2007. június 12.
Már korán reggel (vagy talán még tegnap este?) eldöntöttem, hogy ma sztrájkolni fogok, azaz nem foglalkozom munkával. Panaszkodni semmiképpen sem szeretnék, elfogadom, hogy a vizsgaidőszak sok melóval jár, ha az ember tényleg kíváncsi arra, mennyit sikerült "átadnia" a szorgalmi időszak alatt. De! Elegem lett abból, hogy hetek óta minden egyes napon (beleértve a hétvégét is) dolgozom, minimum 8 órát. Persze nem csak a tesztekkel szöszmötölök. Nem nekem kell levizsgáztatnom az egész egyetemet, nyugi! :-) Akad azért másféle munka is, doktori tanulmányok, nyelvvizsga-tesztek összeállítása, tanítás, miegymás.
Szóval ma nem volt munka. Ebből következik, hogy vásárlás volt. Azaz, pénzköltés. Most így mindezt leírva belátom, hogy van pozitív oldala is a sok melónak: addig sem lehet pénzt költeni. De ma lehetett. :-) És itt kezdődik az érdekesség.
Bementem egy boltba, vettem csodaszép női polókat magamnak, és ajándékba a barátnőimnek is. Jövök ki a boltból, riasztó riaszt. Jó hangosan. Tétován álldogálok a bolt előtt, senki rám sem néz. Visszasétálok a kapun, be a boltba, risztó újra riaszt. Álldogálok. Tovább álldogálok. Egy férfi közeledik felém. Gondolom, akkor ez csakis a biztonsági őr lehet. Nézek rá, próbálnám átadni neki a szatyromat, ahogy azt kell, erre továbbmegy. Rám sem néz. Kétségbeesve nézek jobbra-balra, jöjjön már valaki, ellenőrizzen. Hiszen talán loptam valamit! Senki nem foglalkozik velem. Egy eladó sem kíváncsi a nyamvadt szatyrom tartalmára. Kezdem kicsit hülyén érezni magam. Aztán már szinte kínos, hogy ennyire "követelőző" vagyok. Végül megszégyenülve kivánszorogok a boltból. Riasztó persze újból riaszt. De a kutya sem néz rám...
Ennyit a koreai biztonsági rendszerről. Agyuk legrejtettebb zugában sem feltételeznek olyat, hogy valaki lopni menne be egy boltba.
És ami a poén! Valamikor vissza kell mennem, mert az egyik pólóban lopásgátló kis műanyag maradt. Ez okozta a galibát. Pontosabban ennek kellett volna okozni... Sajnos csak itthon vettem észre. Jó lenne persze tudni, ugyan minek a lopásgátló, ha ennyire nem figyelnek a riasztóra? Meggyőződésem, hogy csak véletlenül került a ruhába, mert a többiben nem is volt.
Lehet, hogy ezentúl nem venni kellene a ruháimat, hanem egyszerűen csak lopni? Ezen most gondolkodom kicsit. :-)
Szóval ma nem volt munka. Ebből következik, hogy vásárlás volt. Azaz, pénzköltés. Most így mindezt leírva belátom, hogy van pozitív oldala is a sok melónak: addig sem lehet pénzt költeni. De ma lehetett. :-) És itt kezdődik az érdekesség.
Bementem egy boltba, vettem csodaszép női polókat magamnak, és ajándékba a barátnőimnek is. Jövök ki a boltból, riasztó riaszt. Jó hangosan. Tétován álldogálok a bolt előtt, senki rám sem néz. Visszasétálok a kapun, be a boltba, risztó újra riaszt. Álldogálok. Tovább álldogálok. Egy férfi közeledik felém. Gondolom, akkor ez csakis a biztonsági őr lehet. Nézek rá, próbálnám átadni neki a szatyromat, ahogy azt kell, erre továbbmegy. Rám sem néz. Kétségbeesve nézek jobbra-balra, jöjjön már valaki, ellenőrizzen. Hiszen talán loptam valamit! Senki nem foglalkozik velem. Egy eladó sem kíváncsi a nyamvadt szatyrom tartalmára. Kezdem kicsit hülyén érezni magam. Aztán már szinte kínos, hogy ennyire "követelőző" vagyok. Végül megszégyenülve kivánszorogok a boltból. Riasztó persze újból riaszt. De a kutya sem néz rám...
Ennyit a koreai biztonsági rendszerről. Agyuk legrejtettebb zugában sem feltételeznek olyat, hogy valaki lopni menne be egy boltba.
És ami a poén! Valamikor vissza kell mennem, mert az egyik pólóban lopásgátló kis műanyag maradt. Ez okozta a galibát. Pontosabban ennek kellett volna okozni... Sajnos csak itthon vettem észre. Jó lenne persze tudni, ugyan minek a lopásgátló, ha ennyire nem figyelnek a riasztóra? Meggyőződésem, hogy csak véletlenül került a ruhába, mert a többiben nem is volt.
Lehet, hogy ezentúl nem venni kellene a ruháimat, hanem egyszerűen csak lopni? Ezen most gondolkodom kicsit. :-)
6 hozzászólás:
én mindig izgulok, hogy a sok lopásgátló vackot kiszedik-e, leszedik-e a cuccokról/ból. múltkor az alapvetően ruhás boltban cipőt vettem és a kijáratnál sípoltam én is. kiderült, hogy a vonalkód volt a fémszálas lopásgátló is egyben és azt elfelejtette levenni a kedves pénztáros.
Tudod azért feltenném a kérdést, hogy melyik áll közelebb a normálishoz: az, ha minden áruházban rettegned kell a sípolós kapun való átmenetelkor, vagy az amit Koreában tapasztaltál?
K.F.
Szerintem ennyire nem kell túlparázni. Ha nem lopsz, max. átnézik a cuccot, leszedik a bennt maradt kütyüket.
A koreai modell meg azért nem hiszem, hogy működőképes, mert ott is vannak bűnözők, meg itt is, ilyen az emberi természet.
Hát, hidd el a koreai modell működőképesebb, mint a miénk. Szöulban tökmindegy, hogy hol és mikor jársz-kelsz, akár este 3 órakor is biztonságban vagy. Nos ez Budapestről, de szerintem néhány más "vidéki" magyar városról sem mondható el. Arról a környékről, többek között Tokyoról is az az információ terjeng, hogy az egyik legbiztonságosabb környék. Persze bűnözés mindenhol van, csak nem mindegy, hogy százalékos arányban, hogy jelenik meg az adott társadalomban.
Na és az sem mindegy, hogy nálunk az állam becsapása, pl. adócsalás stb. gyakorlatilag betyárvirtus. Koreában pedig létezik még a kollektív felelősségtudat a "saját hazájukkal" szemben. Van náluk egy kifejezés "URI NÁRÁ", a MI HAZÁNK, ami az ő értelmezésükben mindenek, így pl. saját önös érdekeik, fölött is áll.
Bocs, hogy ilyen sokat írtam és untattam a többieket!:)
K.F.
Persze, parázni nem kell amikor átmegyünk otthon a kapun, csak éppen ha sípol, akkor el kell viselnünk a biztonsági őr gyanakodó tekintetét és a vásárlók kíváncsi, szenzációra éhes pillantásait. Persze próbálja poénnal könnyíteni a helyzetet a "lopásgyanús" egyén, de akkor sem kellemes érzés az a néhány perc, amíg tisztázódik a félreértés. Nem akartam a magyar rendszert bántani, nincs azzal semmi baj, mert sajnos szükséges, csak rá akartam mutatni az eltérésekre. Aki járt már itt, az jól tudja, hogy a vásárlás és a szolgáltatás egészen más dimenziókban műküdik, mint otthon. Olyan élmény, amit nem lehet kihagyni egy blogból, ami Koreáról szól. Ami pedig a bűnözést illeti, valóban nem mindegy, milyenek az arányok.
Szia Manócska!
Teljesen egyetértek azzal amit leírtál.:)
K.F.
Megjegyzés küldése