2007. február 5.
Ma csodálatosan sütött a nap! Sétáltunk kicsit az egyetemen, majd a tó partján, egy padon ülve élveztük a csodás napsugarakat. Nagyon várom már a tavaszt és a meleget, bár tudom, hogy korai még ez a vágy és várakozás.
De hogyan is viszonyulnak a Naphoz koreai hölgytársaim?
Napsütéses időben megfigyeltem, hogy a diáklányok (és persze a nők valamennyien) minden lehetséges eszközzel, ami éppen a kezükbe akad, eltakarják az arcukat, karjukat és a nyakukat. Rettentően félnek attól, hogy lefogja őket a nap és barnák lesznek. Az ázsiai szép nő egyik legfontosabb tulajdonsága a fehérség, kétségkívül. Legalábbis ők ezt gondolják. És ebben a kérdésben véleményük megmásíthatatlan.
Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de én folyamatosan próbálom őket meggyőzni arról, hogy ne féljenek arcukat a Nap felé tartani. Elmeséltem már nekik számtalanszor a fényterápia jótékony hatását, a téli depresszió okát, sőt még arra is kitértem, hogy Európában a túlzottan fehér bőr inkább a betegséget juttatja eszünkbe, mint a szépséget.
Ők, amikor győzködöm őket, csak édesen mosolyognak rám, és arckifejezésük valamiért a „Beszélj hülye, holnap is te fogsz!” szólásunkat juttatja az eszembe.
Megkérdeztem néhány koreai férfiismerősömet arról, ők hogyan vélekednek ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Tényleg annyira fontos számukra a fehér bőr? (Mert azt egy pillanatig nem vontam kétségbe, hogy az egész elsősorban miattuk fontos.) A férfiak persze kivétel nélkül mind azt felelték, hogy számukra ez az egész fehérség-kérdés teljesen lényegtelen. Ha egy lány szép, akkor igazán nem fontos, hogy világos vagy sötét a bőre.
Megjegyzem, a lányok, amikor ezt az információt érvként felhoztam nekik, ugyanúgy mosolyogtak, mint előző érveim hallatán. MEGGYŐZHETETLENEK!
Sokat köszönhetek a diákjaimnak, mert ők, ennek a furcsa – számomra még mindig kissé idegen – világnak a közvetítői. Épp ezért nagyon szeretem a személyes jellegű házi feladatokat. Szinte mindig találok ezekben – a helyesírási hibákon túl – néhány érdekes információt is a koreai gondolkodásról és mentalitásról. Van egy feladat, amit szeretek feladni mindenkinek. Ebben le kell írniuk, milyennek képzelik el az ideális nőt/férfit. Tegnap új Samsungos diákjaim háziját javítottam éppen. Kettőből kettő megemlítette a fehér bőrt, mint szép (elvárt) női tulajdonságot. Pedig ők férfiak. Akiknek állítólag mindez lényegtelen.
Most már végképp nem tudom, hogyan is állunk ezzel a kérdéssel!
A félreértések elkerülése végett... Én sem vagyok a szolárium és a túlzott napozás híve. Sőt, igazából évente 1-2 napnál többet képtelen vagyok napozásra szánni. Egyszerűen csak szeretem, ha melegíti az arcomat a nap. Mint ma is... És meg akarom tanítani nekik, hogy ez jó érzés. De azt hiszem, ez bizony sziszifuszi feladat. És persze ez így van jól. Én európai vagyok, ők ázsiaiak. Nem vagyunk és nem is lehetünk teljesen egyformák. Mert akkor ez az egész már nem is lenne érdekes.
8 hozzászólás:
Samsungos diákjaim háziját javítottam éppen. Kettőből kettő megemlítette a fehér bőrt, mint szép (elvárt) női tulajdonságot.
Itt valik el az elmelet es a gyakorlat. Ha vkit a noi idealrol kerdezel elokerulnek a kliesek/elvarasok, de ha az utcan talalkoznak egy csinos lannyal valsz mas a helyzet.
