2008. február 8.
Mindig azt hallottam, hogy Koreában nagyon drága a síelés, ezért nem nagyon terveztem, hogy kipróbáljuk. Azért se nagyon akartam, mert a felszerelésünk otthon porosodik, kölcsönözni meg nem szeretem az ilyen dolgokat. A múltkori nagy kirándulásunkkor egy épülő sípályára lettünk figyelmesek (kb.5 kilométerre a lakásunktól), és azóta napi beszédtémává vált köztünk a síelés. Mivel minden évben síelünk, kezdtünk egyre erősebben vágyakozni. Az útikönyvet lapozgatva felfedeztük, hogy két síközpont is van a közelünkben. Holdújév előtti napra beterveztünk hát egy sínapot, a Jisan síközpontban, ami 35 kilométerre van tőlünk.
Azt rögtön láttuk, hogy a felszerelést bérelnünk kell. Kissé luxus lenne bevásárolni itt is mindenféle drága holmit. Egyedül a sapka és a kesztyű volt az, amit be kellett szereznünk. Mindössze 1000 forintért szert tettem egy hihetetlenül vagány, világoskék síkesztyűre, amin valamiféle japán, harci-mesefigura ékeskedik. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen olcsón megúsztam. Sálam, sapkám már volt.
A várva várt napon 30 perces autóút után érkeztünk a kölcsönzőbe. Kissé féltem, hogy problémák lesznek, de persze most sem kellett csalódnom. Pillanatok alatt meg volt minden, tökéletesen passzoltak a dolgok. Újnak ugyan nem nevezném a felszerelést, és a barbirózsaszín cipőt biztos nem jutott volna soha eszembe levenni a polcról, de divatbemutatózni most igazán nem állt szándékomban. Praktikusság, gyorsaság és síelés, csak ez számított. Mindez 8000 forintba került kettőnknek egy napra. Európai kölcsönzési árakat nem ismerek, de biztos vagyonk abban, hogy mindez ott sem olcsóbb.
Az egész napos bérlethez a kölcsönzőben kaptunk egy kupont, ami 30%-os engedményt jelentett. A napijegy díja kettőnknek kb. 15 000 Ft volt. Ez drágább (azt hiszem), mint Európában, de most nem kellett szállást fizetnünk és a benzinköltség is elenyésző volt.
Ez a síközpont viszonylag kicsi, 5 felvonója és 10 pályája van. A pályák nem nagyon hosszúak, nem is nagyon nehezek, kék és zöld színűek. Nem jelentettek nagy kihívást, de rettentően élveztem őket. Jelenlegi kondíciómhoz éppen megfeleltek. Egyébként sem vagyok az a fajta, aki csak azért lejön egy fekete pályán, hogy utána legyen mit otthon újságolni másoknak. Ha nem tudom elkerülni a feketét, ám legyen, de én magam biztosan nem keresem. :-) A pirossal nincs gond, de ha választhatok, a hosszú, erdei pályákat szeretem, ahol be lehet gyorsítani, nem kell embereket kerülgetni, és szétszakad a combom attól, hogy nem pihenek meg közben.
Érdekes módon az sem zavar, ha egy pályán többször is le kell jönnöm egy nap. Mások mindig élvezettel írják, hogy a nagy pályarendszernek hála, nem jönnek le kétszer ugyanazon a pályán. Ezt a fajta örömöt én annyira nem igénylem. Szeretek egy pályát jól kiismerni, kísérletezni rajta, esetleg részidőt mérni, a jó technikát gyakorolni.
E kis elmélkedés után vissza a mostani síeléshez.
Szóval a kölcsönző korrekt volt, a napijegy ára még kibírható, a központ tiszta, modern, mindennel felszerelt, melegedőkkel, egy hatalmas tábortűzzel, sok-sok kicsi étkezdével, étteremmel. Az árak reálisak, mint mindenhol Koreában. Imádom, hogy egy ilyen helyen is ugyanannyiért vehetem meg az üdítőt, a forró levest, mint az egyetemi boltban, étkezőben.
