2008. június 23.
Ez a nap is eljött! :-))) Ma az utolsó adminisztrációs követelménynek is eleget tettem, úgyhogy holnaptól kezdődik a nyaralás. Igaz, még nem odahaza, mert csak július elsejére kaptunk repülőjegyet, hanem itt Koreában, pontosabban Jeju szigetén. A monszun múlt hét kedden beköszöntött, így nagy esélyünk van arra, hogy néhányszor jól elázunk majd. Ráadásul az utóbbi 3 napban nem esett, úgyhogy holnap feltétlenül számítok egy kiadós zuhira. Valahol be kellene szerezni két esőkabátot...
A következő 5 napra nagy túrákat tervezünk, titokban azt remélem, hogy a jó kis párás időben a sok túrától sikerül majd leadnom két kilót. :-) Csak persze az a baj az ilyen nyaralásokkal, hogy este mindig valamilyen étteremben kötünk ki. És sajnos nem vagyok egy önmegtartóztató típus. Ez a terv nincs még alaposan kidolgozva, azt hiszem.
Az elmúlt egy hónap kicsit fárasztó volt.
Négy héttel ezelőtt elkészítettem a vizsgateszteket és lefénymásoltam sok-sok példányban. Három hete kb. 250-300 házi feladaton rágtam át magam, hogy még a vizsga előtt mindenki tanulhasson a hibáiból.
Két héttel ezelőtt írtuk meg a teszteket és gyorsan javítottam is mindet (ezekből egész pontosan 148 darab volt, mivel ennyi diákot tanítottam ebben a félévben), hogy mindenki meg tudja még nézni a szóbelik előtt.
Múlt héten voltak a szóbeli vizsgák, illetve az adminisztráció. Vasárnap beírtam a vizsgajegyeket. Persze nem az indexbe, mivel itt olyan nincs, hanem az interneten. Ma pedig leadtam az összes dolgozatot az adminisztrációs irodában. Most pedig várom, hogy a diákok reklamáljanak. Ez a hét ugyanis a korrekciós hét, lehet egyezkedni. :-)
Na most vagy nagyon félelmetes vagyok, vagy nagyon meggyőző, vagy nagyon igazságos, mivel az elmúlt hat szemeszterben eddig egyetlen diák sem kérdőjelezte meg a döntésemet. Mindenki elfogadta azt, amit adtam.
Az egészben az adminisztrációs rész volt a legdurvább. Megint alkalmaznom kellett az egyetemi rendszert, amely szerint egy csoportban csak 30% kaphat A+-t, vagy A0-at, azaz jelest, 35%-nak adhatok B+-t vagy B0-at, azaz négyest, négyeskét, a többi meg kapja azt, ami jut. Ezzel kapcsolatban egyszer már kidühöngtem magam, ha valakit érdekel, itt megtalálja.
A rendszer maga nem rossz, mert nem hagyják, hogy nagyon elszálljak jószívű irányba. És bizony volt olyan csoport idén, ahol még ennyinek sem adtam jó jegyet, mert egyszerűen nem érdemelték meg. A baj azzal van, hogy néha pl. hat ember helyett hétnek adnék jelest, de egész egyszerűen ezt nem tehetem, mert a rendszer visszadobja az osztályozást. 30% az 30 %, se több, se kevesebb. Ilyenkor legyen igazságos az ember.
Az egész értékelési procedúra kb. két napomat vette el, majdnem annyit, mint a tesztek javítása. Gyakorlatilag ilyenkor többet használom a számológépet, mint a piros tollat. És a hab a tortán, hogy van egy vizsgalap, amire fel kell vezetnem azt, hogy a diákok az elmúlt 12-14 hétben hányszor voltak jelen illetve hányszor hiányoztak (az X-ektől már néha semmit sem láttam), hogyan sikerült a középvizsgájuk, a záróvizsgájuk, hány pontot adtam a szóbelire és a házi feladatokra, és persze legvégén a vizsgajegyet is. Amikor ez kész, a dolgozatok egy nagy borítékba kerülnek a vizsgalapokkal együtt, szépen ráírva a borítékra (pontosabban 8 borítékra) az óra neve, száma, a vizsga ideje, helye, a nevem, illetve, hogy mikor adom le a dolgozatokat. Jó kis móka. Most nosztalgiából eszembe jutott, hogy is volt ez az ELTE-n. Volt egy sárga vizsgalap és volt az index. És a sárga lapon kívül nem kellett semmit sem dokumentálnom, leadnom, vagy magyaráznom. Na mindegy! Mindenesetre isteni szerencse, hogy grafomán vagyok. És az is külön jó, hogy most valahogy sok energiám is van. Szerintem a közelgő nyári szünet miatt van ez.
