és ha ezt már így leírtam az előbb...

2007. június 12.

Amikor idejöttem, megőrültem attól, hogy a boltban (leginkább cipőboltban, ajándékboltban) legalább egy eladó a sarkamban liheg, és akárhová megyek, követ. Hetekig, sőt, hónapokig nem tudtam nyugisan vásárolni tőlük, annyira frusztrált a jelenlétük. Magyarországi berögződéseimnek köszönhetően sokáig úgy éreztem, azért követnek, nehogy ellopjak valamit. Sok időbe telt, mire rájöttem, pusztán csak nagyon ráérnek, és arra várnak, hogy kérjek valamit. Mára már megtanultam kezelni a helyzetet. Nem járkálok úgy, hogy mindkét kezemet jól lássák, nyugodtan benyúlok a táskámba, szatyromba, ha valamire szükségem van, és ha valami érdekel, akár 5 percig is elnézegetem. A kérdés csak az, otthon vajon sikerül-e visszaállnom a "normális" kerékvágásba. Polcoktól távol való haladás, gyanús mozdulatok kerülése, termékhez hozzá nem érés. Elnézést, ha túloznék... Valahogy erre emlékszem.