kacatok

2006. szeptember 29.

Még júniusban megkért 2 végleg hazatérő kolléganőm, hogy legyek szíves szeptemberig őrizni "néhány dobozt és apróságot", amit majd a megérkező új kollégák elvisznek tőlem. Akkor még nagyon naívan azt gondoltam, ez nem okoz majd semmiféle problémát. Kb. 15 dobozról és legalább ugyanennyi papírtáskáról volt szó.
A problémák szeptember elején kezdődtek, amikor kiderült, hogy költöznöm kell, és az új kollégák (akik már eleve az új helyre kerültek) nem nagyon törik magukat a megöröklött dolgokért. Hamar kitalálták (tanszékvezetőikkel egyetemben), hogy a legegyszerűbb megoldás csakis az lehet, ha magammal hozom ezeket a dolgokat az új lakásomba és ők innét majd könnyebben elviszik azokat. Mit mondjak, nem voltam elájulva a gondolattól, de (a békés nemzetközi kapcsolatok érdekében, és mert született balek vagyok) belementem a dologba. Kicsit izgatott, hogy milyen értékeknek is vagyok őrzője, mi az, amit feltétlenül magammal kell hoznom, ezért (bár tudom, nem szép dolog) belekukkantottam néhány zacskóba. Elképedve tapasztaltam, mennyi hülyeséget kell-kellene magammal cipelnem, majd hamar megszületett a döntés: szelektálok. A következő dolgok kerültek az éjszaka leple alatt a kukákba: egy zacskó, félig már elhasznált fülpiszkáló, ugyancsak megbontott vattapamacsok, egy fél flakon gyapjúpulóverekhez való mosószer, egy mosószappan maradéka (ki használ még ilyet???), egy vödörnyi mindenféle, beszáradt tisztítószer, különböző cipőpaszták, ruhaszárító-kötél stb. stb. Hihetetlen, mit képesek továbbörökíteni egyesek! Pontosabban, mit szerettek volna... :)
És akkor a dobozokba még bele sem néztem!