2006. október 10.
Régóta készülök írni itteni fodrászélményeimről... Most végre meg is teszem. Tavaly szeptemberben, amikor Koreába jöttem, jó pár Wella-hajfestékkel felszerelkezve érkeztem, biztos, ami biztos alapon. Ne lepődjön meg ezen senki, sampont, hajbalzsamot, szappant (!), fogkefét, fogkrémet is hoztam ám magammal (úgy 4 hónapnyi adagot), mert ugye nem az a típus vagyok, aki szereti magát a véletlenre bízni! Utóbb persze kiderült (lássanak csodát!), hogy mindenből megtalálom az otthon használt megszokott márkámat, vagy ha nem, más kiváló termékekkel helyettesíthetem azt. Na jó, fogkrémet, hajhabot, arckrémet, dezodort még mindig hozok magammal.
De térjünk vissza a hajfestékhez, a hajfestéshez! Rögtön az első hónapban találtam egy Wella-szalont, nevezetesen a Park Seung Chol Hajstúdiót, ahol az én hajfestékemet is használták. Természetesen azonnal igénybe is vettem a szolgáltatásukat. Közvetítő nyelv nélkül kissé nehéz volt ám megmagyarázni, mit is akarok, de mivel a hajam még mindig a fejemen van, és a színe sem változott, valahogy csak összejött a dolog. A szolgáltatás, amit egy ilyen szalon nyújt, varázslatos. Szép kis selyemköntöst adnak az emberre, kap a hajmosáshoz fejmasszázst, egy kendővel letakarják a szemét, hogy ne zavarja a fény és ne menjen víz a szemébe hajmosáskor, megkínálják kávéval, teával, cukorkával. Egyszerre ketten festik a haját, néha ketten is szárítják (!), de szerencsére nem ketten vágják.
Kezdetben csak férfiakra mertek bízni. Egyrészt mert külföldi vagyok, másrészt, mert furcsa színű hajam van, harmadrészt, mert rettegtek "rajtam" dolgozni. A koreai emberek haja rendkívül erős, a fodrászoknak rutinmunkát jelent. Egy európai ember haja számukra az ismeretlennel egyenlő. Az első alkalommal a fodrásznak (aki mellesleg mesterfodrász) annyira remegett a keze, hogy komoly félelmeim voltak a füleim épségét illetően. :) A dologhoz hozzátartozik, hogy az én hajam ráadásul az átlagosnál is vékonyabb, nehéz jól vágni, úgyhogy nagy kihívást jelentek még a magyar fodrászoknak is.
Néhány látogatás után rutinossá váltak a fiúk (3 férfi fodrászom volt), már nem is kérdeztek semmit, csak végezték a dolgukat. Többször előfordult, hogy a fodrásztanoncokat maguk köré gyűjtötték, azok pedig ámulva nézték, hogyan dolgozik a "mester". Ezen persze jól szórakoztam.
Legutóbb egy lány (!) kezeire bíztak, aki egy óriási THANK YOU-val köszönte meg, hogy ezúttal eltekintek a hajvágástól. A kislány azt hitte, ezt szánalomból és kíméletből teszem, valójában csak növeszteni akarom kicsit a hajam.
A 8. hónap után a szalon egy törzsvásárlói kártyával ajándékozott meg, ami 20% kedvezményt jelentett. És, hogy mennyit kérnek itt egy festésért, vágásért? Nos, nem keveset. Kb. 11000 forintot hagytam havonta náluk...
A gondok (mert ugye mindig vannak gondok) a költözésem után kezdődtek. Most a szalontól 3 órára lakom. Kissé fárasztó lenne még mindig ragaszkodni hozzá. Más Wella-szalont eddig még nem találtam. Ezért tegnap nagy elhatározásra jutottam. Vettem a bátorságot és egy tubus itthoni festékkel felkerestem a lakásomhoz legközelebb eső fodrászatot. Ami nem szalon, csak egy egyszerű sarki fodrászat, öreg, beszélgetésre beülő nénikékkel, egyetlen fodrásszal, kissé régi bútorzattal. A fodrász (bár csak koreaiul tudott), rögtön megértette, mit akarok, és egy pillanat alatt belement a dologba. Kissé tartottam a dologtól. Nem a szakértelmében nem bíztam, ilyen meg sem fordult a fejemben. Más gondok voltak. Nem tudtam pontosan az adagolást, a hatóidőt, a mennyiséget. A fodrászlánnyal közösen megtippeltük mindezt. És az eredmény: a festés ugyanolyan jól sikerült, mint eddig.
