néhány kedvenc kép

2009. április 20.

Ki tudja, mikor írok legközelebb, szóval, ha már így benne vagyok, akkor jöjjön mégiscsak néhány kép az elmúlt pár hétből.

Öreg fa a Ho-Am Art Múzeum kertjében. Már korábban is készült róla kép, de szerintem még nem tettük be a galériába. Majd egyszer az is meglesz.

Ezt a kaput is sikerült már párszor lefotóznunk. Annyira szép a színe, hogy nem lehet neki ellenállni.

Kishalacska.



Japán cseresznyefácska ugyancsak a Ho-Am Art kertjében.

Cseresznyefa-út Yeouido-szigetén. Itt rendezik az egyik híres fesztivált a három közül.

Ez az egyetemi magnóliafa nem tudja, hol a határ. Szerencsére! Tavasszal ontja a virágait. Tanítás közben, ha kinézek az ablakon, éppen őt látom. Sajnos mindössze csak 1-2 hétig virágzik.

Ez a fácska az épületünk bejáratánál van. Bár az előbbi fa sokkal szebb, mégis ez a kedvencem, mert árnyékban van, ezért később nyílik, de tovább virágzik, mint a társai. Így őt tovább lehet fotózni. Több esélyt ad nekem. Ráadásul érdekes, ahogy az egyik oldala már teljes díszben pompázik, a másik pedig még épphogy csak bimbózik.

Cseresznyefa baba. Rettentően élvezte, hangosan kacagott.


Lakóparki kis cseresznye.


Magnólia ugyancsak a házunk elől. Ha csak három dolgot sorolhatnék fel, ami hiányozni fog Koreából, akkor a magnólia lenne az egyik. Teljesen elvarázsol.


És még egyszer...


Egyébként van már fent néhány szingapúri kép is, ha valakit érdekel.

nem írok, nem írok...

Időnként jól megkapom a magamét itt és máshol is, amiért nem írok. Jogosan persze. Csak hát annyi minden van. Paradox helyzet, olyan sok dolog történik, hogy éppen e miatt nincs időm semmire. A feladatlistám általában 3 A/4-es oldal, amit a múltkor a férjem egy "hát te tiszta hülye vagy!" megjegyzéssel kommentált. Tegnap meg azt mondta, nem a listámmal van a gond, hanem azzal, hogy ha egy dolgot kihúzok, máris felírok helyette valamit. :-)
A sok elintéznivaló ellenére mégis nagyon optimista vagyok mostanában. Telepakoltam az első három 20 kilós dobozt téli ruhákkal, kabátokkal, sálakkal, kesztyűkkel, csizmákkal, beléjük csempésztem néhány könyvet is, hogy ne egyszerre kelljen feladni őket. Most itt várakoznak a dobozok, és amint szerzek erős férfikezeket, mehetnek is a postára. :-)
Tulajdonképpen ez a három doboz hozta meg számomra a nyugalmat. Már egy éve gondolkodom azon, hogyan is lesz ez a költözés, de eddig mindez csak elméleti volt. Most végre beindult a gyakorlati része is. Pakolás közben szép lassan rendezgettem a szekrényekben születő üres helyeket, átcsoportosítottam dolgokat, és közben rájöttem arra, hogy ha betartom a tervet, akkor nem lesz olyan vészes ez az egész egész. A lényeg, hogy a végére már tényleg csak a legszükségesebbek maradjanak.
Vicces volt persze, hogy amíg dobozoltam, félhangosan jól elszórakoztattam magamat ilyenekkel: "Látod, látod, ezt a cipőt is feleslegesen hoztad magaddal! Négy év alatt egyszer sem volt rajtad. Pedig nem is néz ki rosszul. Próbáld csak fel! Na, mindegy, most már küldd haza, aztán majd odaadod valakinek!" Vagy a másik: "Nem is tudom mit képzeltél magadról? Ennyi tanulmányt kihozni jó nagy hülyeség volt. Egyáltalán! Mi a fenének hoztál ennyi könyvet???" Lehet, hogy a végére be fogok kattanni? :-)
Aztán érdekes tanulmányozni azt is, hogy mennyire nehezen válok meg a dolgaimtól. Amikor hajtogatom a ruháimat, a kopott, agyonhasznált itthoni darabok mindig nagy fejtörést okoznak. Nyilvánvaló, hogy felesleges hazavinni őket, többe kerül a szállítás, mint ezek a használt dolgok, amik már adománynak is cikisek lennének. De mégis úgy érzem, túl nagy trauma lenne egyszerre megszabadulni ezektől a ruháktól, és elszakadni Koreától is. Úgyhogy a legtöbb ilyen darab valószínűleg maradni fog. Aztán majd otthon mennek a konténerbe. :-)
Ennyit most a költözésről. A maradék 68 napban lesz még bőven szó róla.
Gyönyörű áprilisunk van. Most épp hajnal óta szakad az eső, és üvölt a szél, de mindez nem számít. Egy hete volt a cseresznyefa fesztivál, most szombaton a királyi esküvői ceremónia, a következő hétvégén pedig a lampionparádés felvonulás lesz. Imádom ezt a hónapot. Már csak ezért az egy hónapért is érdemes itt élni. Képeket most nem nagyon csináltam, de a tavalyiak oldalt megvannak a képgalériában.
A héten középvizsgák vannak, egy hete teszteket gyártok. Ezek az utolsók. Júniusban már csak szóbelit tartok, mert akkor már végképp nem lesz energiám a javításra.
Szombaton jön a nővérem és a kislánya, két hétig maradnak, nagyon szuper lesz. Boldog vagyok, mert megmutathatom a nővéremnek Koreát, a helyet, ami négy éve a mindennapjaim része. Ez nagyon fontos nekem.
Aztán megint lesz Samsung tanítás, májusban kezdődik. Nem lesz egyszerű összehangolni az egyetemi melót és a tanfolyamot, de azért csak megoldom valahogyan.
Szóval így a végére összesűrűsödött minden: költözés, vendégek, tanítás, Samsung-meló, de mindez most így van jól. Ezt végig kell csinálni. Még egyszer, utoljára.

white day... és a többiek

2009. március 14.

Koreában ma van a White day, erről eszembe jutott, hogy tavaly az egyik diákom előadást tartott a 12 koreai szerelmes ünnepről, ami talán érdekel titeket is. Írok kicsit róluk.
Minden hónap 14-e valamilyen ünnepnek számít.
Nézzük őket:
január 14 - Napló nap, amikor a friss szerelmesek egy új naplóval ajándékozzák meg egymást, ami az új, közös életük kezdetét is jelenti.
február 14 - Valentin nap, amikor a lányok vesznek csokoládét a párjaiknak. A fiúk ekkor csak elfogadják az ajándékot, de nem adnak semmit.
március 14 - Fehér nap, amikor a fiúk ajándékoznak valamit a lányoknak. Persze mondanom sem kell, hogy ez a két utolsó ünnep leginkább a csokoládégyártóknak kedvez. Ők reklámozzák nagyon ezeket a napokat.
április 14 - Fekete nap, ez a kedvencem. Ilyenkor a társra eddig nem találó fiatalok összejönnek, hogy együtt "ünnepeljenek". Pontosabban próbálják viccel elütni azt a tényt, hogy az előző két szerelmes ünnepnapon nem vettek, és nem kaptak ajándékot. Szerintem ebben az ünnepben van a legtöbb fantázia. Egy fekete színű ételt esznek, aminek a neve Jajangmyeon.
Így néz ki:

május 14 - Rózsa nap, gondolom, ezt nem kell nagyon magyaráznom.
június 14 - Csók nap, ez eddig nekem nem nagyon tűnt fel. Nyilvános helyen soha nem láttam még senkit csókolózni. Idén majd jobban figyelek. :-) Akkor még épp itt leszek...
július 14 - Ezüst nap. Gondolom az ékszerészek is szakítani akarnak valamit. :-) Tehát ezen a napon valamilyen ezüst ékszerrel kedveskednek egymásnak a szerelmesek.
augusztus 14 - Zene nap, amikor a párok elmennek egy szórakozóhelyre táncolni.
szeptember 14 - Film nap, hogy a mozik is jól járjanak.
október 14 - Fotó nap. Ez mondjuk szerintem az év összes napján ünnepelhető lehetne. A koreai fiatalok szinte minden nap készítenek magukról képet. :-) Októberben csodaszép az idő, színesek a fák, tehát tényleg ideális az idő a fotózáshoz.
november 14 - Bor nap. Kell valami a bortermelőknek is. És persze az éttermeknek is.
december 14 - Ölelés nap. Nos, erről mindenki elmélkedjék kedve szerint. :-)

Mindenesetre ha egy pár megünnepli mind a 11 ünnepet (természetesen a Fekete napot nem), akkor év végén elmondhatják, hogy tartalmas párkapcsolatban élnek. Hiszen voltak táncolni, gondoskodtak ajándékokról, moziztak, készült róluk közös fénykép, ettek-ittak, miegymás.
Tehát mindenki jól jár...

