miért tanul egy koreai magyarul?

2008. június 14.

Az utóbbi hetekben legalább tízszer megkaptam ezt a kérdést, úgyhogy nem várhatok vele tovább, írnom kell róla valamit. Meggyőződésem volt, hogy régebben már kifejtettem ezt itt valahol, de most sehol nem találom. Talán mindezt csak e-mailekben és szóban tettem.
Először is el kell mondanom, hogy nagyon utálom ezt a kérdést. :-)) Mégpedig azért, mert nem tudok rá választ adni, hiába tanítok már itt 3 éve. De annyit megtehetek, hogy leírom a tippjeimet, aztán majd ha valakinek jobb ötlete is támad, megosztja itt velünk.
Pontokba szedve tehát:

1. Korea csak kicsivel nagyobb, mint Magyarország, viszont majdnem ötször annyian élnek itt, mint nálunk. Szerintem nincs abban semmi különös, ha 45 millió emberből akad 160 olyan, akinek az az extrém ötlet jut eszébe, hogy magyarul tanuljon. Mindig mindenhol vannak kicsit "furcsa" emberek. :-)

2. Egyetemünk (Hankuk University of Foreign Studies) rendkívül büszke arra, hogy Koreában, nálunk tanítják a világ legtöbb idegen nyelvét. Magyart például csak itt tanulhat egy koreai diák. Vannak tehát még más "furcsa" emberek is, csak ők a szlovákot, a lengyelt, a szerbet választották.

3. Az egyetemünk (bár a színvonala az utóbbi évtizedekben kicsit romlott) elég jónak számít a koreai diákok körében. Sokan szeretnének ide bekerülni, de a nagyobb, divatosabb szakok esetében ehhez nagyon jól kell teljesíteni. A kisebb szakokra (magyar, cseh, horvát, román, bolgár, szuahéli stb.) könnyebben be lehet kerülni és a második évtől már szabadon felvehető egy további szak és rengeteg más dolgot is lehet tanulni (közgazdaság, média, jog stb.).
Tehát ha valaki minden áron egyetemista akar lenni, de nincs kiváló eredménye, akkor ezt a "kiskaput" választja. Szomorú, de ez van. Mi vagyunk a kiskapu. :-) Egyetemünk két campusszal is rendelkezik, és az idegen nyelvek miatt sok külföldi egyetemmel és céggel állunk kapcsolatban. Rengeteg külföldi ösztöndíj van. A lehetőségek egyeteme vagyunk, és ez itt most nem reklám volt. :-)

4. Néhány diák (többnyire lányok) csak diplomát akar. Sok lány úgy képzeli el a jövőt, hogy a diploma után férjhez megy és háziasszony lesz. Nem akarja hasznosítani azt, amit tanult. Ők azok, akikre 4 év alatt gyakorlatilag semmi sem ragad. Nem a rosszindulat szól belőlem, nincs semmi bajom a háziasszonyokkal, Koreában ez normális. A diákjaim néhányan be is vallják, hogy a férjhezmenésen kívül nincs egyéb céljuk a következő 5 évben. Csak azért kell a diploma, mert azzal többet érnek a "piacon". Miért ne tanulnának akkor éppen magyarul? Oly mindegy, hogy mit... De nem minden lánynak ez a célja. Van például egy nagyon szép, okos lány, akinek meggyőződése, hogy soha nem megy férjhez, mert nincs ilyen hülyeségre ideje. Mondtam neki, hogy majd 5 év múlva visszatérünk még erre a kérdésre. :-)

5. Vannak olyanok, akiknek az apjuk választja ezt a szakot. Tudják, hogy kevés olyan koreai van, aki jól beszél magyarul, azt is tudják, hogy a kereskedelmi, gazdasági, kultúrális kapcsolataink egyre erősebbek. Ezek az apák azt remélik, hogy gyermekük könnyebben talál majd munkát, hiszen rendelkezik egy olyan képességgel, amivel csak kevesen. Angolul beszélőkkel Dunát (Han folyót) lehetne rekeszteni. Ha a diák ügyes, megtanul jól magyarul, angolul, tanul némi közgazdaságtant, menedzsmentet és egészen jó esélyei lesznek arra, hogy munkát kapjon valamelyik koreai cégnél Magyarországon.

6. Sokan hasonló ok miatt döntenek valamilyen közép-kelet európai ország nyelve mellett. Ilyenkor sokszor csak az számít, hogy melyik országról hallottak többet, jobbat, szebbet. Szerencsére nincs nagyon rossz hírünk itt Koreában. Budapestet csodálatos városnak tartják, a magyar ételeket és italokat finomnak, az embereket pedig kedveseknek és vendégszeretőknek. Azt hiszem a legtöbb diák emiatt választotta a magyart, és mellőzte a többi ország nyelvét. Persze a román szakos diákok valószínűleg Romániáról hallottak több, jobb infót. Az emberi életek mindig ilyen vicces véletleneken múlnak. Annak idején én pl. azért választottam azt a gimnáziumot, ahol később tanultam, mert vidámabban csengett a neve a fülemben, mint a többinek. A választás nem volt éppen szerencsés, de hiszem, hogy minden úgy volt jó, ahogy történt. Másképp nem is lehetett volna. :-)

7. Gondolom a választást néha az is befolyásolja, hogy azt hiszik, a koreai és a magyar rokon nyelvek. Talán azt képzelik (valljuk be ez elég vicces feltevés), hogy emiatt könnyebben tanulható számukra a magyar nyelv.

Most hirtelen ennyi jut az eszembe. Azért nem tudok ennél jobb válaszokat adni, mert én sem kaptam még erre kielégítő választ. A diákjaim rendszerint zavartan mosolyognak, ha rákérdezek erre. Olyan, mintha ők sem tudnák a választ, és azt hiszem, legalább annyira unják már ezt a kérdést, mint én. :-)
De most örülök, hogy mindezt megírtam, mert ezentúl ha valaki ezt kérdezi, csak be kell linkelnem neki ezt az írást. És persze azt is remélem, hogy lesznek hozzászólások, amelyek tovább árnyalják ezt a kérdést.
Egyúttal azt is érdekes lenne megtudni, hogy a magyarok miért választják a koreai szakot. Van itt néhány koreai szakos olvasó, ha jól tudom... Ne fogjátok vissza magatokat! :-)

Befejezésül (e hosszú bejegyzéshez) elmesélem a kedvenc sztorimat e témával kapcsolatban. Egy magyarul nagyon jól beszélő koreai fiút kérdeztem egyszer, miért éppen magyarul tanult meg. Az ő története a következő:

Egyszer ült a metrón és felszállt egy külföldi házaspár. A fiatal nő terhes volt. Ő átadta a helyét a fiatal nőnek, aki egyébként nagyon szép volt. Hallotta, hogy valamilyen furcsa nyelven beszélnek. Majd valahogyan elkezdtek vele kommunikálni és ajándékba kapott tőlük egy külföldi papírpénzt. Az országuk pénzét. Azt gondolta, ez egy magyar pénz.
Ez éppen akkor történt, amikor kiderült, hogy nem vették fel angol szakra és gyorsan választania kellett egy másik szakot. A metrós kaland után úgy érezte, ez valamiféle jel, úgyhogy magyar szakra jelentkezett.
A felvételi beszélgetésen rákérdeztek arra, miért éppen magyarul akar tanulni. Erre elmesélte ezt a történetet, majd megmutatta a papírpénzt is. A tanárok egy darabig nézték, majd felvilágosították a fiút, hogy ezen a pénzen cirill betűk vannak, és ez bizony nem magyar, hanem orosz. :-)) De akkor már nem volt mit tenni, felvették magyar szakra. E kis tévedés miatt most nem Oroszországban, hanem Magyarországon dolgozik. Ez a kedvenc sztorim e kérdéssel kapcsolatban.