A pályák elsőosztályúak. Sehol egy kavics, vagy sárréteg, annak ellenére, hogy a pálya melletti helyeken alig van hó. Buckák egy-két rövid szakaszon voltak ugyan, de nem vészesek. Jég talán csak egy pályán volt, nem túl hosszan, de még azon a szinten, amit külön szeretek is.
Nem volt az az érzetem, hogy az idő múlásával egyre jobban amortizálódik a pálya.
Síelők nem voltak olyan sokan, snowboardosok annál inkább. Ez utóbbiakat nem nagyon szeretem, mert más a haladási ívük, és folyton azt érzem, előttem szerencsétlenkednek. :-) Bocsi, ha ezzel bántok valakit! Gondolom, ők is ugyanezt gondolják rólam...
Néhány pálya nagyon tele volt, de mindig találtunk olyat, ami még élvezhető volt. Ez egy keddi nap volt, szünet előtti munkanap. Feltételezem, hogy hétvégén és ünnepnapokon a tömeg sokkal nagyobb.
A koreaiak sítudása szerintem az európai átlag alatt van, de persze azért láttam profikat is. Volt némi sikerélményem, mert viszonylag gyors voltam itt. Szinte suhantam hozzájuk képest. :-) A férjemhez képest persze csak cammogtam. Kétszer igyekeztem őt utólérni, el is estem rögtön. Szerencsére nem nagyon, ő észre sem vette, csak amikor látta a havas ruhámat.
Zárásig maradtunk, gyorsan leadtuk a cuccokat a kölcsönzőben, és fél óra múlva már a meleg lakásunkban üldögéltünk. Nagyon jó nap volt. A másnapot végigaludtuk. Járni nehezen tudtam, újra éreztem néhány izmomat. :-)
Szuper volt. Thaiföld előtt még el akarunk menni legalább egyszer újra. Talán kipróbáljuk a másik közeli síközpontot is. Csak a napot nehéz kiválasztani. Mert nincs több olyan szabadnapom, ami másoknak munkanap. Félek, hogy tömeg lesz.
Lesz néhány kép is hamarosan.
Most itthon "szobafogságoskodom". Tankönyv készül, meg vizsgateszt. A hétvége aligha lesz ennél mozgalmasabb. De azért majd írok. Talán. :-)
Azt rögtön láttuk, hogy a felszerelést bérelnünk kell. Kissé luxus lenne bevásárolni itt is mindenféle drága holmit. Egyedül a sapka és a kesztyű volt az, amit be kellett szereznünk. Mindössze 1000 forintért szert tettem egy hihetetlenül vagány, világoskék síkesztyűre, amin valamiféle japán, harci-mesefigura ékeskedik. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen olcsón megúsztam. Sálam, sapkám már volt.
A várva várt napon 30 perces autóút után érkeztünk a kölcsönzőbe. Kissé féltem, hogy problémák lesznek, de persze most sem kellett csalódnom. Pillanatok alatt meg volt minden, tökéletesen passzoltak a dolgok. Újnak ugyan nem nevezném a felszerelést, és a barbirózsaszín cipőt biztos nem jutott volna soha eszembe levenni a polcról, de divatbemutatózni most igazán nem állt szándékomban. Praktikusság, gyorsaság és síelés, csak ez számított. Mindez 8000 forintba került kettőnknek egy napra. Európai kölcsönzési árakat nem ismerek, de biztos vagyonk abban, hogy mindez ott sem olcsóbb.
Az egész napos bérlethez a kölcsönzőben kaptunk egy kupont, ami 30%-os engedményt jelentett. A napijegy díja kettőnknek kb. 15 000 Ft volt. Ez drágább (azt hiszem), mint Európában, de most nem kellett szállást fizetnünk és a benzinköltség is elenyésző volt.
