2007. május 7.
A diákok a világon mindenhol egyformák... Ez a közhely csak részben igaz. Koreai egyetemistáim sokban különböznek a régi ELTE-s diákjaimtól. Nem szeretnék most minden eltérésről beszámolni, csupán egyetlen nagyon jellemző dolgot ragadnék ki. Otthon a diákok legtöbbje tollal jegyzetel, tollal ír tesztet. Így is kell tenniük, mert a ceruzás dolgozatokat a tanárok nem fogadják el. Ezzel szemben a koreai diákok egy-egy teszt írásakor (és úgy általában) két dolgot tartanak a kezükben: egy ceruzát és egy radírt. Ha nem tudnám, hogy képtelenség, azt gondolnám, hogy többet radíroznak egy teszt során, mint amennyit írnak. A mostani középvizsga dolgozatok 90%-a ceruzával íródott. Talán ez sokaknak nem túl érdekes információ, viszont egy tanár, nyelvtanár rögtön levonhatja belőle a következtetést: a koreai diákok bizonytalanok. Nem képesek elhinni, hogy amit megtanultak, azt jól is tudják. Sajnos ez nem csak a teszteknél van így, hanem a beszédnél is. Ez az önbizalomhiány (nyelvtanulás esetében) persze Magyarországon is jellemző, de jóval kisebb arányban.
Lehet, hogy meg kellene tiltanom a ceruza használatát? Nem hiszem, hogy sok értelme lenne. Az a 10% sem azért ír tollal, mert bátor, hanem mert radír helyett hibajavítot használ. Akkor már inkább a ceruza és a radír! :-)
Lehet, hogy meg kellene tiltanom a ceruza használatát? Nem hiszem, hogy sok értelme lenne. Az a 10% sem azért ír tollal, mert bátor, hanem mert radír helyett hibajavítot használ. Akkor már inkább a ceruza és a radír! :-)
5 hozzászólás:
már az ötéveseim is tudják, hogy hibázni nem szabad - habár nem tőlem tanulták, én soha nem bántottam senkit azért, mert nem tudott valamit, de sajnos vannak más tanárok meg kegyetlen szülők is. mindenesetre amikor másolnak, nevüket leírják, stb, mániákusan radíroznak, ha eltévesztenek valamit. szerintem ennyire kínos és társadalmilag elfogadhatatlan hibázni, hogy mindenképpen maradéktalanul el kell tüntetni a nyomát. szerintem beszélni is ezért vonakodnak (persze a kicsik még nem), mert ennyire félnek attól, hogy hibáznak, és esetleg nevetség tárgya lesznek. keeping face, loss of face, ebben a vonulatban van ez a jelenség is egyértelműen.
Egy rövid ideig tanítottam gyerekeket (10 évesek) Tajvanon angolra, és ők is ceruzát használtak, de ez talán még természetes.
Egyetemen inkább tollal írnak, de rengeteg féle hivajavítót használnak...
Az egyik osztálytársam nem akart angolul beszélni, ezért elkezdte leírni. élő csetelés ment papíron... pedig jól beszél angolul
Igen, a nevetségessé válás. Azt hiszem, ez nagy félelem itt. Olvastam is erről valamit már. És persze tapasztalom is.
Óhó, lelebentetted a fátylat egy nagy titokról nekem! Nem értettem hogy a 40+x éves "osztálytársam" miért járkál egy marok ceruzával suliba, azt hittem a gyermekeitől szedi el reggelente vagy valami ilyesmi. Csak aztán kiderült, hogy a gyermekei inkább velem egyidősek már lassan. :)
Ő a koreai, ugye? :-) Úgy látszik, a berögződés egy életre megmarad.
Megjegyzés küldése