2007. március 27.
A bondegi egy tipikus koreai ínyencség, amiről már korábban is írtam. Selyemhernyó-lárva, amit így tavasz közeledtével különösen szeretnek a koreaiak. Nagy üstökben főzik az árusok az utcán, és 1000 wonért (200 Ft) kaphatunk belőle egy papírpohárnyi adagot, ha megkívánjuk. Fogpiszkálóra kell szúrni, és már fogyasztható is. Ha megkívánjuk...
A papírkutya egy általam újonnan tanult kifejezés. Magyar vendégeink hozták nekünk ezt a szót. Papírkutya az az ember (ha jól értelmezem), aki bár hencegve hangoztatja, hogy csinálni fog valamit, de amikor bizonyítania kellene, csúnyán megfutamodik. Nagyszájú és gyáva. Lenne még rá csúnyább szó is, de azt inkább nem írnám most le.
Hogy mi köze ennek a két szónak egymáshoz? És hozzám? A hétvégén bebizonyosodott, hogy Manócska, bármennyire is hangoztatta korábbi bejegyzésében, hogy valami extrém dolgot fog enni itt Koreában, tulajdonképpen gyáva ehhez, azaz papírkutya. Már a bondegi is megvolt hozzá, sőt, eljutottam addig a pontig, hogy a számba is vettem! De amikor a fogaim alá került és próbáltam összeharapni, és azt éreztem, hogy az a valami recseg és ropog, nem bírtam tovább és kiköptem. Csúnyán megfutamodtam. Papírkutya vagyok. Készültek ám róla felvételek is, de olyan nagyon szenvedő arcot vágok rajtuk, hogy inkább nem mellékelem.
Viszont ettem végre utcán kapható sült húst. Erre már régóta vágytam. És éppen olyan jó volt, mint ahogyan gondoltam. Elég ciki, hogy ezzel is vártam 1.5 évet.
A papírkutya egy általam újonnan tanult kifejezés. Magyar vendégeink hozták nekünk ezt a szót. Papírkutya az az ember (ha jól értelmezem), aki bár hencegve hangoztatja, hogy csinálni fog valamit, de amikor bizonyítania kellene, csúnyán megfutamodik. Nagyszájú és gyáva. Lenne még rá csúnyább szó is, de azt inkább nem írnám most le.
Hogy mi köze ennek a két szónak egymáshoz? És hozzám? A hétvégén bebizonyosodott, hogy Manócska, bármennyire is hangoztatta korábbi bejegyzésében, hogy valami extrém dolgot fog enni itt Koreában, tulajdonképpen gyáva ehhez, azaz papírkutya. Már a bondegi is megvolt hozzá, sőt, eljutottam addig a pontig, hogy a számba is vettem! De amikor a fogaim alá került és próbáltam összeharapni, és azt éreztem, hogy az a valami recseg és ropog, nem bírtam tovább és kiköptem. Csúnyán megfutamodtam. Papírkutya vagyok. Készültek ám róla felvételek is, de olyan nagyon szenvedő arcot vágok rajtuk, hogy inkább nem mellékelem.
Viszont ettem végre utcán kapható sült húst. Erre már régóta vágytam. És éppen olyan jó volt, mint ahogyan gondoltam. Elég ciki, hogy ezzel is vártam 1.5 évet.
6 hozzászólás:
Akkor 'cukorlábú papírkutya' kifejezést sem ismered ;)?
Tehetek ki linket a blogodrol a blogomra?
Cukorlábú? Nem hallottam még, de érteni vélem. :-)
Szia Krisz! Hát persze! Nem kaptál egyébként kedvet a bondegihez? Biztosan nálatok is beszerezhető az alapanyag. És könnyű elkészíteni. A szaga pedig szintén isteni! :-)
Bevallom, bár kísérletező kedvű vagyok, de ez lehet engem is megfutamítana. :) Amúgy pont a blogod kapcsán beszélgettem erről a "nasiról" a koreai osztálytársammal és bizony rádöbbent, hogy neki ez hiányzik. Mármint nemcsak a bondegi, hanem a sok ínycsiklandozó utcai ételárus is. Mifelénk nem jellemző ez.
Igen, itt aztán tényleg sok van belőlük. És nagyon érdekes, hogy télen és nyáron egyaránt nagyon szeretnek itt enni a koreaiak. Nem tántorítja el őket még a hóesés sem. Én csak 1-2 dolgot próbáltam még ki. Most a tavaszt várom, mert hidegben nem sok kedvem van a szabadban ácsorogni. Persze nem nagyon hiszem, hogy törzsvendég leszek, mert egyáltalán nem szeretek állva enni.
Megjegyzés küldése