2008. június 1.
Na jó, igazából láttam már sokszor ilyen ceremóniát, de azok mind folklórműsorok voltak. Most először volt olyan, hogy igazi esküvőn voltam, épp ezért ez sokkal jobban is tetszett. Ráadásul a lengyel lány nagyon kedves, olyan típus, aki soha senkit nem tudna megbántani. Ezért az ő különleges napja nekem is az volt.
Kicsit késtünk, mert eleve késve indultunk és nem ismertük a helyet. Szabadtéri esküvő volt, egy múzeum "színpadán", az emberek pedig félkörívben helyezkedtek el. Szép, napfényes idő volt ma. Emilia családja sajnos nem tudott eljönni, mert az anyukája elég beteg, ezért a családja helyett a külföldi kollégák voltak az ő vendégei. Szinte mindenki eljött aki a campuson tanít. Itt is volt asztal, pénzes borítékkal, ebédjeggyel, de valahogy nem tűnt annyira üzleties dolognak, mint a korábbi esküvőkön. Persze kicsit elfogult vagyok. Szívesen írnék a ceremónia lefolyásáról, de ehhez nem értek nagyon, remélem, a képek sokat elárulnak. Az esküvő lefolyásakor minden természetes volt, de elmesélni, hogy mi is volt tulajdonképpen, elég nehéz. Nem volt nagyon hosszú, kb. 30 perces lehetett. Utána pedig egy gyors ebéd következett, svédasztallal, mindenféle koreai étellel.
Ez a bejegyzés nem sikerült túl élvezetessé, gyors, felületes összefogalaló, amely csak azért született meg, hogy ne csak a képeket közöljem önmagukban. (Menni kellene már aludni.) Remélem, azokat jobban tudjátok élvezni majd!
Kérdések persze feltehetőek, biztos akad majd hozzáértő olvasó is (pl. Levente), aki válaszol rájuk. Legalábbis erősen bízom benne. :-) Aki nem akar addig várni, az nézze meg ezt.
A fotók között az egyiken látható két hatalmas virágcsokor. Az egyiket az egyetem küldte ajándékba. Ilyen csokrokat gyakran láthatunk Koreában. Általában akkor rendelnek ilyet a cégek, emberek, ha új üzlet, kiállítás nyílik, ha esküvő, vagy valamilyen ünnepség van.
Készült csoportkép is, de nekem olyan egyelőre nincs. Ha kapok, akkor utólag még beteszem. A csoportkép egyébként elengedhetetlen dolog a koreai esküvőkön. Mindig készül egy a családdal, utána pedig a barátokkal. Itt most (Emilia családja híján) a kettő kép eggyéolvadt. Család és barátok együtt voltak.
A fiatal pár mellett a ceremónián mindig ott vannak a segítő hölgyek. Itt most nagy szükség is volt rájuk, mivel ők igazgatják a nehéz esküvői ruhát, és persze segítik is a párt, hogy mikor mit kell csinálni.
Az esküvő végén a menyasszonyt, vagyis a feleséget, egy kicsi gyaloghintóval vitték el. Olyan kicsi volt, hogy Emilia csak nehezen tudott beszállni a nagy ruhájában. Aztán meg ki sem látszott belőle. :-)
Képek a képből elérhetőek!
Kicsit késtünk, mert eleve késve indultunk és nem ismertük a helyet. Szabadtéri esküvő volt, egy múzeum "színpadán", az emberek pedig félkörívben helyezkedtek el. Szép, napfényes idő volt ma. Emilia családja sajnos nem tudott eljönni, mert az anyukája elég beteg, ezért a családja helyett a külföldi kollégák voltak az ő vendégei. Szinte mindenki eljött aki a campuson tanít. Itt is volt asztal, pénzes borítékkal, ebédjeggyel, de valahogy nem tűnt annyira üzleties dolognak, mint a korábbi esküvőkön. Persze kicsit elfogult vagyok. Szívesen írnék a ceremónia lefolyásáról, de ehhez nem értek nagyon, remélem, a képek sokat elárulnak. Az esküvő lefolyásakor minden természetes volt, de elmesélni, hogy mi is volt tulajdonképpen, elég nehéz. Nem volt nagyon hosszú, kb. 30 perces lehetett. Utána pedig egy gyors ebéd következett, svédasztallal, mindenféle koreai étellel.
Ez a bejegyzés nem sikerült túl élvezetessé, gyors, felületes összefogalaló, amely csak azért született meg, hogy ne csak a képeket közöljem önmagukban. (Menni kellene már aludni.) Remélem, azokat jobban tudjátok élvezni majd!
