2007. szeptember 30.
Az első nap azért nem írtam, mert igazi eminensként a könyvtárban ültem, és próbáltam kissé előrébb vinni a készülő dolgozatomat. Kevés sikerrel. Azt kell hinnem, hogy a heti két könyvtáras nap édes kevés ahhoz, hogy látványos haladást érjek el.
A második nap azért nem írtam, mert beteg lettem. Ügyes kis gépezet ám az ember. Azt hiszem, a szervezetem fellázadt, nem akart dolgozni a szabadnapok alatt. Hogy ezt mennyire irányítottam én, azt nem tudom. Mindenesetre a betervezett könyvtárnap elmaradt. Helyette aludtam kb. délig. És betegeskedtem.
A harmadik nap is betegeskedtem. (Nyugi, most csak 5 napot írok le!)
A negyedik nap már egészen jól éreztem magam, így vásárolni mentünk. A hűtő teljesen üres volt, és tartottunk attól, hogy a háromnapos ünnep alatt nem találunk majd nyitott boltokat. Összegezve: eseménytelen 4 napunk volt. Ilyen balekságot! Ennyi szabadnap és semmi értelmes nem történt.
Aztán az ötödik napon elmentünk végre kirándulni. A házunk mellett van egy jó "kis" erdő, amit már egy ideje szeretnénk jobban is megismerni. Eddig azért vártunk vele, mert a mellettünk lévő laktanya miatt nem lehet csak úgy elindulni valahol. Most végre nekivágtunk. Elég sokat kellett gyalogolni egy kis földúton ahhoz, hogy megtaláljuk a bejáratot. Közben persze sokat tanultunk. Ellenőriztük a rizsföldeket, az itteni hagyma és paprikatermést, miegymást. A túra jól sikerült, utána két napig alig tudtam járni. Az erdő nagyszerű, de most egy darabig talán mégsem mennék vissza. :-)
A kicsit érdekesebb 6. és 7. napról pedig majd később írok. Néhány fotó megtekinthető a fenti képre kattintva. Aki már látta ezeket a férjem blogján (aki szorgalmasabb blogoló, mint én), az hagyja ki nyugodtan.
Az unalmas bejegyzés miatt pedig bocsi, kicsit kijöttem a gyakorlatból...
A második nap azért nem írtam, mert beteg lettem. Ügyes kis gépezet ám az ember. Azt hiszem, a szervezetem fellázadt, nem akart dolgozni a szabadnapok alatt. Hogy ezt mennyire irányítottam én, azt nem tudom. Mindenesetre a betervezett könyvtárnap elmaradt. Helyette aludtam kb. délig. És betegeskedtem.
A harmadik nap is betegeskedtem. (Nyugi, most csak 5 napot írok le!)
A negyedik nap már egészen jól éreztem magam, így vásárolni mentünk. A hűtő teljesen üres volt, és tartottunk attól, hogy a háromnapos ünnep alatt nem találunk majd nyitott boltokat. Összegezve: eseménytelen 4 napunk volt. Ilyen balekságot! Ennyi szabadnap és semmi értelmes nem történt.
Aztán az ötödik napon elmentünk végre kirándulni. A házunk mellett van egy jó "kis" erdő, amit már egy ideje szeretnénk jobban is megismerni. Eddig azért vártunk vele, mert a mellettünk lévő laktanya miatt nem lehet csak úgy elindulni valahol. Most végre nekivágtunk. Elég sokat kellett gyalogolni egy kis földúton ahhoz, hogy megtaláljuk a bejáratot. Közben persze sokat tanultunk. Ellenőriztük a rizsföldeket, az itteni hagyma és paprikatermést, miegymást. A túra jól sikerült, utána két napig alig tudtam járni. Az erdő nagyszerű, de most egy darabig talán mégsem mennék vissza. :-)
A kicsit érdekesebb 6. és 7. napról pedig majd később írok. Néhány fotó megtekinthető a fenti képre kattintva. Aki már látta ezeket a férjem blogján (aki szorgalmasabb blogoló, mint én), az hagyja ki nyugodtan.
Az unalmas bejegyzés miatt pedig bocsi, kicsit kijöttem a gyakorlatból...
1 hozzászólás:
Sokszor elgondolkodom, mielőtt kommemntálok vmit: azért mégiscsak elég régi bejegyzsek ezek! Miért is nem zavar ez engem?
Most mégis egy általános bölcsességet szeretnék megosztani azokkal, akik esetleg még nem tudnak róla! (Remélem, közéjük csupán a pár hónapos öcsém tartozik!) Egy nagyon okos családtól tanultam, hogy bizony az ember teste mindig tudja mi kell neki! Tehát, ha éppen betegeskedik, akkor bizony sok pihenésre van szüksége! És nem gondolom, hogy azok a napok, amikor az ember egy kicsit odafigyel magára, bolondságok, esetleg unalmasak lennének! :)
Megjegyzés küldése