Még egy apró dolog... ha már a szerelmesekről esett szó. A karikagyűrű megérdemel egy kis bemutatást.
Érdekes, hogy itt, Koreában egy szerelmespár arany karikagyűrűt vásárol magának, ha már 100(!) napja együtt van. Alig 3 hónap tehát elég ehhez a fontos eseményhez. Ez a tett tehát nem jelent olyan komoly elkötelezettséget, mint nálunk, Magyarországon.
Azt mondjuk nem tudom, mi történik a gyűrűkkel, ha mondjuk a 101. napon szakítanak. :-) Lehet, hogy valaki 5-6 gyűrűt is őrizget a fiatalságából???
De a történetnek itt még nincs vége.
Ha eljut egy pár a házasságig, akkor általában drága, vastag karikagyűrűt választ magának, ami egy apró (vagy nem apró) gyémánt kővel van díszítve.
Itt a férfiak gyűrűjébe is tesznek követ, tehát ugyanolyan díszes, mint a női gyűrű. Ez egy magyar férfi számára kicsit visszatetsző lehet, de itt teljesen normális.
És ami a szép az egészben: házasság után a gyűrűt kizárólag csak családi ünnepeken, fontosabb eseményeken viselik. Hétköznapokon egyáltalán nem.
A magyarázatuk erre az, hogy a gyűrű nagyon értékes, ezért féltik.
De én ezt nem veszem be. :-))

tea

2009. március 9.

A jó kis erős Earl Grey teafilter két órán át ázott a kancsóban. Így hajnali fél egy tájt, talán mégsem akarok már teát inni.
Egyébként miért írják a magyarok Graynek, és miért látom az angol honlapokon Greynek? Valaki felvilágosíthatna...

elveszve?

Drága Nia és Mindenki!
Igen, most biztosan azt gondoljátok, nagy szomorúságomban hallgatok, de nem erről van szó, csak megkezdődött az egyetem. Az utóbbi négy napban óravázlat-hegyeket gyártottam, próbáltam előre dolgozni három-négy hétre, mert ha beszedem az első házi feladatokat, akkor már nem lesz ilyenre időm. Most még elég sok energiám van, ezért kihozom a napokból a legtöbbet. És mivel egyedül vagyok, simán lehet hét munkanapom egy héten. :-)
Na, ezért nem írtam.
Idén is telt házasak az óráim, a legkevesebb létszám a 17, a legtöbb pedig a 27. Mit lehet kezdeni ennyi emberrel??? Több mint 150 hallgatóm van. De mégsem zavarhatom el őket, főleg, hogy ez az utolsó szemeszterem itt.
Az elsőévesek 37-en vannak, nagyon szimpik, kis lelkesek, már az első órán megszerettem őket. Ez ritka. Szerintem jól megleszünk, csak jussunk túl az ábécén. :-))
Persze megint beletelik egy kicsi időbe, mire megtanulom az arcukat ( a nevük kizárt), úgyhogy most mindenkire vigyorgok a folyosón, aki mosolyog rám, mert lehet, hogy a diákom. Olyan tipikus, márciusi állapot ez. Sok új tanár is van, bóklásznak bátortalanul, feszült érdeklődéssel hallgatják a tapasztalt kollégák sztorijait az ebédlőben. Később majd ez is változik.
A Flex nyelvvizsgás órámon persze megint filmfelvétel lesz, így 14 héten át minden kedden szépen sminkelve, frissen mosott hajjal, előnyös ruhában szórakoztathatom a kedves diákjaimat 100 percen át. Előtte meg készülhetek 5-6 órát. :-(
Na, de nem akarok panaszkodni. Az idő csodás, napfényes, tavaszias. Imádom.

És hamarosan lesz egy bejegyzés a szinglilétem előnyeiről és hátrányairól. :-)

egyedül

2009. március 1.

Tegnap kikísértem a férjemet a repülőtérre, majd egyik zsebében egy zacskó karamellel, másikban egy adag M&M csokigolyóval útnak indult hazafelé. Nem mondhatnám, hogy azóta nagyon vidám vagyok. Csak tanácstalanul lődörgök a lakásban, ráadásul majdnem egy napig nem volt internetem sem, technikai problémák miatt. Furcsa így, egyedül.
Holnap kezdődik az egyetem, jön 37 új elsőéves diák, úgyhogy hamarosan már annyi dolgom lesz, hogy nem igazán lesz időm szomorkodni. Próbálom pozitívan nézni a dolgokat. Már egy nap letelt a 118-ból, amit külön kell töltenünk. :-)

az óra

2009. február 22.

Alapvetően hűséges vagyok a karóráimhoz, de szingapúri, utolsó esténken majdnem elcsábultam, és vettem magamnak egy új órát. Aztán mégsem. A mostani órám egy fekete bőrszíjas Certina, amit kifejezetten azért kértem ajándékba a férjemtől, mert hasonlított az előtte 10 évig használt Juta órámhoz. Ezt az órát nagyon szeretem a mindennapokban, csak akkor okoz gondot, amikor elegánsabb ruhát kell felvenni. A fekete szíj, és a kicsit fiús óra egyáltalán nem mutat jól ilyenkor.

Épp ezért egy ideje nézegetem már az órákat. Nem rendszeresen, nem módszeresen, csak éppen a kirakatokban, reptereken vagy ha a városban sétálok. Egészen Szingapúrig azonban, nem találtam olyan órát, ami megfelelt volna az elképzeléseimnek, amelyek a következők:
-fontos az ár (kb. 30-40 ezer forint maximum)
-fontos, hogy azért kicsit márkás legyen (szerencsére nem vagyok Gucci, Cartier, Rolex imádó)
-elegánsnak kell lennie, de nem túl nagynak, nem túl kicsinek
-szép fémszíjat akarok, nem túl széleset, de nem is egészen vékonyat
-ezüst árnyalatú órát akarok, mivel fehérarany ékszereket viselek
-ne legyen szabályos téglalap alakú, vagy négyzet, mert azt az István nem szereti :-)
-azért ne csak szép legyen, hanem könnyen leolvasható is és kényelmes

Valami ilyesmi, hogy kép is legyen róla:

Ezt a Guess órát láttam meg Szingapúrban. 30%-os leértékelés volt, így kb. 27 ezer forintba került volna. Nagyon megtetszett, de sajnos amikor felpróbáltam, rá kellett jönnöm, hogy nem az én vékony csuklómra tervezték. Az órához tartozó merev rész ugyanis elállt a csuklómtól. Csak akkor volt jó, ha egészen lecsúsztattam a kezemre, vagy nagyon magasan volt az alkaromon. De úgy meg nekem nem tetszett, mert nem lett volna kényelmes. És sajnos ez is fontos szempont.
Annyira akartam ezt az órát, hogy elkezdtem győzködni magam, hogy így is jó, és talán a csuklóm is fog vastagodni kicsit az évek során. Végül beláttam, hogy ez hülyeség. Az utóbbi években csak a csípőm, a combom és a hasam lett nagyobb, a felsőtestem maradt olyan, amilyen már 20 éve. Ez persze jó dolog, csak éppen ott és akkor szerettem volna egy kicsivel nagyobb kezet magamnak. Azóta pedig még inkább keresem a nekem való órát. Most már tényleg szeretnék magamnak egy elegáns darabot. Mondjuk névnapomra. :-)
Ez nem megrendelés akar lenni. :-) Csak úgy kedvem volt elpanaszolni. Azért ne aggódjatok! A sikertelen óravásárlás után három új blúzzal megvigasztaltam magam.

koncentrátum

42 hónapnyi koreai élet után végre találtam öblítőkoncentrátumot! Ezentúl, az óriási (12 kg ruhát mosó) mosógépem 1.5 deciliteres öblítőtartályába nem csak valami híg löttyöt töltök öblítő gyanánt, hanem igazi, sűrű koncentrátumot. Apró örömök az életben.
Talán kevesen tudják, de azon hülyék közé tartozom, akik képesek csomagban kiküldeni maguknak Coccolino Silk öblítőt, illetve idelátogató barátaikkal is ezt hozatnak maguknak, "ajándékba", méghozzá 5 literes kiszerelésben. (Zsebi erről hosszan tudna mesélni...)
Kevés mániám van, de úgy tűnik, ez azok közé tartozik. Azért nem vagyok teljesen reménytelen: az utóbbi néhány hónapban már hajlandó voltam az itteni híg öblítőt használni. :-) Túléltük azt is. De most kezdődik a jó világ. 150 mosáshoz elegendő. :-)

újra itt

2009. február 19.

