2007. május 7.
Ha egy ideig nem írok, az általában azért van, mert sok minden történik. Tudom, paradoxonnak hangzik, de gondolom, kicsit mindenki így van ezzel. Minden ami magyar sorozatomat is épp azért hanyagoltam el kissé, mert túl nagy volt a "magyaros" tolongás, itt Koreában. :-) Egy hét alatt két rendezvényen is igyekeztünk Magyarországot bemutatni a koreaiaknak.
Az egyik április utolsó vasárnapján volt, a szöuli városháza előtti téren, afféle nemzetek konyhája rendezvény. Itt természetesen volt magyar gulyásleves, ami igencsak közkedvelt volt, borsos ára ellenére (600 illetve 1000 forint) is. Kezdetben úgy tűnt, a szomszédos sátorban lévő németek leköröznek minket, sátruk előtt hatalmas sor állt egészen kora délutánig, aminek persze nem az volt az oka, hogy a lencsefőzelékük vagy sült kolbászuk jobban sikerült volna a gulyásunknál, pusztán csak arról volt szó, hogy náluk sört is lehetett kapni. Délutánra azonban átvettük a vezetést. Az idő lehűlt, a széljárás kedvezően alakult és mindenfelé vitte levesünk illatát. Az éhes, meleg ételre vágyó emberek pedig csak jöttek-jöttek. A bevételből kiszámolva kb. 150 ember kóstolta meg a magyar gulyáslevest, ami igencsak szép szám, ha azt nézzük, hogy szinte minden egyes ország képviseltette magát a rendezvényen, és sok-sok finomságot árult. Mi magyarok rettentően élveztük az egészet, mert olyan ritkán tudunk találkozni egymással. Jó buli volt az egész. Persze a korlátlan levesfogyasztás sem volt azért rossz. :-)
A másik rendezvényre az első májusi hétvégén került sor, a World Cup Stadion meletti parkban, egy DJ fesztiválon. Itt egy "magyar falu" (konkrétan egy nagy fehér sátor) várta az érdeklődőket, mindenféle érdekes programmal. Rengeteg prospektussal, képkiállítással, élőzenével, unikummal és barackpálinkával, nyelvtanulási lehetőséggel, és persze az elmaradhatatlan gulyáslevessel. Nagyon örültem ennek a programnak, mert sok elsőéves diákom eljött, akik rajtam és a kollégámon kívül szinte még nem is láttak magyar embert eddig. Most legalább már tudják, hogy nem csak ketten vagyunk. :-)
Röviden ennyi lenne az új magyaros beszámoló, a többit a képek elmesélik HOLNAP.
Az egyik április utolsó vasárnapján volt, a szöuli városháza előtti téren, afféle nemzetek konyhája rendezvény. Itt természetesen volt magyar gulyásleves, ami igencsak közkedvelt volt, borsos ára ellenére (600 illetve 1000 forint) is. Kezdetben úgy tűnt, a szomszédos sátorban lévő németek leköröznek minket, sátruk előtt hatalmas sor állt egészen kora délutánig, aminek persze nem az volt az oka, hogy a lencsefőzelékük vagy sült kolbászuk jobban sikerült volna a gulyásunknál, pusztán csak arról volt szó, hogy náluk sört is lehetett kapni. Délutánra azonban átvettük a vezetést. Az idő lehűlt, a széljárás kedvezően alakult és mindenfelé vitte levesünk illatát. Az éhes, meleg ételre vágyó emberek pedig csak jöttek-jöttek. A bevételből kiszámolva kb. 150 ember kóstolta meg a magyar gulyáslevest, ami igencsak szép szám, ha azt nézzük, hogy szinte minden egyes ország képviseltette magát a rendezvényen, és sok-sok finomságot árult. Mi magyarok rettentően élveztük az egészet, mert olyan ritkán tudunk találkozni egymással. Jó buli volt az egész. Persze a korlátlan levesfogyasztás sem volt azért rossz. :-)
A másik rendezvényre az első májusi hétvégén került sor, a World Cup Stadion meletti parkban, egy DJ fesztiválon. Itt egy "magyar falu" (konkrétan egy nagy fehér sátor) várta az érdeklődőket, mindenféle érdekes programmal. Rengeteg prospektussal, képkiállítással, élőzenével, unikummal és barackpálinkával, nyelvtanulási lehetőséggel, és persze az elmaradhatatlan gulyáslevessel. Nagyon örültem ennek a programnak, mert sok elsőéves diákom eljött, akik rajtam és a kollégámon kívül szinte még nem is láttak magyar embert eddig. Most legalább már tudják, hogy nem csak ketten vagyunk. :-)
Röviden ennyi lenne az új magyaros beszámoló, a többit a képek elmesélik HOLNAP.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése