2009. december 10.
És akkor az ember ne akarjon ázsiai gyereket! :-)
kiruccanás ide és oda
2009. október 14.
Holnap elutazom kicsit konferenciázni Debrecenbe. Ha visszajöttem, most már komolyan írok ide valamit. Annyi kis apró dolog lenne, de sajnos mire leülnék megírni őket, elillannak. :-(
Talán majd a hosszú, hideg, téli estéken szorgalmasabb leszek.
Addig is néhány nosztalgiafotó az utolsó koreai napjaimról, amikor még meleg is volt.
Az utolsó órák egyikén:
Egy halomnyi lufi csak nekem:
Lufik feldobva. :-)
Mihez lehet kezdeni ennyi lufival? Kissé nehéz volt komoly arccal végigcsinálni a szóbeli vizsgákat úgy, hogy közben lépni sem lehetett az irodámban.
És iszonyat hangja van annak, ha egy tűvel próbálunk utat törni magunknak. :-)
Most ennyi. :-)
Addig is néhány nosztalgiafotó az utolsó koreai napjaimról, amikor még meleg is volt.
Az utolsó órák egyikén:
Egy halomnyi lufi csak nekem:
Lufik feldobva. :-)
Mihez lehet kezdeni ennyi lufival? Kissé nehéz volt komoly arccal végigcsinálni a szóbeli vizsgákat úgy, hogy közben lépni sem lehetett az irodámban.
És iszonyat hangja van annak, ha egy tűvel próbálunk utat törni magunknak. :-)
Most ennyi. :-)
javuló tendencia
2009. szeptember 26.
A férjem ezt kérdezte az előbb: Ki is az az Ördög Nóra?
Erre én: Nem tudom, talán a Hajdú Péter felesége. Nem?
Erre ő: Nem, az a Sarka Kata.
Határozottan fejlődik bulvársajtó ügyben, hiszen egy hónapja még ezt kérdezte: Ugye Brad Pitt Jennifer Aniston férje?
az alvó ügynök visszatér
2009. szeptember 20.
legalábbis két fotó erejéig. Tekintsétek bemelegítésnek. :-)
a hét kifejezése
2009. augusztus 2.
Hallottam egy frappáns kifejezést az egy ismerősünktől, aki jelenleg nem dolgozik: "most éppen két munka között vagyok". Hihetetlen optimizmus! Tetszik! :-)
apró örömök
Egy hónap szünet után, pénteken megint tanítottam. (Persze koreai diákot.) Mit mondjak? Imádtam. Egészen jó kedvem lett tőle. Már nagyon hiányzott, csak ez eddig nem tudatosult bennem.
csomagok és egyebek
2009. július 20.
Szép lassan érkeznek a csomagok Koreából. Eddig nyolc doboznyi cuccnak kellett helyet találni a lakásban, és még 10 további csomag várható. E hatalmas mennyiség arra késztet minket, hogy folyamatosan lomtalanítsunk. Hazaérkezésem után egy hét alatt kidobtunk legalább 200-300 kg papírt. Ezek többsége az egyetemi jegyzetem volt. Az elvem a következő: amit nem használtam az elmúlt 5 évben, annak nincs értelme további 5-10-15 évig maradnia. A ruhák esetében még szigorúbb vagyok: azoknak maximum 2 évet engedélyezek.Azért nem kerül minden a szemétbe. A jó állapotban lévő, alig használt ruhák és használati tárgyak egy gyermekotthonba kerülnek majd. Remélhetőleg ott örülni fognak nekik.
Továbbra is nehéz megszoknom, hogy egy 120 négyzetméternyi, igencsak szellősen berendezett lakás után most egy túlzsúfolt, 80 négyzetméteresben kell élnem. Könnyű volt hozzászokni a tágas terekhez. A leszokás már kicsit nehezebben megy, de (mivel sok választásom nincs) ezt is meg fogom oldani.A mosógép megállás nélkül megy, mert a csomagban érkező ruháimnak naftalin szaguk lett. Gondolom a konténerben szerezték ezt a szagot. Ez a nyár tehát a lomtalanításé, a mosásé, a vasalásé és a megszokásé. Kicsit már otthonosabban érzem magam itthon, de azért még gyakran vannak olyan pillanatok, amikor teljesen elveszettnek és feleslegesnek érzem magam. De majd ez is alakul, gondolom.
elégtétel
Bosszút álltam a miniatűr, komoly munkára teljesen használhatatlan íróasztalomon: megterveztem rajta az új dolgozósarkunkat. :-) Persze azért egy darabig még be kell érnem azzal, ami most van.
az izgatottság (hiánya)
2009. július 3.
Az utóbbi két hónapban, amikor a hazaköltözéssel voltam elfoglalva, koreai és külföldi kollégáim, magyar barátaim folyamatosan azt kérdezgették tőlem: izgatott vagy, ugye? Amikor az első ilyen kérdés elhangzott, kicsit zavarba jöttem. Hirtelen nem is értettem pontosan, mire vonatkozik ez a kérdés. Aztán leesett: megyek haza, persze, izgatottnak, lelkesnek KELL lennem. Sőt, határozottan boldognak. Szép lassan megtanultam a kérdésre egy megfelelőnek tűnő választ, amit mindenki elfogadott: igenis, meg nem is.
De valójában nem volt bennem semmi izgatottság.
Izgulás, stressz, kétely, bizonytalanság igen, de várakozás semmi. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy mindent el tudjak intézni, le tudjak zárni, be tudjak fejezni, mire indulnom kell.
Annyian tették fel a kérdést, hogy már-már komolyan azt gondoltam, bennem van a hiba. (Tulajdonképpen most is ezt hiszem.)
Az alapvető gond ezzel a hazaköltözéssel, hogy fogalmam sincs, mit hoz a jövő. Szinte a semmiből kell újra felépítenem magam, és ehhez egyelőre nem érzek túl sok energiát magamban Sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha azért jöttem volna haza, mert lejárt a szerződésem, és jönnöm kell. De tulajdonképpen még az utolsó percben is naponta kérdezgettek, nem maradnék-e inkább.
Egyfelől tudom, hogy haza kellett jönnöm, előbb-utóbb meg kellett volna hoznom ezt a döntést, mert itt vagyok otthon, ez az én életem, amit folytatnom kell, amit folytatni akarok.
Másfelől Korea már hosszú ideje természetesebb közeg volt számomra, mint Magyarország. Tudtam ki vagyok, mi a feladatom, szerettem a munkámat, elégedett voltam az életemmel. Leszámítva persze az utóbbi hónapok férjtelenségét.
Most már itthon vagyok, de az izgatottság most sem akar jelentkezni, pedig türelmetlenül várom. Talán éppen ez a baj.
Van az úgy, hogy nem tudja az ember, vajon jó döntést hozott-e. Csak hozott egy döntést, különösebb meggyőződés nélkül, mert hoznia kellett egy döntést. Nos, így vagyok most én is. Kb. úgy érzem magam, mintha egy pénzérme feldobásával döntöttem volna a további életünkről.