Tegnap este (vagy inkább ma hajnalban?) szerencsésen hazaértünk életünk egyik legintenzívebb nyaralásából. Bővebben majd akkor írok róla, ha lesznek képek is. Egyelőre elég erős bennünk az elhatározás, hogy még ebben a hónapban közzétegyük a képeket, szellemileg eléggé kipihentek is vagyunk hozzá, úgyhogy jók az esélyek.
Ami a fizikai dolgokat illeti, sikerült beszereznem egy-egy vízhólyagot a kis lábujjaimra, illetve egy nagy fekete folt éktelenkedik az egyik nagy lábujjkörmömön. Arról, hogy ez utóbbit hol szereztem, fogalmam sincs, de már a nyaralás másnapján megjelent. Szilárdan hittem, hogy a sok gyaloglástól, de a férjem szerint valamit ráejtettem, csak nem emlékszem rá. Ez, mármint a ráejtés logikusabbnak tűnik, mint az én gyalogolós verzióm, de nehezen tudom elképzelni, hogy erre a bizonyos ráejtésre, azaz marha nagy fájdalomra ne emlékeznék. Szóval ez már örök rejtély marad.
A 11 nap alatt persze nem sikerült lebarnulnom. Lett egy kis egészséges színem, de azért ezt nem nevezném barnaságnak. Idén is eljátszottuk a szokásos játékunkat a naptejjel, ami a következő: én szépen, tisztességesen bekenem magam már a napozás első percében és a későbbiekben is gyakran, aminek az a következménye, hogy nem fog le a nap. Legalábbis azalatt a rövid idő alatt, amikor esélyt adok neki, azaz hajlandó vagyok egy nyugágyon feküdni és nem csinálni semmit. (Ez az idő elég minimális.) Velem ellentétben a férjem az első nap első óráiban mindenféle hülye indokkal kibújik a naptejes kezelés alól. Kifogásai elég gyengék, de azért mindig bedőlök nekik. Néha azt állítja, nem süt a nap, néha csak árnyékban fekszik, néha csak a vízben lubickol, néha pedig csak egyszerűen makacs. Ennek kivétel nélkül mindig az a következménye, hogy már az első nap leég, így a második naptól kezdve már vagy nem napozunk, vagy csak árnyékban fekszünk. Nyaralás után az ő bőre csodálatosan bebarnul, olyan, mintha két hétig napozott volna, én meg maradok a szokásos színemnél. Szóval most is ez van.
Minden másról később...
Egy kérdés! Bennetek is van olyan vágy hazautazás előtt, hogy az utolsó maradék külföldi pénzt is elverjétek, ami nálatok van? Hongkongban volt még a reptéren 5100 forintnyi pénzem, és úgy járkáltam a beszállás előtti maradék 30 percben a boltok között, mint egy eszelős. Nem tudom leküzdeni ezt a tulajdonságomat.

még Jeju és egyéb dolgok

2009. február 6.

Végre feltettünk újabb Jeju képeket, a Dokkaebi parkról és a vízesésekről. Itt és oldalt is elérhető mindkettő. Jó nézelődést! A Dokkaebi parkról bővebben Babarumnál, mint mindig. Én maradok az örök lusta szerepemben. :-)
Ma, hét hetes intenzív munka után befejeztem a Samsung-tanításomat. Már csak egy szóbeli vizsgánk van hátra, február végén. Most három hét pihenés következik, mivel itt az egyetem csak márciusban kezdődik. :-)
Holnapután indulunk nyaralni, végül a Szingapúr-Malajzia-Indonézia terv mellett maradtunk. Persze ez egy kicsit nagyképűen, fellengzősen hangzik, de nem igazán körutazásról van szó, hanem mindössze arról, hogy elmegyünk Szingapúrba, onnét pár nappal később vonattal Kuala Lumpurba, majd pár nap után vissza Szingapúrba, ugyancsak vonattal, hogy onnét áthajózzunk egy 55 percre lévő, kis indonéz szigetre, aminek Bintan a neve. Itt is kb. 3 napot maradunk. Az egész út a 3 ország között nincs több, mint 800 km (oda-vissza).
Vonatozni éjszaka fogunk, hogy időt nyerjünk. A deluxe kategóriás hálókocsi, Szingapúr és Kuala Lumpur között, vacsorával, külön zuhanyzóval kb. 6000-8000 forintba kerül egy személyre. Szerintem nagyon megéri. Bővebben majd az utazás után nyilatkozom róla. Lehet, hogy érnek minket azért meglepetések. :-)
Szállodákat jó áron találtunk a városokban. Szerintem nem lesz velük probléma. Az indonéz szigeten a szállodák drágábbak, de még kibírhatóak. Amit kiválasztottunk, az szerintem nagyon szép hely. Amint látjátok, egy ideje tervezzük már az utat. A tesóm újabban csak Willy Fognak nevez. :-)
Most már csak be kellene pakolni és nagyjából megtervezni az egyes napokat. Mindezt holnap.
Nyár, meleg, napsütés! Ne utáljatok! :-)))

Csak úgy mellékesen... Amikor legutóbb, novemberben ennyire vártam az utazást, autóbaleset lett a vége. Remélem, most épségben hazaérünk.

bogarak

2009. január 31.

Milyen már az, hogy kinyitok ollóval egy 2008. december 31-én lezárt, vákuumzáras csomag babot, beteszem a vízbe, aztán 3 apró bogár feljön a víz tetejére és életre kel. Sokkoltak rendesen. Ezek mindent túlélnek?

a szegfűszeg

2009. január 29.

Az unokahúgom által küldött szegfűszeg 37 napi bolyongás után ma megérkezett. Hogy hol járhatott eddig? Időközben kaptam a barátnőmtől is egy csomaggal, úgyhogy most már annyi mézeskalácsot süthetek, amennyit csak akarok. A baj csak az, hogy a karácsonnyal együtt ez a vágyam is elszállt. :-( Most a gyümölcslevesben gondolkodom. Tudom, a kettő nem egy kategória, de amikor megéreztem a szegfűszeg illatát, rögtön a gyümölcsleves ugrott be. Küldene valaki egy kis meggybefőttet? :-))

megint Jeju

Újabb jejui képeket tettünk fel. Kicsi írás és képgaléria Babarumnál. Én továbbra is lusta vagyok. :-)

ha elkap a láz

2009. január 24.

A mai napra az volt a terv, hogy felkeresünk egy utazási irodát, és megkérdezzük, hogyan és mennyiért lehetséges Hong Kongban néhány napra megszakítani az utazást, amikor majd Szingapúrba megyünk. Rémlett, hogy a kedvenc bevásárlóközpontomban van egy utazási iroda, így (mivel másik nem jutott eszünkbe) oda mentünk. Kb. este öt óra lehetett. Az irodában épp vacsoraszünet volt, így gondoltuk, szétnézünk kicsit. A legfelső emeleten, ami olyan IKEA féle, vásároltunk hat nagyon aranyos, kicsi konyhai törölközőt. Ezeket már otthonra, Magyarországra. Azt hiszem, ezek után kellett volna visszamenni az utazási irodába, aztán hazajönni.
De persze nem így történt. Megnéztük még a többi emeletet is, és olyan akciókba futottunk bele, amit nincs ember, aki ki tudna hagyni. Végül 1-1 kabáttal, 3 blúzzal, 3 inggel, néhány pólóval, a vásárlástól kifáradva ültünk be a pizzériába este nyolckor. Csak vacsora közben jutott eszembe, hogy tulajdonképpen miért is jöttünk: utazás, repjegy, meg ilyenek. :-)
Mivel holnaptól három napos ünnep lesz a holdújév miatt, ezzel most várnunk kell. Remélem, kapunk azért még az ünnepek után is repülőjegyet és ez a kis vásárlási láz nem hiúsítja meg az utazásunkat.

a 300.

2009. január 18.

Szeretettel köszöntöm a 300. írásom olvasóit! :-)
Hihetetlen, mennyire kevés bejegyzésem van. 2006 márciusában, azaz 35 hónappal ezelőtt írtam az elsőt, ami azt jelenti, hogy havonta 8 és fél bejegyzést írok. Azaz hetente kettőt.
Mondjuk nekem elég ennyi is. Ez az átlag a jövőben sem fog nagyon emelkedni, azt hiszem.

E 300. bejegyzés célja, hogy felhívja a kedves olvasók figyelmét a fotógaléria bővülésére. A jobb oldalt látható Slideshow-n keresztül ugyan eddig is elérhetőek voltak ezek a képek, de most egyetlen kattintással meg lehet őket nézni a lenti Fotógalériában.
Ami "új": Thaiföld (2008. február), Cseresznyefa-fesztivál - Korea (2008. április), Keleti-tenger (2008. május), Jeju (2008. június), illetve van még két szép sorozat a koreai királyi koronázásról és a királyi esküvői szertartásról.
Sajnos az utóbbi 6 hónap képei még nem láthatóak, de igyekszünk.

ha tél, akkor túra

Mert ugye mikor is menne az ember túrázni, ha nem közvetlenül hóesés után. Ez valami mánia a férjemnél. Ráadásul könnyed kis túrát emleget, ami végül 10 km oda-vissza, 600 méteres szintkülönbséggel. Össze-vissza csúszkáltam a köveken, és csupa sár lettem. Ma pedig mindenem fáj. Mindig megfogadom, hogy soha többet, de aztán valahogy mégis rávesz.
Ez volt a tegnap. Ma óravázlatok, sült kacsa és semmittevés várható.

csak lassan...

