2007. április 23.
Ma reggeli álmomban mindkét vizsgát lekéstem. A 14.30-asat egész egyszerűen azért, mert belemerültem egy könyvbe. A 16.30-asat pedig elfelejtettem megtartani, és csak tanítottam, tanítottam, tanítottam. Mire rájöttem, hogy tesztírás van, már vége lett az órának. Szerencsére mindkettő csak álom volt.
Csak egy dolgot nem értek! Normális az, hogy egy tanár izgul a vizsga miatt??? Valami nagyon nincs rendben nálam. Azt hiszem nem tett jót nekem az a 8-10 évnyi egyetemi + doktori vizsga. Nagyon úgy tűnik, hogy a vizsgadrukk már egész életemben velem marad. :-(
Csak egy dolgot nem értek! Normális az, hogy egy tanár izgul a vizsga miatt??? Valami nagyon nincs rendben nálam. Azt hiszem nem tett jót nekem az a 8-10 évnyi egyetemi + doktori vizsga. Nagyon úgy tűnik, hogy a vizsgadrukk már egész életemben velem marad. :-(
6 hozzászólás:
én mikor először érettségiztettem, teljesen be voltam pánikolva - tudod, bizottság, mindenki engem, minket hallgat -, kábé a diákom nyugtatgatott engem :-) nagyon kínos volt!
Azért ez valamennyire megnyugtat! Nem vagyok akkor teljesen egyedül ezekkel az érzésekkel :-)
Csak remélni tudom, hogy ez csak egy rossz rémálom! Vizsgadrukk egy egész életen át!!! ááááá!
Pedig nagy esélyed van rá, ha tanár leszel. Hétfőtől két héten át vizsgák jönnek és már 100%-os energiabedobással működöm e miatt kb. 3 hete, folyamatos túlórákkal, bár nekem elvileg nincs ilyen. Mindezt azért, hogy minden rendben legyen. Minden házit vissza kell szolgáltatnom, minden tesztet megcsinálnom, fénymásolnom. Adminisztrációra felkészülnöm.
Több mint 100 diákomnak kell elégedettnek lennie velem és a vizsgákkal, hogy ne legyenek problémák. Ha az ember sokáig "pörög", mint most én, akkor elengedhetetlen, hogy ne izguljon és ne legyenek ezzel kapcsolatos (rém)álmai. Mondjuk bármilyen hihetetlen, én azért valahol ezt élvezem. Főleg azt a részét, amikor interneten közzéteszem a vizsgajegyeket és leadom az összes dolgozatot az adminisztrációs irodán. :-) Akkor vége van. Hátra lehet dőlni. Utána elv szerint van még egy korrekciós hét, amikor a diákok panasszal élhetnek, vagy felhívhatnak engem, hogy adjak jobb jegyet, de ilyen eddig még egyszer sem történt szerencsére. Remélem, most sem fog! :-)
Szerintem én is így fogok járni! A baráti körömben vagyunk páran tanárok - 3 végzett, 2 tanul. De igy összefogva se tudjuk elmagyarázni, hogy még a tanári élet sem fenékig tejfel! :) Leragadtak a két hónapos szünetnél!
Ismerve magamat pedig tudom, hogy biza nem lesz megállás, ha egyszer elkezdek tanítani! És még boldog is leszek tőle, hogy van mit csinálnom! :)
Tudom, nem nagy vígasz, de más munkakörökben is megvan a napi stressz és idegesség és bizony van, hogy az ember lánya még éjfélkor is a munkahelyén ücsörög és nem az ücsörgéstől van gyomorgörcse.
Szóval ne add fel! Lesz ez még így se! :D Talán nyugdíjasként nem lesz ekkora stressz... talán, de nem akarom elkiabálni. :)
Megjegyzés küldése