2006. október 5.
Néhány nappal ezelőtt, szabadnapomon, egy szép napfényes délutánon, kényelmes fotelemben olvasgattam, amikor hirtelen hangos zenére lettem figyelmes. Kellett egy kis idő, mire sikerült rájönnöm, honnét jön a zaj: a nappalim kis hangszórójából. Merthogy ilyen is van a lakásban, csak ez eddig nem tudatosult bennem. A hangulatos kis zenét hamarosan egy felhívásszerű beszéd is követte (természetesen koreaiul). Felpattantam, magam sem tudom, miért. Talán azt képzeltem, hogy akkor megértem, mit is mondanak? Próbáltam kitalálni, hogy az üzenet vajon mit tartalmazhat, majd rögtön azután azon kezdtem el tanakodni, vajon személyesen nekem szól-e. Esetleg a gondnok keres a pótkulcsok miatt??? Az üzenet végén hallani véltem a Hungary szót is, akkor már biztos voltam benne, hogy csakis hozzám intézik a beszédet. De vajon miért koreaiul? A gondnok jól tudja, hogy nem beszélem hazája nyelvét? Aztán megint zene, majd újra megismétlődött a felhívás. Ezúttal viszont, bármennyire is füleltem, már nem hallottam az előbbi "rám vonatkozó" szót. Jót nevettem magamon. Ma újra volt zene és újra volt beszéd is. Vajon mit mondhattak? Ma akciós paradicsom kapható a 208-as épület parkolójában? Meg kellene végre tanulnom koreaiul! Most talán egy jó üzletet veszni hagytam...
1 hozzászólás:
Biztosan szalámit, kolbászt, meg tejfölt árulnak így! :))))
Megjegyzés küldése