Persze tudom, minden rendben lesz. Előbb-utóbb visszatér majd az energiám, és újrakezdem, mint már annyiszor az életben. Találok új, számomra fontos célokat, új elfoglaltságokat. Csak olyan nehéz most összekaparni magam, a semmiből...
De valójában nem volt bennem semmi izgatottság.
Izgulás, stressz, kétely, bizonytalanság igen, de várakozás semmi. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy mindent el tudjak intézni, le tudjak zárni, be tudjak fejezni, mire indulnom kell.
Annyian tették fel a kérdést, hogy már-már komolyan azt gondoltam, bennem van a hiba. (Tulajdonképpen most is ezt hiszem.)
Az alapvető gond ezzel a hazaköltözéssel, hogy fogalmam sincs, mit hoz a jövő. Szinte a semmiből kell újra felépítenem magam, és ehhez egyelőre nem érzek túl sok energiát magamban Sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha azért jöttem volna haza, mert lejárt a szerződésem, és jönnöm kell. De tulajdonképpen még az utolsó percben is naponta kérdezgettek, nem maradnék-e inkább.
Egyfelől tudom, hogy haza kellett jönnöm, előbb-utóbb meg kellett volna hoznom ezt a döntést, mert itt vagyok otthon, ez az én életem, amit folytatnom kell, amit folytatni akarok.
Másfelől Korea már hosszú ideje természetesebb közeg volt számomra, mint Magyarország. Tudtam ki vagyok, mi a feladatom, szerettem a munkámat, elégedett voltam az életemmel. Leszámítva persze az utóbbi hónapok férjtelenségét.
Most már itthon vagyok, de az izgatottság most sem akar jelentkezni, pedig türelmetlenül várom. Talán éppen ez a baj.
Van az úgy, hogy nem tudja az ember, vajon jó döntést hozott-e. Csak hozott egy döntést, különösebb meggyőződés nélkül, mert hoznia kellett egy döntést. Nos, így vagyok most én is. Kb. úgy érzem magam, mintha egy pénzérme feldobásával döntöttem volna a további életünkről.
Persze tudom, minden rendben lesz. Előbb-utóbb visszatér majd az energiám, és újrakezdem, mint már annyiszor az életben. Találok új, számomra fontos célokat, új elfoglaltságokat. Csak olyan nehéz most összekaparni magam, a semmiből...
hajnalban
Van abban azért valami pozitívum is, ha az ember "időeltolódásos", és hajnal 3-tól csak a plafont bámulja. Hajnal négy és 8 között sikerült teljesen kiirtanom az Inboxomat. A lomtalanítás persze még fontosabb lett volna, de tekintettel kell lennem olyanokra is, akik az itteni időzóna szerint élnek és alszanak, velem egy lakásban. :-)
Most arra kérnék mindenkit, néhány napig ne írjon nekem levelet! Élvezni szeretném ezt a levéltelenséget, ezt a hónapok óta elérhetetlennek tűnő állapotot. :-)
Holnap hajnalban a Facebook következik. Telenyomom bejegyzésekkel. :-)
Most arra kérnék mindenkit, néhány napig ne írjon nekem levelet! Élvezni szeretném ezt a levéltelenséget, ezt a hónapok óta elérhetetlennek tűnő állapotot. :-)
Holnap hajnalban a Facebook következik. Telenyomom bejegyzésekkel. :-)
itthon
Tegnap este fél 11-kor megérkeztem Budapestre. Az útról semmi különöset nem mondhatok, rémesen hosszú volt és eseménytelen. Semmi túlsúlyos bőrönd, semmi rohanás, még egy egészen kicsi légörvény sem volt.
Csak egy kis apróság miatt idegeskedtem: elfelejtettem kulcsra zárni a bőröndömet, így kissé féltettem a tartalmát. De szerencsére minden rendben megérkezett.
Európába érve (a lassan már 14 órája tartó utazás után, fáradtan és piszkosan) kellemes meglepetés volt, hogy a férfiak ismét mernek a szemembe nézni. Egy 20 perces rendbeszedés után pedig már egyenes szépnek éreztem magam, amikor a kisbusz a géphez vitt minket. A magyar férfiakban nem csalódik az ember. :-)
A gépre várva, kihallgattam néhány magyarul folyó beszélgetést. Egyrészről nagyon örültem, hogy végre értem az embereket, másrészről néha jó lett volna nem érteni. Hihetetlen, hogy még mindig ugyanaz a nyaralás utáni ostoba dicsekvés megy, mint évekkel ezelőtt. Persze, lehet, hogy csak én voltam túl fáradt mindezt hallani.
Itthon aztán zuhanyozás után kidőltem. Még enni sem volt erőm. Reggel hétkor viszont már forgolódtam, ez mindig így van, ha visszafelé jövök az időben. Ami meglepő, hogy délelőtt mégis újra aludnom kellett. Persze, ha jobban belegondolok, az utóbbi héten nem sokat aludtam, az utolsó koreai éjszakámon pedig már csak két órára volt időm.
Most eléggé tanácstalan vagyok, hirtelen túl sok szabadidő szakadt a nyakamba. Ezer dolgom lenne persze, de ezek az új feladatok egészen más típusúak, mint amiket eddig csináltam. Ezért nem tudom, hol kezdjem el. Inkább csak szemlélődő szeretnék lenni pár napig. Elég nehezen megy még az emberekkel való kapcsolatfelvétel. Még a telefonálás gondolata is megrémít. Eddig minden olyan egyszerűen ment, e-mailben.
Szóval csak vagyok. Kell néhány nap, hogy belerázódjak az új életembe. Próbálkozni fogok! :-)
És sok elmaradásom van még koreai blogbejegyzésekkel kapcsolatban. Remélhetőleg a nyári szünetben ezeket is pótolni tudom. És még sok mást is.
Viszlát Korea! Üdv Magyarország!
Csak egy kis apróság miatt idegeskedtem: elfelejtettem kulcsra zárni a bőröndömet, így kissé féltettem a tartalmát. De szerencsére minden rendben megérkezett.
Európába érve (a lassan már 14 órája tartó utazás után, fáradtan és piszkosan) kellemes meglepetés volt, hogy a férfiak ismét mernek a szemembe nézni. Egy 20 perces rendbeszedés után pedig már egyenes szépnek éreztem magam, amikor a kisbusz a géphez vitt minket. A magyar férfiakban nem csalódik az ember. :-)
A gépre várva, kihallgattam néhány magyarul folyó beszélgetést. Egyrészről nagyon örültem, hogy végre értem az embereket, másrészről néha jó lett volna nem érteni. Hihetetlen, hogy még mindig ugyanaz a nyaralás utáni ostoba dicsekvés megy, mint évekkel ezelőtt. Persze, lehet, hogy csak én voltam túl fáradt mindezt hallani.
