kirándulás

2008. február 2.

Egyetemünk egy hatalmas erdő közepén fekszik. Én magam a puszta látvánnyal is megelégednék, de a férjemet mindez időről-időre arra készteti, hogy elcipeljen kirándulni. Időjárástól és évszaktól függetlenül, havonta legalább egyszer mennem kell. (És persze más erdőkbe is, iszonyat sok van errefelé.) Természetesen a januári bokáig érő hó sem lehet számunkra akadály. Most egy olyan útvonalon mentünk, ami nem akart véget érni. Készült rólam egy videó, amiről nem tudtam. Azt hittem, csak fotó lesz. Ez már kb. 2 órányi folyamatos felfelé mászás után készült. Utólag látva magamat, egészen ijesztő, hogy tudok szenvedni. Nem kell azért mindent teljesen komolyan venni. Rettentő jó színész vagyok, a lihegésre is rátettem egy lapáttal, csakazért, hogy az István ettől rosszabbul érezze magát. :-) Felesleges persze erőlködnöm, mert csak nevet rajtam. Már túl jól ismer.
Azért a videó végén a Szeretsz kérdésre adott válaszom egész őszintére sikerült. :-)

Ideje lenne viszont elkezdenem újra sportolni... Rájátszás ide-rájátszás oda, ez a tanárlét nem tesz jót a kondíciómnak.