Kérdések persze feltehetőek, biztos akad majd hozzáértő olvasó is (pl. Levente), aki válaszol rájuk. Legalábbis erősen bízom benne. :-) Aki nem akar addig várni, az nézze meg ezt.
A fotók között az egyiken látható két hatalmas virágcsokor. Az egyiket az egyetem küldte ajándékba. Ilyen csokrokat gyakran láthatunk Koreában. Általában akkor rendelnek ilyet a cégek, emberek, ha új üzlet, kiállítás nyílik, ha esküvő, vagy valamilyen ünnepség van.
Készült csoportkép is, de nekem olyan egyelőre nincs. Ha kapok, akkor utólag még beteszem. A csoportkép egyébként elengedhetetlen dolog a koreai esküvőkön. Mindig készül egy a családdal, utána pedig a barátokkal. Itt most (Emilia családja híján) a kettő kép eggyéolvadt. Család és barátok együtt voltak.
A fiatal pár mellett a ceremónián mindig ott vannak a segítő hölgyek. Itt most nagy szükség is volt rájuk, mivel ők igazgatják a nehéz esküvői ruhát, és persze segítik is a párt, hogy mikor mit kell csinálni.
Az esküvő végén a menyasszonyt, vagyis a feleséget, egy kicsi gyaloghintóval vitték el. Olyan kicsi volt, hogy Emilia csak nehezen tudott beszállni a nagy ruhájában. Aztán meg ki sem látszott belőle. :-)
Képek a képből elérhetőek!
7 hozzászólás:
Nagyon szép képek, varázslatosak. :) Olyan jó, hogy ilyesmit is megosztotok velünk.
szia!
miért vannak kínaiül feliratotva egyes dolgok? pl. az egyetem csokra, és a menyasszony kézen tartott kendője.
nálam megállt a tudomány, de ez csak azért lehet, mert még nem voltam koreában.
Örülök, hogy tetszenek a képek!
Peter! A kínai felirat a koreai kultúra fontos része. Szinte minden embernek van kínai neve is pl. Nagyon sokáig a kínai volt használatos írásban. Olyan ez kicsit, mint nálunk a latin, ami a jog, a vallás, a közigazgatás nyelve volt egészen a 19. századig. A mai fiatalok ha nem is tanulnak meg kínaiul, de gyakran járnak olyan iskolába, ahol (a koreai nyelv szempontjából)fontos kínai szavakat tanulnak meg. Etimológiai óráknak tudnám ezeket nevezni. De ha türelmes leszel, biztosan ír ide valaki Neked egy tudományosabb magyarázatot is. Olyan ember, aki mondjuk beszél is koreaiul és tanult erről. :-)
Szép napot!
m.
Sziasztok!
Tényleg csodálatosak a képek!!:)
És az a két csokor valami fantasztikus:o :)
Én úgy tudom, hogy a 15.századig kínai írásjelekkel írtak, aztán Szadzsang király kitalálta, hogy legyen a hangul helyettük, de a kínai írásjelek a mai napig megmaradtak a tudományban, amolyan "műveltségként". Nekünk is kell ilyeneket tanulni a modern koreai mellett:) (ha butaságot írtam, javítson ki valaki:))
Üdvözlettel,
Zsuzsi
A koreaiak kínai írásjegyekkel írtak korábban. Ez nem meglepő a világnak azon a részén, több nép (egy időben a mongolok is) próbálkoztak ezzel, miután ez már készen volt. De ez nem alkalmas a koreai nyelv leírására, csak a kb. 60%-nyi kínai eredetű szó kezelésére.
Sejeong király idején alkották meg a hangült, amellyel fonetikusan bármilyen koreai szöveget le lehet írni. De ezt csak a XIX. század végén vezették be.
Kínai jeleket ma is kötelezően tanulnak az iskolások: 1800 jelet kell megtanulniuk a gimi végéig, de a nagy részét elfelejtik. Ténylegesen kínai szavakat nem tanulnak, hanem a jeleket, illetve azt, hogy melyik koreai szóban mely jelet használják. De könnyen lehet, hogy az a kínai nyelvben nem úgy használatos (tehát nem beszélhetünk kínai szavakról).
Kínai név: többnyire pont fordítva van a dolog. A névadásnál kínai írásjegyeket választanak (5000 körüli listából engedélyezett a választás Koreában), amelynek a koreai átírását (a hangül betűivel) használják.
Van néhány ember (szerintem 1% alatt), akinek a nevét nem kínai írásjegyből választották, hanem koreai szóból. Az más kérdés, hogy nagyon sokan a saját nevüket sem tudják leírni kínai írásjegyekkel. De nem is kell.
köszönöm!
Tudtam én, hogy Levente nem hagy cserben minket. :-) Most szerintem már minden a helyére került. Köszönöm! :-)
Megjegyzés küldése