Itthon aztán zuhanyozás után kidőltem. Még enni sem volt erőm. Reggel hétkor viszont már forgolódtam, ez mindig így van, ha visszafelé jövök az időben. Ami meglepő, hogy délelőtt mégis újra aludnom kellett. Persze, ha jobban belegondolok, az utóbbi héten nem sokat aludtam, az utolsó koreai éjszakámon pedig már csak két órára volt időm.
Most eléggé tanácstalan vagyok, hirtelen túl sok szabadidő szakadt a nyakamba. Ezer dolgom lenne persze, de ezek az új feladatok egészen más típusúak, mint amiket eddig csináltam. Ezért nem tudom, hol kezdjem el. Inkább csak szemlélődő szeretnék lenni pár napig. Elég nehezen megy még az emberekkel való kapcsolatfelvétel. Még a telefonálás gondolata is megrémít. Eddig minden olyan egyszerűen ment, e-mailben.
Szóval csak vagyok. Kell néhány nap, hogy belerázódjak az új életembe. Próbálkozni fogok! :-)
És sok elmaradásom van még koreai blogbejegyzésekkel kapcsolatban. Remélhetőleg a nyári szünetben ezeket is pótolni tudom. És még sok mást is.
Viszlát Korea! Üdv Magyarország!
vége
2009. június 30.
Ez az utolsó koreai reggelem. Várom, hogy induljunk a reptérre. Mit mondjak, eléggé fájdalmas a búcsú. Otthonról majd jelentkezem.
új frizura
2009. május 24.
Néha tényleg hátrány, ha az ember nem beszél koreaiul.Lebutított szókincsemmel elmagyaráztam a fodrászomnak, hogy mit szeretnék, erre olyan rövidre vágta a hajam, hogy most teljesen úgy nézek ki, mint 4 évvel ezelőtt, amikor idejöttem.
Talán a sors akarta így. Úgy megyek haza, ahogy jöttem. A kilók is nagyjából stimmelnek. A ráncokat leszámítva, külsőre semmi sem változott.
Csak bent...
Andrea! RELAX!
Úgy tűnik, ez a hét sem szüntette meg a lassan 4 hete kialakult hátfájásomat, így kénytelen vagyok írni róla. Az egész egy reggeli ébredéssel kezdődött, tipikus, jaj, "elaludtam a nyakam" észrevétellel. Később azonban meg kellett állapítanom, hogy nem csak a nyakam fáj, hanem a hátam is. Próbáltam tornázni kicsit, de nem lett jobb. Egy hetes tűrési idő után jobbnak láttam meglátogatni régi ismerőseimet, a fizikoterápiás fickót és a kis asszisztenseit. Őket már jól ismerem, mert az autóbalesetünk után egy hétig minden nap járnunk kellett hozzájuk.
A szokásos elektromos és vizes tappancsokat nem igazán szeretem, de azért elviselem, őket mert valamennyit segítenek. Csak pl. a múltkor olyan erősre állították a gépet, hogy a hátamon lévő egyik tappancs kb. 20 másodpercenként beszippantotta a szívemet. :-) Egy idő után kénytelen voltam szólni, mert komolyan attól féltem, hogy baj lesz.
Ami miatt mégis vállalom ezt a tortúrát, az a doki aranykeze. :-) A gépes kezelés után ugyanis ő következik. Megnyomkod néhány pontot a nyakamon, kicsit meg is masszírozza majd egy Andrea, RELAX! felszólítással roppant egyet a nyakamon, aztán még egy RELAX!, és még egy roppantás következik. Ezek után kb. olyan érzetem van, hogy a nyakamat képes vagyok 360 fokban körbeforgatni a fejemen. :-) Valamit nagyon tud a pasi. Kár, hogy a hátamat nem masszírozza meg, szerintem az itt már nagyon intim lenne. Hát, én nem bánnám.
Az Istvánnak már úgyis megmondtam, hogy ha a pasi feleségül kér, nem fogok nemet mondani. ;-) Egy jó masszőr aranyat ér a háznál! :-)
Van akupunktúra is, kicsit izgat a dolog, de egyelőre nem mertem kérni. Ezek a keleti dolgok nagyon érdekesek, csak azt hiszem, én még nem vagyok elég nyitott rájuk. A RELAX! felszólítással pl. a pasi csak azt éri el nálam, hogy a vállaimat felhúzom egészen a nyakamig, és minden porcikámat megfeszítem. Ilyenkor aztán szegénynek jó sokszor el kell ismételnie a felszólítást, hogy képes legyek "valamennyire" engedelmeskedni. Azt hiszem, túl sok olyan filmet láttam, ahol egy nyaktekeréssel megölik az embert. :-)
Az első kezelésnél például próbált valamit roppantani a hátamon, de háromszori próbálkozás után röhögött egy jót rajtam, majd Andrea! Andrea! felkiáltással és fejcsóválással feladta. Úgy összekuporodtam ugyanis, mint egy sündisznó. Ez van, amikor a keleti orvostudomány találkozik a nyugati orvostudománnyal fertőzött alannyal. :-)))
A kezeléseket továbbra sem adom fel, de azért tegnap elmentem az edzőterembe, kicsit mozogni.
A hátfájásomnak szerintem 3 oka lehet:
Az egyik, hogy a márciusban leadott 2 kg nagy része (szokás szerint) a felsőtestemről ment le, így nagyon gyenge lett a hátam. Erősíteni kell tehát.
A másik, hogy sokat ülök a gép előtt. Ezt a dolgot egyelőre esélyem sincs megszüntetni.
A harmadik, ami a legesélyesebb: a költözés és a változások miatt sokat idegeskedem, amire a szervezetem így reagál.
Bízom azért a sportolásban, hiszen az jó mindhárom probléma ellen. Ma is visszamegyek. És persze ha erősítek kicsit, akkor legalább nem tudom majd eldönteni, hogy mitől fáj a hátam. Attól, amitől eddig, vagy csak izomlázam van. :-)
A szokásos elektromos és vizes tappancsokat nem igazán szeretem, de azért elviselem, őket mert valamennyit segítenek. Csak pl. a múltkor olyan erősre állították a gépet, hogy a hátamon lévő egyik tappancs kb. 20 másodpercenként beszippantotta a szívemet. :-) Egy idő után kénytelen voltam szólni, mert komolyan attól féltem, hogy baj lesz.
Ami miatt mégis vállalom ezt a tortúrát, az a doki aranykeze. :-) A gépes kezelés után ugyanis ő következik. Megnyomkod néhány pontot a nyakamon, kicsit meg is masszírozza majd egy Andrea, RELAX! felszólítással roppant egyet a nyakamon, aztán még egy RELAX!, és még egy roppantás következik. Ezek után kb. olyan érzetem van, hogy a nyakamat képes vagyok 360 fokban körbeforgatni a fejemen. :-) Valamit nagyon tud a pasi. Kár, hogy a hátamat nem masszírozza meg, szerintem az itt már nagyon intim lenne. Hát, én nem bánnám.