Ez a síközpont viszonylag kicsi, 5 felvonója és 10 pályája van. A pályák nem nagyon hosszúak, nem is nagyon nehezek, kék és zöld színűek. Nem jelentettek nagy kihívást, de rettentően élveztem őket. Jelenlegi kondíciómhoz éppen megfeleltek. Egyébként sem vagyok az a fajta, aki csak azért lejön egy fekete pályán, hogy utána legyen mit otthon újságolni másoknak. Ha nem tudom elkerülni a feketét, ám legyen, de én magam biztosan nem keresem. :-) A pirossal nincs gond, de ha választhatok, a hosszú, erdei pályákat szeretem, ahol be lehet gyorsítani, nem kell embereket kerülgetni, és szétszakad a combom attól, hogy nem pihenek meg közben.
Érdekes módon az sem zavar, ha egy pályán többször is le kell jönnöm egy nap. Mások mindig élvezettel írják, hogy a nagy pályarendszernek hála, nem jönnek le kétszer ugyanazon a pályán. Ezt a fajta örömöt én annyira nem igénylem. Szeretek egy pályát jól kiismerni, kísérletezni rajta, esetleg részidőt mérni, a jó technikát gyakorolni.
E kis elmélkedés után vissza a mostani síeléshez.
Szóval a kölcsönző korrekt volt, a napijegy ára még kibírható, a központ tiszta, modern, mindennel felszerelt, melegedőkkel, egy hatalmas tábortűzzel, sok-sok kicsi étkezdével, étteremmel. Az árak reálisak, mint mindenhol Koreában. Imádom, hogy egy ilyen helyen is ugyanannyiért vehetem meg az üdítőt, a forró levest, mint az egyetemi boltban, étkezőben.
A pályák elsőosztályúak. Sehol egy kavics, vagy sárréteg, annak ellenére, hogy a pálya melletti helyeken alig van hó. Buckák egy-két rövid szakaszon voltak ugyan, de nem vészesek. Jég talán csak egy pályán volt, nem túl hosszan, de még azon a szinten, amit külön szeretek is.
Nem volt az az érzetem, hogy az idő múlásával egyre jobban amortizálódik a pálya.
Síelők nem voltak olyan sokan, snowboardosok annál inkább. Ez utóbbiakat nem nagyon szeretem, mert más a haladási ívük, és folyton azt érzem, előttem szerencsétlenkednek. :-) Bocsi, ha ezzel bántok valakit! Gondolom, ők is ugyanezt gondolják rólam...
Néhány pálya nagyon tele volt, de mindig találtunk olyat, ami még élvezhető volt. Ez egy keddi nap volt, szünet előtti munkanap. Feltételezem, hogy hétvégén és ünnepnapokon a tömeg sokkal nagyobb.
A koreaiak sítudása szerintem az európai átlag alatt van, de persze azért láttam profikat is. Volt némi sikerélményem, mert viszonylag gyors voltam itt. Szinte suhantam hozzájuk képest. :-) A férjemhez képest persze csak cammogtam. Kétszer igyekeztem őt utólérni, el is estem rögtön. Szerencsére nem nagyon, ő észre sem vette, csak amikor látta a havas ruhámat.
Zárásig maradtunk, gyorsan leadtuk a cuccokat a kölcsönzőben, és fél óra múlva már a meleg lakásunkban üldögéltünk. Nagyon jó nap volt. A másnapot végigaludtuk. Járni nehezen tudtam, újra éreztem néhány izmomat. :-)
Szuper volt. Thaiföld előtt még el akarunk menni legalább egyszer újra. Talán kipróbáljuk a másik közeli síközpontot is. Csak a napot nehéz kiválasztani. Mert nincs több olyan szabadnapom, ami másoknak munkanap. Félek, hogy tömeg lesz.
Lesz néhány kép is hamarosan.
Most itthon "szobafogságoskodom". Tankönyv készül, meg vizsgateszt. A hétvége aligha lesz ennél mozgalmasabb. De azért majd írok. Talán. :-)
2 hozzászólás:
Nagyon jol hangzott ez az egesz. :)En meg soha nem sieltem, de most is nagy kedvet kaptam hozza, mikozben olvastam a soraid.
Talan itt, Kanadaban lesz is majd alkalmam egyszer kiprobalni. Addig elvezzetek a havat es a sielest helyettem is, en pedig olvastlak titeket elvezettel! ;)
Én már látom is a megoldást:) Menjetek midnight sízni:)
Megjegyzés küldése