Egyebkent otthon sem nezik jo szemmel a tul "szoli" barna lanyokat. Ki tudja naluk hol a hatar.
En imadom a napot, de felem is azert kicsit, szal csak modjaval :).
Ha szabad beleszólnom idegenként, Koreában (vagy Kínában, Hongkongban is) a sötét bőr jelentése ugyanaz, mint 100 éve nálunk volt: alacsonyabb osztályú, mert a szabadban keresi a kenyerét (paraszt, kubikos stb.). A sötétebb bőrű népeket lenézik (ázsiaiakat is!). A nemes lánya nem szennyezi be a kezét, és nem tartózkodik a szabadban sokat, így a nap sem fogja meg.
Mára természetesen elhalványult ennek az eredeti jelentése, de tudat alatt megmaradt a fehér bőr vonzereje. Ahogy manapság már az sem életbe vagó, hogy fiú legyen az első gyereke, mégis sokakat stresszel Koreában, ha lányuk születik.
Amúgy nagyon vicces, amikor az utca túloldalára is úgy megy át, hogy a feje fölé emeli a 2 kilós, bőr kézitáskáját.
Persze! Ettől a tudatalatti berögződéstől valóban nehéz lehet szabadulni. Bár újabban már hallottam olyan koreai véleményt is, hogy a napbarnított bőr kezd a jólét részévé válni. Köztudott ugyanis, hogy itt Koreában nagyon kevés a szabadság egy évben. Ezért a családok csak 2-3 napot töltenek pihenéssel a tengerparton. Aki napbarnított, annak sok ideje van pihenni, vagyis gazdag, jólétben él. De ezt a napbarnított verziót még csak egy embertől hallottam eddig. :)
Viszont az alapozót 3 cm vastag rétegben kenik magukra. Messziről, tévében jól mutat, de amikor interjút csinált velem egy újságírónő, majdnem elszaladtam :-((
Thaiföldön a helyzet hasonló, bár vannak kivételek. Az egyik kivétel a barátnőm, akinek tetszik, hogy sötétebb a bőre és nem akar fehér lenni. Komoly kihívás szokott lenni mindenféle kozmetikumot találni neki, amiben _nincs_ speciális fehérítő adalék.
Ezek után azt hittem volna, hogy bátran kimegyünk majd a napra, de nem. A naptól ő is fél, mert az nem tesz jót a bőrnek és óvatosnak kell lenni, úgyhogy elég gyakran látom táskával a feje fölött :D
Teki! Utolsó bekezdést olvastad? :) Dehogy akarom én, hogy csokibarnák legyenek! Az év 11 hónapjában én is elég fehér vagyok. Ezt írtam: "Egyszerűen csak szeretem, ha melegíti az arcomat a nap. Mint ma is... És meg akarom tanítani nekik, hogy ez jó érzés." Ilyenkor télen pedig pláne. Persze Te könnyen beszélsz, mert nálatok most nyár van! :) Irigyellek is érte Titeket rendesen!
Egyébként(és ez már a többieknek is szól) van valami kislányos báj abban, ahogy az ázsiai nők védik magukat a naptól. Ugye?
Kifejezetten futurisztikusan néznek ki nyáron, amikor felveszik a terminátor, mindent eltakaró napszemüvegeket, a kalapot, és még a kis helyes esernyőiket is fejük felé tartják, miközben legyezik magukat legyezőikkel :) A biztosra mennek!
Milyen érdkes. Amit Levente ír, tökéletesen igaz. Nekem még nagymamám, fehérítő krémet használt, mert nyáron sokat dolgozott a kerjében.
Nekem pedig az orvos tiltotta meg a napot 20 éve. Azóta soha nem napoztam és mindig árnyékban állok, ha tehetem.
Kalapban rohangálni, az azért fura lenne itt nálunk. Bár mindent csak elkezdeni nehéz. :D
De az tény, hogy van abban valami vonzó, amikor egy nő zártabb, visszafogottabb, fehérebb és eltakarja magát, adott esetben a naptól. :)
Megjegyzés küldése