Az Istvánnak már úgyis megmondtam, hogy ha a pasi feleségül kér, nem fogok nemet mondani. ;-) Egy jó masszőr aranyat ér a háznál! :-)
Van akupunktúra is, kicsit izgat a dolog, de egyelőre nem mertem kérni. Ezek a keleti dolgok nagyon érdekesek, csak azt hiszem, én még nem vagyok elég nyitott rájuk. A RELAX! felszólítással pl. a pasi csak azt éri el nálam, hogy a vállaimat felhúzom egészen a nyakamig, és minden porcikámat megfeszítem. Ilyenkor aztán szegénynek jó sokszor el kell ismételnie a felszólítást, hogy képes legyek "valamennyire" engedelmeskedni. Azt hiszem, túl sok olyan filmet láttam, ahol egy nyaktekeréssel megölik az embert. :-)
Az első kezelésnél például próbált valamit roppantani a hátamon, de háromszori próbálkozás után röhögött egy jót rajtam, majd Andrea! Andrea! felkiáltással és fejcsóválással feladta. Úgy összekuporodtam ugyanis, mint egy sündisznó. Ez van, amikor a keleti orvostudomány találkozik a nyugati orvostudománnyal fertőzött alannyal. :-)))
A kezeléseket továbbra sem adom fel, de azért tegnap elmentem az edzőterembe, kicsit mozogni.
A hátfájásomnak szerintem 3 oka lehet:
Az egyik, hogy a márciusban leadott 2 kg nagy része (szokás szerint) a felsőtestemről ment le, így nagyon gyenge lett a hátam. Erősíteni kell tehát.
A másik, hogy sokat ülök a gép előtt. Ezt a dolgot egyelőre esélyem sincs megszüntetni.
A harmadik, ami a legesélyesebb: a költözés és a változások miatt sokat idegeskedem, amire a szervezetem így reagál.
Bízom azért a sportolásban, hiszen az jó mindhárom probléma ellen. Ma is visszamegyek. És persze ha erősítek kicsit, akkor legalább nem tudom majd eldönteni, hogy mitől fáj a hátam. Attól, amitől eddig, vagy csak izomlázam van. :-)
információk Koreáról
2009. május 21.
Amióta Koreában élek (és ez elég régóta így van már) gyakran kapok érdeklődő leveleket, kérdéseket az országgal kapcsolatban, és úgy is érzem tisztességesnek, ha válaszolok rájuk. Jól tudom, mennyire jól jön bármilyen hasznos segítség, ha az ember külföldre utazik. Főleg így van ez, ha a világ másik tájára készülünk.
Hogy ne kelljen mindig mindent levélben megírnom, felteszek ide néhány információt, amit hasznosnak gondolok. Várom persze a kiegészítő megjegyzéseket is a Koreában élő, Koreát jól ismerő olvasóimtól. Csak a megjegyzésekkel együtt lehet teljes a kép. Sok dolgot nyilván el fogok felejteni megemlíteni.
Amikor 2005-ben én jöttem ide, jó néhány felesleges dolgot hoztam magammal, napokig csak úgy járkáltam itt, mint egy alvajáró, nem értettem semmit és senkit, és egy hét alatt sikerült kb. 3-4 kilogrammot leadnom. Utólag visszagondolva, nem volt ez az időszak olyan rossz, sőt, de ha lehet, segítek másoknak, hogy könnyebben vegyék az akadályokat.
Bocsánatot kérek előre is, az esetlegesen nagyon triviális, gyerekes információkért. Abból indulok ki, hogy az „érdeklődő” csak nagyon keveset tud erről az országról. Aki nem készül Koreába, és nem érdekli Korea (bár akkor miért olvasna engem???), ezt a bejegyzést persze nyugodtan hanyagolhatja.
Nos, lássuk akkor! Nem fontossági sorrendben, csak ahogy eszembe jut…
A megérkezésről és a reptérről
A Koreába érkező nemzetközi járatok nem a fővárosban, Szöulban szállnak le, hanem a várostól nyugatra, egy szigeten, aminek Incheon (ejtsd: Incson) a neve. Még leszállás előtt a repülőgépen minden ide érkezőnek ki kell töltenie egy űrlapot, amin fel kell tüntetnie utazásának célját, időtartamát, szállásának címét és egyéb személyes információkat. Erre nem árt felkészülni kicsit.
A repülőtér hatalmas, de nem kell félni tőle, mert egyben a világ egyik legjobban áttekinthető reptere. Ha jól tudom, többször elnyerte már ezt a címet. Tiszta, modern és tökéletesen átlátható. Minden feliratozva van angolul.
Bejutás a városba
A város messze van (minimum 1-2 óra autóval), tehát a taxi elég drága, 15-20-25 ezer forintba is kerülhet. Üzletembereknek ez az összeg nem nagy probléma, ha a cégük fizeti, de a diákok nyilván szeretnék olcsóbban megúszni ezt az utat. Nekik tudom ajánlani az Airport Limousin buszokat, amikből rengeteg van, rendkívül kényelmes, és a város különböző területeire szállítja az utasokat, 1000-2000 forintért. Sokkal kényelmesebb, mint a repülőgép, az ülés támlája állítható, a lábtartó rész is, én rendszerint csak ezen tudok jót aludni. :)
A reptér előtt vannak a pénztárak, illetve a reptéren van információ is, tehát ha tudjuk a címet, ahol lakni fogunk, valószínűleg ki tudjuk deríteni azt is, melyik busz megy arra a környékre. Természetesen ez a busz nem visz minket a házig, de jó eséllyel a közelébe juthatunk, olcsón.
A taxiról
A városban bárhol találhatunk taxit, rengeteg van belőlük. Telefonon hívni nehézkes, itt a leintés a divatos. A taxi egyáltalán nem drága, a sofőrök megbízhatók, borravaló sehol sincs Koreában, felesleges is erőltetni.
Angolul viszont nagyon nem beszélnek, tehát itt is erősen ajánlott, hogy a cím, ahová megyünk, legyen leírva egy kis papírra, mert nagy valószínűséggel egy szót sem fognak érteni abból, amit mondunk. Öt perces koreai tapasztalatunkkal egyszerűen nem lehet esélyünk.
Olvasni viszont tudnak, tehát legyen kéznél a cím! :-)
A taxi nem drága, egy hosszabb, 20 perces út kb. 2-3000 forintba kerül. Előfordulhat, hogy bármennyire integetünk, a taxik elhajtanak mellettünk. Ennek több oka lehet. A negatív emberek szerint azért, mert külföldiek vagyunk és kényelmesebb nekik elkerülni az esetleges kommunikációt. Én ebben nem hiszek. Legtöbbször szerintem az a gond, hogy meglátják a bőröndjeinket és megfutamodnak. Sok autó ugyanis gázzal megy, és egyszerűen lehetetlenség a nagy bőröndöket betenni a csomagtartóba. Ne keseredjünk el, hanem próbálkozzunk kitartóan! Előbb-utóbb megáll egy taxi. És semmiképpen se feltételezzük mindig a legrosszabbat! Ha ezt tesszük, inkább maradjunk otthon…
A taxis valószínűleg nem fog kiszállni az autóból, csak kinyitja nekünk a csomagtartót. Ezen ne húzzuk fel magunkat, hanem emeljük meg (49 kilónkkal a 22 kilós) bőröndöt és vonszoljuk be valahogyan a csomagtartóba. Borravaló nincs, a taxistól se várjuk el, hogy bepakolja a cuccot. Egyébként halkan megjegyzem, nekem mindig szoktak segíteni, ha egyedül vagyok. A pozitív hozzáállás, a mosoly és a nem túl erős alkat együtt csodákra képes, itt is. :-)
A mobiltelefonról és a telefonálásról
Ha otthon nem 3G-s, szuper telefonunk van, akkor számítanunk kell arra, hogy a telefonunk teljesen meghal, amikor megérkezünk. Sokszor még a 3G sem biztosíték a kommunikálásra. És persze elég költséges is otthoni telefont használni itt.
Ha mindenképpen szükségünk van telefonra (és miért ne lenne?), és csak 1-2 hetet maradunk Koreában, akkor nem túl drágán lehet készüléket bérelni a reptéren. Az árak valóban korrektek, a percdíjak is, az eladókban nyugodtan meg lehet bízni. A nagy telefontársaságok standjai megtalálhatóak a reptéren. Később már kicsit bonyolultabb a bérlés, úgyhogy a reptér a legjobb hely ezt lebonyolítani.
Ha valaki mégsem akar bérelni, akkor a reptéri kis boltokban lehet vásárolni nemzetközi telefonkártyát és helyi kártyát is. Én inkább a mobilt ajánlom, szerintem praktikusabb, ráadásul elérhető az ember.
Ha valaki hosszabb időre marad itt, akkor meg kell oldania valahogyan a telefonvásárlást. Ez nem olyan egyszerű, mint nálunk. Ahhoz, hogy valaki vásárolhasson saját mobilt, mindenképpen szükséges, hogy legyen vízuma. Amikor én jöttem, még ez sem volt elegendő. Csak fél éves ittlét után vásárolhattam meg az első telefonomat. Azt hiszem, most már nem kell fél évet várni.
Ha valaki csak turista, akkor általában egy koreai barát vásárol számára telefont.
A használt telefonok nagyon olcsók, de egészen újat is lehet már venni 15-20 ezer forintért. A telefon egyben a telefonszámot is jelenti. Nincs kártyás telefon, csak előfizetéses. A percdíjakról fogalmam sincs, de a havi (helyi) telefonszámlám soha nem volt még több 5000 forintnál. Persze nem sokat beszélek (max. napi 20-60 percet), de azt hiszem, egy ide érkező magyar egyébként sem lóg sokat a telefonon. Nincs kit hívnia ugyanis. :-)
A nemzetközi hívások drágák, de ez mindenhol így van a világon.
A pénzváltásról
Ezt is érdemes a reptéren intézni, mivel nincsenek pénzváltók a városban. Általában csak a bankban lehet pénzt váltani, de hétvégén ezek zárva vannak, így előfordulhatnak kellemetlenségek. Ha valakinek sürgősen kell pénz, a királyi palota pénztára mellett van egy pénzváltó, az hétvégén is nyitva van.
Bár itt mindenki kártyát használ, kezdetben mégis érdemes sok készpénzt magunknál tartani, mert nem biztos, hogy minden helyen működni fog az otthoni kártyánk, mint ahogy az sem 100%, hogy minden automata felismeri majd, ha pénzt akarunk kivenni vele. Automata egyébként rengeteg van, csak nem mindegyiknek van angol nyelvű programja.
1 Ft=6-7 koreai WON jelenleg. Koreai pénzt nem tudunk külföldön vásárolni, tehát ajánlott dollárt vagy eurót hozni magunkkal. (A reptéri vámmentes boltokban egyébként dollárral fizethetünk.) A pénzváltók megbízhatóak, a legelsőnél érdemes váltani. Ez nem a "lehúzások" országa. Elfogult vagyok, de tényleg így van.
Üzletembereknek
Sok-sok névjegykártyát érdemes hozni, mert nagy valószínűséggel szükség lesz rá. Ha valakitől névjegykártyát kapunk, nem illik rögtön zsebre vágni. Mindig néhány másodpercig elismerően :-) kell a kártyára rátekinteni, esetleg próbálni kiejteni a nevet, vagy valamilyen kedves megjegyzést tenni.
Az ajándékokról
Ha ajándékot kapunk (ellentétben a magyar szokással), nem illik azonnal kibontani, csak megköszönni és eltenni. Természetesen nekünk is illő adni valamit cserébe. Kis apróságokat is elég. Ami fontos, az a gesztus. Sokkal gyakrabban adunk ajándékot itt, mint otthon. Nekem ez nagyon bejön, imádok ajándékozni. Én általában Budapestes hűtő mágneseket, tollakat, kis hímzett terítőket, könyvjelzőket adtam kezdetben. És persze Magyarországról szóló könyveket és rengeteg édességet. Otthon a Váci utcában ezerféle apró dolgot lehet kapni, ami itt majd jól jön, amikor valakitől segítséget kérünk itt.
A városi közlekedésről
Az első napokban, hónapokban busszal ne nagyon utazzunk Szöulban. Erre általában csak a több éve itt élők vállalkoznak, ők is csak az általuk nagyon jól ismert útvonalakon. Egy külföldi nagyon nehezen tájékozódik, mindent egyformának lát.
A metrót viszont nagyon könnyű használni. 13 metróvonal van, marha hosszúak, de tökéletesen átláthatóak. Rengeteg az átszállási lehetőség is, gyakorlatilag nem lehet rossz metróra szállni, maximum csak kicsit hosszabban utazni.
Angol nyelvű metrótérképet lehet kérni a metróállomások jegypénztáraiban. Sajnos nincs mindig, épp ezért érdemes több helyen is próbálkozni. Az útikönyvekben, prospektusokban is gyakran van metrótérkép. Amíg nincs nekünk, addig is lehet a nagy kihelyezett térképek alapján utazni.