2009. január 8.

Nehezen akar beindulni nekem ez az idei év, már ami a blogolást illeti. Ez van. Viszont szorgalmasan olvasom másokét. :-) (És irigykedve, mert nekik van elég energiájuk megírni, ami történik velük.)
Lassan 3 hete tart a Samsung tanítás, ilyen minden télen van. Most 7 héten át terrorizálok négy szegény koreait, naponta 3 órán keresztül. Ez egy nagyon élvezetes meló, hiszen jó gyorsan haladunk, kb. annyit tudnak már, mint a másodéveseim, csak valahogy ezen kívül nem sok mindenre vagyok kapható mostanában.
Ja nem, ez így nem teljesen igaz. Van 4 egyetemistám is, akik februártól Magyarországon tanulnak, velük hetente egyszer-kétszer összejövünk, hogy nagy vonalakban elmondjam nekik, mi vár rájuk kis hazánkban. Ez nem túl könnyű feladat. Mert ugye jó lenne csak szépet mondani, de ez veszélyes, mert jókora pofára esés lehet belőle. Arra jutottam, hogy nem szépítek semmin, elmondok mindent úgy ahogy van, a zsebtolvajoktól kezdve a "nem túl kedves " ügyfélszolgálati emberekig, aztán hátha mégis kellemesen csalódnak majd. Ki tudja?
Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy az egyke Samsungos diákomnak úgy meséltem Magyarországról, mint a világ legjobb helyéről. Mentségemül szolgáljon, hogy keveset vagyok otthon "mostanában", így hajlamos vagyok elfelejteni a rossz dolgokat.
A diákom (miattam) úgy ment Magyarországra, hogy azt képzelte, ott vár rá a Kánaán. Ehhez képest egyetlen hét leforgása alatt végigkarcolták a kocsiját, meg akarták verni egy bárban és kapott egy szép kis megjegyzést is: "Mocskos kínai, menj haza!!". Szegény napokig nem mert kimozdulni a lakásból. Előtte kb. 10 országban járt már, de ilyen nem történt vele. Teljesen bepánikolt.
Persze nagyon aranyos volt, mert a levélben nem azt írta nekem, hogy mekkora sz** hely ez az ország, hanem azt: "úgy tűnik Magyarország és én nem vagyunk összhangban." Na igen.
Napokig bántott ez a dolog. Szóval nincs több szépítés, még akkor sem, ha én személyesen azt gondolom, Magyarország csodálatos hely.
Más egyéb most nincs. Mozgalmas, költözős, bizonytalan de azért (remélem) jó évnek nézek elébe. Január az erőgyűjtés hónapja, február a nyaralásé, március-április még az egyetemé, de utána júniusig őrült dobozolás, csomagfeladás, ügyintézés, elvonulás következik. 4 itt töltött év után nehéz felszámolni mindent. Mindenféle szempontból.
A július-augusztus kétségtelenül furcsa lesz, boldog, mert otthon vagyok, szomorú mert nem jövök többet vissza. És persze jó sok meló lesz a 80 nm-es, már egyébként is zsúfolt lakásba belegyömöszölni minden könyvemet, ruhámat, kacatomat, ami itt 120 nm-en terpeszkedett.
A további hónapok bizonytalanok. Nyilván lesz tanulás ezerrel, hiszen össze kellene hozni a doktori szigorlatot végre. Hogy e mellett munka lesz vagy pihenés, ezt még túl korai lenne megjósolni. Erre majd visszatérünk akkortájt...
Egy biztos, lesz sok színház és mozi. Amiről itt teljesen le kellett mondanom.
Mások számvetést szoktak év elején készíteni. Ez most egy "előrevetés" lett. :-) Én már csak ilyen vagyok. Csak a holnap számít.

minimalista karácsony

2008. december 27.

