2007. április 23.
Férjemmel kezdjük gyanítani, hogy az első ülés a buszon az ún. "beszélgetős ülés". Ha oda ülünk le, a sofőrök legtöbbje elkezd szórakoztatni minket valami jó kis történettel. Ez ma sem volt másképp. Jöttem haza az egyetemről, leültem a megszokott helyemre, és pár perc után már hallgathattam is a sofőr sztoriját. Az volt a vicces (és mindig ez a vicces), hogy 1-2 perc után sem hagyta abba a beszédet, vidáman nevetgélt, és közben a tükörből figyelt, pedig tudnia kellett, hogy egy szót sem értek. A harmadik megállónál egy idős hölgy ült le mellém. Ő szintén elkezdett "diskurálni" velem. Majd hármasban "beszélgettünk". Egy árva szót sem szóltam egész úton, hiszen nem beszélek koreaiul, de ők egy percre sem estek ki a ritmusból. Csodálom az optimizmusukat és a kitartásukat! :-)
Persze én is hibás vagyok. Talán mellőznöm kellene a biztató mosolygást. És egyáltalán! Mi a fenének ülök mindig az első ülésre???
Persze én is hibás vagyok. Talán mellőznöm kellene a biztató mosolygást. És egyáltalán! Mi a fenének ülök mindig az első ülésre???
9 hozzászólás:
Bólogatni tudsz koreaiul? Az "egy ló és két kecske" cimû történethez hasonlit...
Ebből is látni, hogy a gesztusnyelv nemzetközi. Az egy ló és két kecske című töténetet viszont nem ismerem. Röviden? :-)
Röviden egy amerikai házaspár Indiába látogat. (74-85 page)
http://www.holmi.org/pdf/holmi2006-05.pdf
Vicces történet. Én azért kissé eltérek a vörösképű amerikaitól. :-)
1. Nem akarok lovat venni.
2. Belátom, hogy közös nyelv híján nem fogjuk megérteni egymást, ezért nem erőltetem a beszélgetést.
Mondjuk ha konkréten akarok valamit (nem csak nyugisan utazgatni a buszon), akkor én is képes vagyok mindent bevetni, hogy megértsenek. Angol, koreai, magyar nyelvet, kezemet, lábamat. Papírt, ceruzát... :-)
Igazán megtisztelõ, hogy elolvastad. Csak még annyit, hogy az un. nonverbális kommunikáció amit én két csoportba sorolnék, a gesztikuláció, ill a telepátia sem teljesen nemzetközi. Az közismertebb példákon (a bolgárok forditott bólogatása, vagy ahogy az oroszok számolnak ujjaikon) felül egyszer Vámbéri Árminról mondta azt hiszem Germánusz Gyula.:" Amikor arabul kezdett bszélni teljesem megváltozott a testtartása és a mozdulatai"
Lehet úgy jársz majd, mint Einstein, aki 4 éves koráig állítólag nem szólalt meg, de utána folyékonyan ;)
Még egy-két év és hirtelen azon veszed magad észre, hogy folyékonyan beszéled a koreait :-)
giuseppe! Persze, nem egészen nemzetközi, de ne feledd, hogy már lassan 2 éve itt élek. Akaratlanul átvettem bizonyos mozdulatokat, és használom is őket gyakran. Ilyen pl. a kar keresztbetétele a test előtt, ami a nincs kifejezést jelenti. Másképp integetek itt a kezemmel, más mozdulattal hívok egy diákot a táblához. És már remekül értem a diákok fordított tagadását is. Pl. Nincs autód? (Sűrű bólogatás.) Igen. Kezdetben kérdezgettem: mi igen? Van, vagy nincs? Most már tudom, hogy azt jelenti: Igen, nincs autóm.
Szóval Vámbérit tökéletesen meg tudom érteni.
Vera! Ebben is lehet valami. Állítólag a múltkor álmomban már koreaiul beszéltem. Csak két gond van...nem vagyok Einstein, és talán csak három évig maradok. :-)
Akkor már csak egy megoldás maradt (az átvett gesztusokon kívül, amiket ugyebár valószínűleg nem használsz, mivel nem érted a beszélőt), még pedig az, hogy tökéletesen tudsz nézni koreaiul!
:DD
Lehetséges, hogy ez vezeti félre akkor őket. Sürgősen be kell szereznem egy nagyon sötét szemüveget. Bár... mostanában nagyon keveset utazom buszon. És alapvetően szeretek "beszélgetni". Amikor hazamegyek Mo.-ra, folyamatosan azon veszem észre magam, hogy minden idegennel elkezdek beszélgetni, bárhol. Valószínűleg ez azért van, mert itt ezt nem tehetem.
Megjegyzés küldése