A jegy kb. 130-150 forint egy útra. A pénztárosnak csak az úti célt kell megmondani és ő ad jegyet. (Vigyázat! Elsőre nem fogja megérteni.) Ha valamilyen érdekességet szeretnénk hazavinni Szöulból, akkor ajánlom a koreai "metróbérletet", ami vagy egy kártya, vagy egy aranyos kulcstartó. Kb. 1000 forint és erre lehet pénzt tölteni a pénztárakban. Utána ezt kell hozzáérinteni a metróbejárat érzékelőjéhez, hogy áthaladhassunk a kapun. Praktikus és aranyos. A neve U-Pass vagy T-Money kártya. Én a kulcstartósra szavazok. :-)
A pénztárban, vagy a környékén található kis apró bódékban lehet kapni.
Védőoltások
Nyilván hasznos, ha otthon megkapjuk őket, de úgy tudom, nincs semmi kötelező ezzel kapcsolatban. Én négy éve élek itt, ez alatt az idő alatt nem kaptam semmiféle védőoltást, de a megfázáson kívül nem volt egyéb bajom. Mindenki döntse el maga, hogy mit gondol erről a kérdésről.
A monszunról
Hát igen, közeledik és sok jót nem lehet elmondani róla. Én a nyarat mindig otthon töltöttem, így csak az elejéből és a végéből kaptam egy-egy adagot, de az is elég rémes volt. Június végén már elkezd esni az eső. Gyakorlatilag egybefüggő vizet képez a levegőben. Az első ilyen élményemkor csak bámultam kifelé az irodám ablakán és hosszú ideig nem tudtam rászánni magam, hogy hazainduljak. Halálosan féltem. :-)
Nyáron van egy kb. két hetes időszak, amikor megállás nélkül esik. A többiben pedig egyszerűen csak sokat esik. A levegő meleg, pillanatok alatt leizzad az ember, főleg ha esőkabátban van. Ez utóbbi és egy hatalmas esernyő feltétlenül szükséges erre az időszakra. Szerintem egy jó kis gumicsizma sem árt.
A monszun utóhatása egészen szeptember közepéig érezhető. Utána viszont csodás időszak jön.
Sok magyar él(t) itt, akik a koreai nyarat is jól ismerik. Remélem, kijavítanak, ha tévednék valamiben!
A szótárról
Igen, létezik magyar-koreai szótár, a kollégáim készítették, még évekkel ezelőtt. A koreai-magyar változatot éppen most írják, ez csak néhány év múlva lesz kapható. A szótár ára kb. 4-5000 forint, és időnként kapható a nagyobb szöuli könyvesboltokban (Kyobo, Bandi & Luni’s). Egyetemünk kiadványa, tehát a HUFS (Hankuk University of Foreign Studies) szótárak között kell keresni, türkizkék színű, középszótár.
Egy speciális kérdés: költőpénz egy hónapra
Nos, erre nehéz válaszolni. De próbálok adni egy kis segítséget. A tömegközlekedés, ha minden nap használjuk, akkor elég sokba kerül. Napi 4-6 utazás a metróval (suliba, szórakozni, turistáskodni) kb. 1000 forintba kerül. Ez egy hónapra kb. 30 ezer forintot jelent. Az itteni diákoknak van kedvezményes jegy, de azt sajnos nem tudom, hogy nemzetközi diákigazolvánnyal igénybe vehető-e, vagy nem. Az étkezés kb. ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon, vagy olcsóbb. Egy koreai étteremben már ehetünk 1000-2000 forintért. ( A 2000 forint már elég soknak számít.) A menzán az ételek 300-500 forint körül vannak. A gyorséttermek árai kb. ugyanolyanok, mint nálunk. Kicsit talán olcsóbbak. Természetesen, ha európai típusú kaját akarunk, akkor azért elég sokat kell fizetnünk.
Az élet összességében nem olyan drága. De ha valaki utazni akar vidékre, akkor kicsit több pénzre lesz szüksége.
Egy jelenleg itt tanuló magyar diák blogja sok értékes információt adhat ezzel kapcsolatban. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki még nem olvassa őt.
Ami jó Koreában: bárhol járunk, az árak nem változnak. Everlandban (a koreai Disneyland) ugyanannyiért tudunk enni, mint bárhol máshol a városban. Ez nagyon fog otthon hiányozni nekem. Egy utazás (ha nem számítjuk a vonatjegyet, buszjegyet, szállást) gyakorlatilag nem kerül többe, mint egy normál nap a városban.
A közbiztonságról
Korea a világ legbiztonságosabb országa. :-) De komolyan.
Most ennyi. Remélem, tudok kicsit segíteni ezzel a bejegyzéssel az ide készülőknek. Néhány nap múlva írok még néhány fontos dologról, legfőképpen arról, mit érdemes megnézni, ha csak pár napot, 1-2 hetet töltünk a fővárosban.
És azért lesz még más is...
Hogy ne kelljen mindig mindent levélben megírnom, felteszek ide néhány információt, amit hasznosnak gondolok. Várom persze a kiegészítő megjegyzéseket is a Koreában élő, Koreát jól ismerő olvasóimtól. Csak a megjegyzésekkel együtt lehet teljes a kép. Sok dolgot nyilván el fogok felejteni megemlíteni.
Amikor 2005-ben én jöttem ide, jó néhány felesleges dolgot hoztam magammal, napokig csak úgy járkáltam itt, mint egy alvajáró, nem értettem semmit és senkit, és egy hét alatt sikerült kb. 3-4 kilogrammot leadnom. Utólag visszagondolva, nem volt ez az időszak olyan rossz, sőt, de ha lehet, segítek másoknak, hogy könnyebben vegyék az akadályokat.
Bocsánatot kérek előre is, az esetlegesen nagyon triviális, gyerekes információkért. Abból indulok ki, hogy az „érdeklődő” csak nagyon keveset tud erről az országról. Aki nem készül Koreába, és nem érdekli Korea (bár akkor miért olvasna engem???), ezt a bejegyzést persze nyugodtan hanyagolhatja.
Nos, lássuk akkor! Nem fontossági sorrendben, csak ahogy eszembe jut…
A megérkezésről és a reptérről
A Koreába érkező nemzetközi járatok nem a fővárosban, Szöulban szállnak le, hanem a várostól nyugatra, egy szigeten, aminek Incheon (ejtsd: Incson) a neve. Még leszállás előtt a repülőgépen minden ide érkezőnek ki kell töltenie egy űrlapot, amin fel kell tüntetnie utazásának célját, időtartamát, szállásának címét és egyéb személyes információkat. Erre nem árt felkészülni kicsit.
A repülőtér hatalmas, de nem kell félni tőle, mert egyben a világ egyik legjobban áttekinthető reptere. Ha jól tudom, többször elnyerte már ezt a címet. Tiszta, modern és tökéletesen átlátható. Minden feliratozva van angolul.
Bejutás a városba
A város messze van (minimum 1-2 óra autóval), tehát a taxi elég drága, 15-20-25 ezer forintba is kerülhet. Üzletembereknek ez az összeg nem nagy probléma, ha a cégük fizeti, de a diákok nyilván szeretnék olcsóbban megúszni ezt az utat. Nekik tudom ajánlani az Airport Limousin buszokat, amikből rengeteg van, rendkívül kényelmes, és a város különböző területeire szállítja az utasokat, 1000-2000 forintért. Sokkal kényelmesebb, mint a repülőgép, az ülés támlája állítható, a lábtartó rész is, én rendszerint csak ezen tudok jót aludni. :)
A reptér előtt vannak a pénztárak, illetve a reptéren van információ is, tehát ha tudjuk a címet, ahol lakni fogunk, valószínűleg ki tudjuk deríteni azt is, melyik busz megy arra a környékre. Természetesen ez a busz nem visz minket a házig, de jó eséllyel a közelébe juthatunk, olcsón.
A taxiról
A városban bárhol találhatunk taxit, rengeteg van belőlük. Telefonon hívni nehézkes, itt a leintés a divatos. A taxi egyáltalán nem drága, a sofőrök megbízhatók, borravaló sehol sincs Koreában, felesleges is erőltetni.
Angolul viszont nagyon nem beszélnek, tehát itt is erősen ajánlott, hogy a cím, ahová megyünk, legyen leírva egy kis papírra, mert nagy valószínűséggel egy szót sem fognak érteni abból, amit mondunk. Öt perces koreai tapasztalatunkkal egyszerűen nem lehet esélyünk.
Olvasni viszont tudnak, tehát legyen kéznél a cím! :-)
A taxi nem drága, egy hosszabb, 20 perces út kb. 2-3000 forintba kerül. Előfordulhat, hogy bármennyire integetünk, a taxik elhajtanak mellettünk. Ennek több oka lehet. A negatív emberek szerint azért, mert külföldiek vagyunk és kényelmesebb nekik elkerülni az esetleges kommunikációt. Én ebben nem hiszek. Legtöbbször szerintem az a gond, hogy meglátják a bőröndjeinket és megfutamodnak. Sok autó ugyanis gázzal megy, és egyszerűen lehetetlenség a nagy bőröndöket betenni a csomagtartóba. Ne keseredjünk el, hanem próbálkozzunk kitartóan! Előbb-utóbb megáll egy taxi. És semmiképpen se feltételezzük mindig a legrosszabbat! Ha ezt tesszük, inkább maradjunk otthon…
A taxis valószínűleg nem fog kiszállni az autóból, csak kinyitja nekünk a csomagtartót. Ezen ne húzzuk fel magunkat, hanem emeljük meg (49 kilónkkal a 22 kilós) bőröndöt és vonszoljuk be valahogyan a csomagtartóba. Borravaló nincs, a taxistól se várjuk el, hogy bepakolja a cuccot. Egyébként halkan megjegyzem, nekem mindig szoktak segíteni, ha egyedül vagyok. A pozitív hozzáállás, a mosoly és a nem túl erős alkat együtt csodákra képes, itt is. :-)
A mobiltelefonról és a telefonálásról
Ha otthon nem 3G-s, szuper telefonunk van, akkor számítanunk kell arra, hogy a telefonunk teljesen meghal, amikor megérkezünk. Sokszor még a 3G sem biztosíték a kommunikálásra. És persze elég költséges is otthoni telefont használni itt.
Ha mindenképpen szükségünk van telefonra (és miért ne lenne?), és csak 1-2 hetet maradunk Koreában, akkor nem túl drágán lehet készüléket bérelni a reptéren. Az árak valóban korrektek, a percdíjak is, az eladókban nyugodtan meg lehet bízni. A nagy telefontársaságok standjai megtalálhatóak a reptéren. Később már kicsit bonyolultabb a bérlés, úgyhogy a reptér a legjobb hely ezt lebonyolítani.
Ha valaki mégsem akar bérelni, akkor a reptéri kis boltokban lehet vásárolni nemzetközi telefonkártyát és helyi kártyát is. Én inkább a mobilt ajánlom, szerintem praktikusabb, ráadásul elérhető az ember.
Ha valaki hosszabb időre marad itt, akkor meg kell oldania valahogyan a telefonvásárlást. Ez nem olyan egyszerű, mint nálunk. Ahhoz, hogy valaki vásárolhasson saját mobilt, mindenképpen szükséges, hogy legyen vízuma. Amikor én jöttem, még ez sem volt elegendő. Csak fél éves ittlét után vásárolhattam meg az első telefonomat. Azt hiszem, most már nem kell fél évet várni.
Ha valaki csak turista, akkor általában egy koreai barát vásárol számára telefont.
A használt telefonok nagyon olcsók, de egészen újat is lehet már venni 15-20 ezer forintért. A telefon egyben a telefonszámot is jelenti. Nincs kártyás telefon, csak előfizetéses. A percdíjakról fogalmam sincs, de a havi (helyi) telefonszámlám soha nem volt még több 5000 forintnál. Persze nem sokat beszélek (max. napi 20-60 percet), de azt hiszem, egy ide érkező magyar egyébként sem lóg sokat a telefonon. Nincs kit hívnia ugyanis. :-)
A nemzetközi hívások drágák, de ez mindenhol így van a világon.
A pénzváltásról
Ezt is érdemes a reptéren intézni, mivel nincsenek pénzváltók a városban. Általában csak a bankban lehet pénzt váltani, de hétvégén ezek zárva vannak, így előfordulhatnak kellemetlenségek. Ha valakinek sürgősen kell pénz, a királyi palota pénztára mellett van egy pénzváltó, az hétvégén is nyitva van.
Bár itt mindenki kártyát használ, kezdetben mégis érdemes sok készpénzt magunknál tartani, mert nem biztos, hogy minden helyen működni fog az otthoni kártyánk, mint ahogy az sem 100%, hogy minden automata felismeri majd, ha pénzt akarunk kivenni vele. Automata egyébként rengeteg van, csak nem mindegyiknek van angol nyelvű programja.
1 Ft=6-7 koreai WON jelenleg. Koreai pénzt nem tudunk külföldön vásárolni, tehát ajánlott dollárt vagy eurót hozni magunkkal. (A reptéri vámmentes boltokban egyébként dollárral fizethetünk.) A pénzváltók megbízhatóak, a legelsőnél érdemes váltani. Ez nem a "lehúzások" országa. Elfogult vagyok, de tényleg így van.
Üzletembereknek
Sok-sok névjegykártyát érdemes hozni, mert nagy valószínűséggel szükség lesz rá. Ha valakitől névjegykártyát kapunk, nem illik rögtön zsebre vágni. Mindig néhány másodpercig elismerően :-) kell a kártyára rátekinteni, esetleg próbálni kiejteni a nevet, vagy valamilyen kedves megjegyzést tenni.