Akartam már korábban is boldog karácsonyt kívánni a rendszertelenül jelentkező blogom kitartó olvasóinak, el is kezdtem szép karácsonyi képet keresni hozzá, de valahogy elmaradt a dolog. Mint ahogy tulajdonképpen az idei karácsony is.

Lehetne persze szépíteni a dolgot, de az az igazság, hogy 8-9000 km távolságra a családtól az egész nem az igazi. Nincsenek ajándékok a fa alatt, nincs véget nem érő nagy kajálás, idegeskedés, rohanás, utolsó percben csomagolás, és idén az ajándékvásárlás is csak részben valósult meg. Ilyen messzire kellett jönni ahhoz, hogy rájöjjek, tulajdonképpen én szeretem a karácsonyt.
Úgy, ahogy van, minden rossz dologgal együtt.
Persze idén az sem dobta fel a hangulatot, hogy 24-én és 25-én is dolgoznom kellett, mert a Samsung-tanfolyamon a diákjaim ezt tartották praktikusnak. Valószínűleg buddhisták. Azért vittem nekik karácsonyi édességcsomagot. A karácsony a szeretet és megbocsájtás ünnepe, még akkor is, ha Szentestén óravázlatokkal kell múlatnom az időt.
Mindenesetre az idei hajtás, vizsgáztatás, tesztjavítás közben végig tudtam, hogy mit akarok: egy gyönyörűen feldíszített lakást, illatos karácsonyfát, villogó fényekben pompázó erkélykorlátot, finom vacsorát, sok-sok hangos, vidám embert. Otthon, jövőre. Ezt várva tulajdonképpen jó ez így, ahogy most van.
Azért voltak, vannak vidám pillanatok idén is. Lássuk csak őket!
Például jó volt 3-4 estén át kis csokoládés csomagocskákat készíteni, hogy megajándékozzam vele minden diákomat és kollégámat.


Szegény elsőévesek most kaptak ilyet tőlem először (minden évben kapnak a diákok valamit), ezért rémesen megijedtek, hogy ez a búcsúajándékom a végleges hazautazás előtt. Ez is jó volt. Mármint látni a szemükben az aggodalmat. :-)


Fárasztó volt ugyan megírni 35 képeslapot kézzel, de annál nagyobb volt az öröm, amikor végre postára adtam őket. Persze késve, talán még meg sem érkeztek, de ha csak fele annyi örömöt okoznak majd, mint amennyit nekem, akkor már megérte.
És persze jó volt, amikor a diákjaim kedves, helytelen magyar mondatokkal teleírt képeslapjait olvasgattam. A búcsúzó negyedévesek szép ajándékaitól pedig teljesen elérzékenyültem.

Az otthonról kapott 3 karácsonyi csomag is vidámságot hozott. A nővérem és a barátaink komolyan feladták a leckét Istvánnak. Azért ne féltse senki, valahogy úrrá lesz a problémán. :-) Ami engem illet, a marcipánadagom júniusig biztosítva van.


Az István által készített karácsonyi vacsora pedig olyan jól sikerült, hogy komolyan fontolgatom, ezentúl ő készíti a fasírtszerű ételeket. Nyilvánvaló, hogy sokkal jobban megy neki a fűszerezés, mint nekem.
Tehát nem írom le teljesen az idei karácsonyt. Már csak azért sem, mert ha minden jól megy, lesz még egy balettelőadás, a Diótörő valamikor szilveszter környékén, és talán tudok sütni mézeskalácsot is, ha megérkezik otthonról a szegfűszeg. :-)
Ha nem is hosszan, de pillanatokra itt van velünk az ünnep. Ez is valami. Na és persze nem mindenkinek lehet ilyen aranyos rénszarvasa karácsonykor. Csak az bánt, hogy a nővérem "leugrónyulazta". Lehet, hogy megkapja jövő karácsonyra, bosszúból! :-))

a vaj

Két napos hasztalan keresés után már éppen lemondtunk róla, amikor végül megtaláltam: a mélyhűtőben. Valaki (nem én) oda tette. :-)

most csak egy kicsi

2008. december 16.

Van annak pozitív oldala is, hogy három és fél nap alatt 100 diákot kell szóbeliztetnem. Egész nap csak egy tál levesre költök. Napközben időm, este pedig már erőm nincs vásárolni.
A tesztekben olvasott, illetve a szóbelin elhangzó vicces mondatokat szorgalmasan gyűjtöm. Ha elvonul az ár, veletek is megosztom.
És előre szólok azoknak, akiket illet: a karácsonyi képeslapok várhatóan január elején érkeznek majd. Bocsi!