indokkal kibújik a naptejes kezelés alól. Kifogásai elég gyengék, de azért mindig bedőlök nekik. Néha azt állítja, nem süt a nap, néha csak árnyékban fekszik, néha csak a vízben lubickol, néha pedig csak egyszerűen makacs. Ennek kivétel nélkül mindig az a következménye, hogy már az első nap leég, így a második naptól kezdve már vagy nem napozunk, vagy csak árnyékban fekszünk. Nyaralás után az ő bőre csodálatosan bebarnul, olyan, mintha két hétig napozott volna, én meg maradok a szokásos színemnél. Szóval most is ez van.
Minden másról később...
Egy kérdés! Bennetek is van olyan vágy hazautazás előtt, hogy az utolsó maradék külföldi pénzt is elverjétek, ami nálatok van? Hongkongban volt még a reptéren 5100 forintnyi pénzem, és úgy járkáltam a beszállás előtti maradék 30 percben a boltok között, mint egy eszelős. Nem tudom leküzdeni ezt a tulajdonságomat.
Ami a fizikai dolgokat illeti, sikerült beszereznem egy-egy vízhólyagot a kis lábujjaimra, illetve egy nagy fekete folt éktelenkedik az egyik nagy lábujjkörmömön. Arról, hogy ez utóbbit hol szereztem, fogalmam sincs, de már a nyaralás másnapján megjelent. Szilárdan hittem, hogy a sok gyaloglástól, de a férjem szerint valamit ráejtettem, csak nem emlékszem rá. Ez, mármint a ráejtés logikusabbnak tűnik, mint az én gyalogolós verzióm, de nehezen tudom elképzelni, hogy erre a bizonyos ráejtésre, azaz marha nagy fájdalomra ne emlékeznék. Szóval ez már örök rejtély marad.
A 11 nap alatt persze nem sikerült lebarnulnom. Lett egy kis egészséges színem, de azért ezt nem nevezném barnaságnak. Idén is eljátszottuk a szokásos játékunkat a naptejjel, ami a következő: én szépen, tisztességesen bekenem magam már a napozás első percében és a későbbiekben is gyakran, aminek az a következménye, hogy nem fog le a nap. Legalábbis azalatt a rövid idő alatt, amikor esélyt adok neki, azaz hajlandó vagyok egy nyugágyon feküdni és nem csinálni semmit. (Ez az idő elég minimális.) Velem ellentétben a férjem az első nap első óráiban mindenféle hülye indokkal kibújik a naptejes kezelés alól. Kifogásai elég gyengék, de azért mindig bedőlök nekik. Néha azt állítja, nem süt a nap, néha csak árnyékban fekszik, néha csak a vízben lubickol, néha pedig csak egyszerűen makacs. Ennek kivétel nélkül mindig az a következménye, hogy már az első nap leég, így a második naptól kezdve már vagy nem napozunk, vagy csak árnyékban fekszünk. Nyaralás után az ő bőre csodálatosan bebarnul, olyan, mintha két hétig napozott volna, én meg maradok a szokásos színemnél. Szóval most is ez van.
Minden másról később...
Egy kérdés! Bennetek is van olyan vágy hazautazás előtt, hogy az utolsó maradék külföldi pénzt is elverjétek, ami nálatok van? Hongkongban volt még a reptéren 5100 forintnyi pénzem, és úgy járkáltam a beszállás előtti maradék 30 percben a boltok között, mint egy eszelős. Nem tudom leküzdeni ezt a tulajdonságomat.
8 hozzászólás:
Nincs ilyen vágyam!
Naptej: pár éve nyomtunk 4 napos Balaton-kerülő kerékpártúrát a nyár kellős közepén. 30 fok felett volt árnyékban, a Káli-medencében itt-ott ragadt az aszfalt a gumira. Ott kentük ész nélkül magunkra a naptejet, úgy hogy a negyedik nap végére is hófehérek voltunk még... Elég cikinek éreztük igazából... :)
Orulok, hogy szerencsesen megerkeztetek! Varjuk a kepekek a sok-sok erdekes helyrol.
Az amokfutast ismerem, engem is elkap ilyen helyzetben. Ez azert erdekes, mert egyebkent abszolut nem szeretek vasarolni, sot... Ez az egyetlen szitu, amikor megis szinte szukseget erzem. :))
Isten hozott újra itt! Jó hallani, hogy remekül telt a nyaralás, de azért várjuk nagyon a képes beszámolót is ám.
A mi családunkban egyébként (vszínűleg nagyon helytelen módon) az a szabály, hogy nyaralás alatt mindent megengedhetünk magunknak :), mármint az ilyen vásárlós helyzetekben. Úgyhogy nagyon megértelek.
Ez a vásárlásos dolog nálam is így működik:-)
Isten hozott!
Örülök, hogy ez akkor nem csak velem van így. Így most már hivatkozhatom Rátok, ha elkap a láz. :-)) Ez olyan női dolog, és kész. És én is azt gondolom, nyaralás alatt az ember lehet költekezőbb, mert ha akkor, ott nem veszed meg azt, ami megtetszett, akkor azt valószínűleg örökké bánni fogod. Másnap már aligha mehetsz vissza, hogy mégis megvedd, ami megtetszett.
Szia!
Mikor máskor költekezzen az ember lelkiismeret furdalás nélkül, ha nem nyaraláskor, ez akkor is igaz, ha már hazafelé tart onnan:))
Maris
Látom, a nők nagyon egyetértenek ebben a témában. :-)
Megjegyzés küldése