És ami nem utolsó szempont: mindössze negyedannyiba került az egész, mint a szép, elegáns szalonban. Pedig itt is volt ám selyemköntös, fejmasszázs, kávé és cukorka... :)
De térjünk vissza a hajfestékhez, a hajfestéshez! Rögtön az első hónapban találtam egy Wella-szalont, nevezetesen a Park Seung Chol Hajstúdiót, ahol az én hajfestékemet is használták. Természetesen azonnal igénybe is vettem a szolgáltatásukat. Közvetítő nyelv nélkül kissé nehéz volt ám megmagyarázni, mit is akarok, de mivel a hajam még mindig a fejemen van, és a színe sem változott, valahogy csak összejött a dolog. A szolgáltatás, amit egy ilyen szalon nyújt, varázslatos. Szép kis selyemköntöst adnak az emberre, kap a hajmosáshoz fejmasszázst, egy kendővel letakarják a szemét, hogy ne zavarja a fény és ne menjen víz a szemébe hajmosáskor, megkínálják kávéval, teával, cukorkával. Egyszerre ketten festik a haját, néha ketten is szárítják (!), de szerencsére nem ketten vágják.
Kezdetben csak férfiakra mertek bízni. Egyrészt mert külföldi vagyok, másrészt, mert furcsa színű hajam van, harmadrészt, mert rettegtek "rajtam" dolgozni. A koreai emberek haja rendkívül erős, a fodrászoknak rutinmunkát jelent. Egy európai ember haja számukra az ismeretlennel egyenlő. Az első alkalommal a fodrásznak (aki mellesleg mesterfodrász) annyira remegett a keze, hogy komoly félelmeim voltak a füleim épségét illetően. :) A dologhoz hozzátartozik, hogy az én hajam ráadásul az átlagosnál is vékonyabb, nehéz jól vágni, úgyhogy nagy kihívást jelentek még a magyar fodrászoknak is.
Néhány látogatás után rutinossá váltak a fiúk (3 férfi fodrászom volt), már nem is kérdeztek semmit, csak végezték a dolgukat. Többször előfordult, hogy a fodrásztanoncokat maguk köré gyűjtötték, azok pedig ámulva nézték, hogyan dolgozik a "mester". Ezen persze jól szórakoztam.
Legutóbb egy lány (!) kezeire bíztak, aki egy óriási THANK YOU-val köszönte meg, hogy ezúttal eltekintek a hajvágástól. A kislány azt hitte, ezt szánalomból és kíméletből teszem, valójában csak növeszteni akarom kicsit a hajam.
A 8. hónap után a szalon egy törzsvásárlói kártyával ajándékozott meg, ami 20% kedvezményt jelentett. És, hogy mennyit kérnek itt egy festésért, vágásért? Nos, nem keveset. Kb. 11000 forintot hagytam havonta náluk...
A gondok (mert ugye mindig vannak gondok) a költözésem után kezdődtek. Most a szalontól 3 órára lakom. Kissé fárasztó lenne még mindig ragaszkodni hozzá. Más Wella-szalont eddig még nem találtam. Ezért tegnap nagy elhatározásra jutottam. Vettem a bátorságot és egy tubus itthoni festékkel felkerestem a lakásomhoz legközelebb eső fodrászatot. Ami nem szalon, csak egy egyszerű sarki fodrászat, öreg, beszélgetésre beülő nénikékkel, egyetlen fodrásszal, kissé régi bútorzattal. A fodrász (bár csak koreaiul tudott), rögtön megértette, mit akarok, és egy pillanat alatt belement a dologba. Kissé tartottam a dologtól. Nem a szakértelmében nem bíztam, ilyen meg sem fordult a fejemben. Más gondok voltak. Nem tudtam pontosan az adagolást, a hatóidőt, a mennyiséget. A fodrászlánnyal közösen megtippeltük mindezt. És az eredmény: a festés ugyanolyan jól sikerült, mint eddig.
És ami nem utolsó szempont: mindössze negyedannyiba került az egész, mint a szép, elegáns szalonban. Pedig itt is volt ám selyemköntös, fejmasszázs, kávé és cukorka... :)
Na jó, csak egy fodrász foglalkozott velem... pedig már éppen kezdtem volna hozzászokni a tömeghez. De talán képes leszek újra visszaszokni ahhoz, hogy nem sztárolnak... Bár meg kell jegyeznem, hogy hajszárítás közben az egyik nénike egész egyszerűen képtelen volt levenni a szemét rólam. Szóval lesz ám itt is közönségem!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése