2009. július 20.
Azért nem kerül minden a szemétbe. A jó állapotban lévő, alig használt ruhák és használati tárgyak egy gyermekotthonba kerülnek majd. Remélhetőleg ott örülni fognak nekik.
Továbbra is nehéz megszoknom, hogy egy 120 négyzetméternyi, igencsak szellősen berendezett lakás után most egy túlzsúfolt, 80 négyzetméteresben kell élnem. Könnyű volt hozzászokni a tágas terekhez. A leszokás már kicsit nehezebben megy, de (mivel sok választásom nincs) ezt is meg fogom oldani.A mosógép megállás nélkül megy, mert a csomagban érkező ruháimnak naftalin szaguk lett. Gondolom a konténerben szerezték ezt a szagot. Ez a nyár tehát a lomtalanításé, a mosásé, a vasalásé és a megszokásé. Kicsit már otthonosabban érzem magam itthon, de azért még gyakran vannak olyan pillanatok, amikor teljesen elveszettnek és feleslegesnek érzem magam. De majd ez is alakul, gondolom.
2 hozzászólás:
Szurkolok,hogy az otthontalanság-érzés megszűnjön mihamarabb!
Üdv újra itthon! Szerintem egy kicsit nehéz lesz visszaszoknod a hazai viszonyokra Korea után, de én azért szurkolok, na és várom, hogy megírd az emlékirataidat is!:)
K.F.
Megjegyzés küldése