túlélő szeretetcsomagok

2007. április 4.

Ma délután amikor beléptünk a lakásba, egy különös dallam várt minket. Ezt eddig még nem hallottuk, sok mást már igen. Lakásunk még mindig tartogat meglepetéseket számunkra... Először csak álltunk tanácstalanul az előszobában, majd végre sikerült beazonosítani a hangot. A kaputelefonból jött. Nem nagyon szoktak minket keresni, így egy darabig csak néztük a pirosan villogó telefont. Majd megszületett a döntés: valakinek fel kellene venni. Mielőtt bárki is csodálkozna, hogy ez ilyen nagy fejtörést okoz nekünk, emlékeztetnék mindenkit egy apró dologra. Késlekedésünk nem rohamos öregkori leépülésünknek köszönhető, pusztán annak a ténynek, hogy mindketten jól tudjuk, ha felvesszük a telefont, valaki koreaiul akar majd nekünk elmagyarázni valamit. Semmi esetre sem angolul és szinte teljesen kizárt, hogy magyarul. Erre azért lélekben mindig fel kell készülni kicsit. A telefont természetesen a férjemnek kellett felvennie, mivel ő valamivel több szót ismer koreaiul, mint én. A porta keresett minket. Egy szót sikerült megérteni: csomag. Több infó nem is kellett, ebből összeraktuk a dolgokat. Valaki csomagot küldött nekünk. Ezen kissé meglepődtünk, mivel senkitől nem vártunk semmit. És amin még inkább csodálkoztunk: 3 (!) kiscsomag is érkezett egyszerre. Kinga és gergoke követte el ezt a merényletet ellenünk. A csomagokban volt mindenféle földi jó, amiért a Koreában élő magyarok akár ölni is képesek lennének. (Úgyhogy most talán mégsem kellene ezt a blogbejegyzést megírnom.) :-) Mindenesetre nagyon jó érzés tudni, hogy barátaink gondolnak ránk. És persze, hogy tökéletesen fel tudják mérni, mi hiányzik nekünk az otthon kapható dolgok közül. Az utóbbi pár hétben sok mindent kaptunk. Először maz és Zsebi érkezett egy 5 literes Coccolino öblítővel (kérem, ezen senki ne mosolygjon, én kértem) és egyéb apróságokkal, majd Tamás barátunk hozott nekünk néhány dolgot, amik közül a füstölt sajt a legértékesebb, mivel az csempészárunak számít. (Bocsi Tamás, hogy lebuktatlak.) Most pedig a Gergő-Kinga csomag. Ha ez ilyen olajozottan működik, akkor haza se megyünk nyáron. Na jó, azért a tejföl és a túró még mindig elég hazahúzó erőnek számít. A közös Smack-partikról nem is beszélve.
Kinga, Gergő! Köszönünk mindent és igyekszünk valahogyan meghálálni! :-)
PS. A fotóról egy Melba csoki hiányzik, mert Babarum kissé mohó volt...