Az ajándékokról
Ha ajándékot kapunk (ellentétben a magyar szokással), nem illik azonnal kibontani, csak megköszönni és eltenni. Természetesen nekünk is illő adni valamit cserébe. Kis apróságokat is elég. Ami fontos, az a gesztus. Sokkal gyakrabban adunk ajándékot itt, mint otthon. Nekem ez nagyon bejön, imádok ajándékozni. Én általában Budapestes hűtő mágneseket, tollakat, kis hímzett terítőket, könyvjelzőket adtam kezdetben. És persze Magyarországról szóló könyveket és rengeteg édességet. Otthon a Váci utcában ezerféle apró dolgot lehet kapni, ami itt majd jól jön, amikor valakitől segítséget kérünk itt.
A városi közlekedésről
Az első napokban, hónapokban busszal ne nagyon utazzunk Szöulban. Erre általában csak a több éve itt élők vállalkoznak, ők is csak az általuk nagyon jól ismert útvonalakon. Egy külföldi nagyon nehezen tájékozódik, mindent egyformának lát.
A metrót viszont nagyon könnyű használni. 13 metróvonal van, marha hosszúak, de tökéletesen átláthatóak. Rengeteg az átszállási lehetőség is, gyakorlatilag nem lehet rossz metróra szállni, maximum csak kicsit hosszabban utazni.
Angol nyelvű metrótérképet lehet kérni a metróállomások jegypénztáraiban. Sajnos nincs mindig, épp ezért érdemes több helyen is próbálkozni. Az útikönyvekben, prospektusokban is gyakran van metrótérkép. Amíg nincs nekünk, addig is lehet a nagy kihelyezett térképek alapján utazni.
A jegy kb. 130-150 forint egy útra. A pénztárosnak csak az úti célt kell megmondani és ő ad jegyet. (Vigyázat! Elsőre nem fogja megérteni.) Ha valamilyen érdekességet szeretnénk hazavinni Szöulból, akkor ajánlom a koreai "metróbérletet", ami vagy egy kártya, vagy egy aranyos kulcstartó. Kb. 1000 forint és erre lehet pénzt tölteni a pénztárakban. Utána ezt kell hozzáérinteni a metróbejárat érzékelőjéhez, hogy áthaladhassunk a kapun. Praktikus és aranyos. A neve U-Pass vagy T-Money kártya. Én a kulcstartósra szavazok. :-)
A pénztárban, vagy a környékén található kis apró bódékban lehet kapni.
Védőoltások
Nyilván hasznos, ha otthon megkapjuk őket, de úgy tudom, nincs semmi kötelező ezzel kapcsolatban. Én négy éve élek itt, ez alatt az idő alatt nem kaptam semmiféle védőoltást, de a megfázáson kívül nem volt egyéb bajom. Mindenki döntse el maga, hogy mit gondol erről a kérdésről.
A monszunról
Hát igen, közeledik és sok jót nem lehet elmondani róla. Én a nyarat mindig otthon töltöttem, így csak az elejéből és a végéből kaptam egy-egy adagot, de az is elég rémes volt. Június végén már elkezd esni az eső. Gyakorlatilag egybefüggő vizet képez a levegőben. Az első ilyen élményemkor csak bámultam kifelé az irodám ablakán és hosszú ideig nem tudtam rászánni magam, hogy hazainduljak. Halálosan féltem. :-)
Nyáron van egy kb. két hetes időszak, amikor megállás nélkül esik. A többiben pedig egyszerűen csak sokat esik. A levegő meleg, pillanatok alatt leizzad az ember, főleg ha esőkabátban van. Ez utóbbi és egy hatalmas esernyő feltétlenül szükséges erre az időszakra. Szerintem egy jó kis gumicsizma sem árt.
A monszun utóhatása egészen szeptember közepéig érezhető. Utána viszont csodás időszak jön.
Sok magyar él(t) itt, akik a koreai nyarat is jól ismerik. Remélem, kijavítanak, ha tévednék valamiben!
A szótárról
Igen, létezik magyar-koreai szótár, a kollégáim készítették, még évekkel ezelőtt. A koreai-magyar változatot éppen most írják, ez csak néhány év múlva lesz kapható. A szótár ára kb. 4-5000 forint, és időnként kapható a nagyobb szöuli könyvesboltokban (Kyobo, Bandi & Luni’s). Egyetemünk kiadványa, tehát a HUFS (Hankuk University of Foreign Studies) szótárak között kell keresni, türkizkék színű, középszótár.
Egy speciális kérdés: költőpénz egy hónapra
Nos, erre nehéz válaszolni. De próbálok adni egy kis segítséget. A tömegközlekedés, ha minden nap használjuk, akkor elég sokba kerül. Napi 4-6 utazás a metróval (suliba, szórakozni, turistáskodni) kb. 1000 forintba kerül. Ez egy hónapra kb. 30 ezer forintot jelent. Az itteni diákoknak van kedvezményes jegy, de azt sajnos nem tudom, hogy nemzetközi diákigazolvánnyal igénybe vehető-e, vagy nem. Az étkezés kb. ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon, vagy olcsóbb. Egy koreai étteremben már ehetünk 1000-2000 forintért. ( A 2000 forint már elég soknak számít.) A menzán az ételek 300-500 forint körül vannak. A gyorséttermek árai kb. ugyanolyanok, mint nálunk. Kicsit talán olcsóbbak. Természetesen, ha európai típusú kaját akarunk, akkor azért elég sokat kell fizetnünk.
Az élet összességében nem olyan drága. De ha valaki utazni akar vidékre, akkor kicsit több pénzre lesz szüksége.
Egy jelenleg itt tanuló magyar diák blogja sok értékes információt adhat ezzel kapcsolatban. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki még nem olvassa őt.
Ami jó Koreában: bárhol járunk, az árak nem változnak. Everlandban (a koreai Disneyland) ugyanannyiért tudunk enni, mint bárhol máshol a városban. Ez nagyon fog otthon hiányozni nekem. Egy utazás (ha nem számítjuk a vonatjegyet, buszjegyet, szállást) gyakorlatilag nem kerül többe, mint egy normál nap a városban.
A közbiztonságról
Korea a világ legbiztonságosabb országa. :-) De komolyan.
Most ennyi. Remélem, tudok kicsit segíteni ezzel a bejegyzéssel az ide készülőknek. Néhány nap múlva írok még néhány fontos dologról, legfőképpen arról, mit érdemes megnézni, ha csak pár napot, 1-2 hetet töltünk a fővárosban.
És azért lesz még más is...
változások
2009. május 12.
Ma három diáklányom azt mondta, hogy már koreai illatom van. Nem magyar. Azt nem mertem megkérdezni, hogy ez most jó, vagy rossz hír nekem. :-) És azt sem, hogy milyen nekik a magyar illat.
Úgy tűnik, a négy év nyomot (vagy inkább szagot?) hagyott rajtam. De miért éppen mostanra, amikor már lassan hazafelé veszem az irányt?
Úgy tűnik, a négy év nyomot (vagy inkább szagot?) hagyott rajtam. De miért éppen mostanra, amikor már lassan hazafelé veszem az irányt?
