itthon

2009. július 1.

Tegnap este fél 11-kor megérkeztem Budapestre. Az útról semmi különöset nem mondhatok, rémesen hosszú volt és eseménytelen. Semmi túlsúlyos bőrönd, semmi rohanás, még egy egészen kicsi légörvény sem volt.
Csak egy kis apróság miatt idegeskedtem: elfelejtettem kulcsra zárni a bőröndömet, így kissé féltettem a tartalmát. De szerencsére minden rendben megérkezett.
Európába érve (a lassan már 14 órája tartó utazás után, fáradtan és piszkosan) kellemes meglepetés volt, hogy a férfiak ismét mernek a szemembe nézni. Egy 20 perces rendbeszedés után pedig már egyenes szépnek éreztem magam, amikor a kisbusz a géphez vitt minket. A magyar férfiakban nem csalódik az ember. :-)
A gépre várva, kihallgattam néhány magyarul folyó beszélgetést. Egyrészről nagyon örültem, hogy végre értem az embereket, másrészről néha jó lett volna nem érteni. Hihetetlen, hogy még mindig ugyanaz a nyaralás utáni ostoba dicsekvés megy, mint évekkel ezelőtt. Persze, lehet, hogy csak én voltam túl fáradt mindezt hallani.
Itthon aztán zuhanyozás után kidőltem. Még enni sem volt erőm. Reggel hétkor viszont már forgolódtam, ez mindig így van, ha visszafelé jövök az időben. Ami meglepő, hogy délelőtt mégis újra aludnom kellett. Persze, ha jobban belegondolok, az utóbbi héten nem sokat aludtam, az utolsó koreai éjszakámon pedig már csak két órára volt időm.
Most eléggé tanácstalan vagyok, hirtelen túl sok szabadidő szakadt a nyakamba. Ezer dolgom lenne persze, de ezek az új feladatok egészen más típusúak, mint amiket eddig csináltam. Ezért nem tudom, hol kezdjem el. Inkább csak szemlélődő szeretnék lenni pár napig. Elég nehezen megy még az emberekkel való kapcsolatfelvétel. Még a telefonálás gondolata is megrémít. Eddig minden olyan egyszerűen ment, e-mailben.
Szóval csak vagyok. Kell néhány nap, hogy belerázódjak az új életembe. Próbálkozni fogok! :-)
És sok elmaradásom van még koreai blogbejegyzésekkel kapcsolatban. Remélhetőleg a nyári szünetben ezeket is pótolni tudom. És még sok mást is.
Viszlát Korea! Üdv Magyarország!