2008. február 18.
Lassan vége a tíz hetes, Samsungos nyelvtanfolyamnak. December közepén még erősen küzdöttünk a magyar ábécé fránya hangjaival, ma viszont már poénkodni is tudunk magyarul. A kinek is lesz rosszabb (vagy jobb) témakörben a következő beszélgetést ejtettük meg, egy kellemes kis tesztírás előtt:
Diák: (Ránézve a tesztre.) Szeretnék most inkább a tengerparton lenni.
Én: Egy hét múlva én ott leszek, majd gondolok Rád is. :-)
Diák: Mit is csinálsz Thaiföld után? Kezded újra a munkát? (Arcán gonosz mosoly.)
Én: (Pillanatnyilag vesztésre állva.) Aha, újra munka.
Diák: Én Magyarországra megyek...
Én: (Ez ugyan telibe talált, de azért összeszedve magam.) Tudod, 30 évig Magyarországon éltem. Nekem ez nem nagy dolog.
De kiket is kell itthagynod egy évre? A barátnődet és a kutyádat??? Ó, nagyon sajnálom!
Ennél a pontnál feladta. Ügyes ugyan, de azért nem egyszerű még neki lekörözni engem. Egy év magyarországi tanulás után viszont nem kétlem, hogy a földbe döngöl. :-))
Diák: (Ránézve a tesztre.) Szeretnék most inkább a tengerparton lenni.
Én: Egy hét múlva én ott leszek, majd gondolok Rád is. :-)
Diák: Mit is csinálsz Thaiföld után? Kezded újra a munkát? (Arcán gonosz mosoly.)
Én: (Pillanatnyilag vesztésre állva.) Aha, újra munka.
Diák: Én Magyarországra megyek...
Én: (Ez ugyan telibe talált, de azért összeszedve magam.) Tudod, 30 évig Magyarországon éltem. Nekem ez nem nagy dolog.
De kiket is kell itthagynod egy évre? A barátnődet és a kutyádat??? Ó, nagyon sajnálom!
Ennél a pontnál feladta. Ügyes ugyan, de azért nem egyszerű még neki lekörözni engem. Egy év magyarországi tanulás után viszont nem kétlem, hogy a földbe döngöl. :-))
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése