2006. szeptember 14.
Sok barátom még bizonyára emlékszik egy évvel ezelőtti körlevelemre (amikor még nem írtam blogot) a mosógéppel kapcsolatos kálváriámról. A levél szövegét elmentettem (kérésre e-mailben szívesen elküldöm azoknak, akiket érdekel), de itt inkább most nem közölném, nehogy megsértsek vele bárkit is. A lényeg, hogy a mosógép beszerzése, szállítása, bekötése, használata nagyon viccesen alakult és nem volt éppen egyszerű folyamat.
Nos, a nagy harc után, most kénytelen vagyok megválni az 1 éves, alig használt, általam nagyon megkedvelt mosógéptől. Ahová most költözöm, van mindenféle háztartási eszköz. A mikrómat beviszem a magyar tanszék irodájába a diákoknak, az öreg tévémet odaadom a házban lakó lengyel egyetemistáknak. De a mosógépet szeretném eladni valahogy. Akár féláron is. Már csak az eszmei értéke miatt sem szeretném elajándékozni... :)
Ez (bár nagyon egyszerűnek tűnik), rendkívül nehéz folyamat! Tavaly, egy nagyon kedves, lengyel kollégám próbálta eladni 20ezer (!) forintért a mosógépét, hazautazása előtt. A házban (szinte mindenki közép-kelet európai tanár) nem akadt egy olyan ember sem, aki megvette volna. Inkább mindenki lejár a mosodába, ahol hidegvizes mosógép van. Ráadásul december és március között kénytelenek kézzel mosni, mert a mosókonyhában befagynak a csövek. Ez van!
Próbálkozom azért majd néhány plakáttal és körlevéllel. De az az érzésem, lesznek még álmatlan éjszakáim ezzel kapcsolatban...
2 hozzászólás:
Szívesen elolvasnám a mosógép történetét: kisvasut@vipmail.hu.
Köszönöm! üdv: Krisz
Én is elolvasnám.hatsep@citromail.hu
Üdv:Szilvi
Megjegyzés küldése