A sok energia jó dolog és ezer dologról akarnék most írni, mert azért nem csak munka volt az utóbbi egy hónapban, de már hajnali kettő van és holnap reggel korán megyünk a reptérre, úgyhogy egyéb bejegyzések akkor lesznek:
ha Jejun szakad az eső,
ha találunk internetes hotelszobát,
ha fogyok legalább egy kilót. :-)))
Ha ez a sok ha másképp alakul, akkor legkésőbb 6 nap múlva itt vagyok és megírom, milyen magyar mondatcsemegékre bukkantam a házi feladatok javítása közben, mivel tették viccessé a diákok a szóbeli vizsgát, milyen sikere volt a magyar gulyásnak a tanárbúcsúztató partin, hol voltunk tegnap este, és hogyan készülünk a hazautazásra. Szép nyarat addig is mindenkinek!
A következő 5 napra nagy túrákat tervezünk, titokban azt remélem, hogy a jó kis párás időben a sok túrától sikerül majd leadnom két kilót. :-) Csak persze az a baj az ilyen nyaralásokkal, hogy este mindig valamilyen étteremben kötünk ki. És sajnos nem vagyok egy önmegtartóztató típus. Ez a terv nincs még alaposan kidolgozva, azt hiszem.
Az elmúlt egy hónap kicsit fárasztó volt.
Négy héttel ezelőtt elkészítettem a vizsgateszteket és lefénymásoltam sok-sok példányban. Három hete kb. 250-300 házi feladaton rágtam át magam, hogy még a vizsga előtt mindenki tanulhasson a hibáiból.
Két héttel ezelőtt írtuk meg a teszteket és gyorsan javítottam is mindet (ezekből egész pontosan 148 darab volt, mivel ennyi diákot tanítottam ebben a félévben), hogy mindenki meg tudja még nézni a szóbelik előtt.
Múlt héten voltak a szóbeli vizsgák, illetve az adminisztráció. Vasárnap beírtam a vizsgajegyeket. Persze nem az indexbe, mivel itt olyan nincs, hanem az interneten. Ma pedig leadtam az összes dolgozatot az adminisztrációs irodában. Most pedig várom, hogy a diákok reklamáljanak. Ez a hét ugyanis a korrekciós hét, lehet egyezkedni. :-)
Na most vagy nagyon félelmetes vagyok, vagy nagyon meggyőző, vagy nagyon igazságos, mivel az elmúlt hat szemeszterben eddig egyetlen diák sem kérdőjelezte meg a döntésemet. Mindenki elfogadta azt, amit adtam.
Az egészben az adminisztrációs rész volt a legdurvább. Megint alkalmaznom kellett az egyetemi rendszert, amely szerint egy csoportban csak 30% kaphat A+-t, vagy A0-at, azaz jelest, 35%-nak adhatok B+-t vagy B0-at, azaz négyest, négyeskét, a többi meg kapja azt, ami jut. Ezzel kapcsolatban egyszer már kidühöngtem magam, ha valakit érdekel, itt megtalálja.
A rendszer maga nem rossz, mert nem hagyják, hogy nagyon elszálljak jószívű irányba. És bizony volt olyan csoport idén, ahol még ennyinek sem adtam jó jegyet, mert egyszerűen nem érdemelték meg. A baj azzal van, hogy néha pl. hat ember helyett hétnek adnék jelest, de egész egyszerűen ezt nem tehetem, mert a rendszer visszadobja az osztályozást. 30% az 30 %, se több, se kevesebb. Ilyenkor legyen igazságos az ember.
Az egész értékelési procedúra kb. két napomat vette el, majdnem annyit, mint a tesztek javítása. Gyakorlatilag ilyenkor többet használom a számológépet, mint a piros tollat. És a hab a tortán, hogy van egy vizsgalap, amire fel kell vezetnem azt, hogy a diákok az elmúlt 12-14 hétben hányszor voltak jelen illetve hányszor hiányoztak (az X-ektől már néha semmit sem láttam), hogyan sikerült a középvizsgájuk, a záróvizsgájuk, hány pontot adtam a szóbelire és a házi feladatokra, és persze legvégén a vizsgajegyet is. Amikor ez kész, a dolgozatok egy nagy borítékba kerülnek a vizsgalapokkal együtt, szépen ráírva a borítékra (pontosabban 8 borítékra) az óra neve, száma, a vizsga ideje, helye, a nevem, illetve, hogy mikor adom le a dolgozatokat. Jó kis móka. Most nosztalgiából eszembe jutott, hogy is volt ez az ELTE-n. Volt egy sárga vizsgalap és volt az index. És a sárga lapon kívül nem kellett semmit sem dokumentálnom, leadnom, vagy magyaráznom. Na mindegy! Mindenesetre isteni szerencse, hogy grafomán vagyok. És az is külön jó, hogy most valahogy sok energiám is van. Szerintem a közelgő nyári szünet miatt van ez.
A sok energia jó dolog és ezer dologról akarnék most írni, mert azért nem csak munka volt az utóbbi egy hónapban, de már hajnali kettő van és holnap reggel korán megyünk a reptérre, úgyhogy egyéb bejegyzések akkor lesznek:
ha Jejun szakad az eső,
ha találunk internetes hotelszobát,
ha fogyok legalább egy kilót. :-)))
Ha ez a sok ha másképp alakul, akkor legkésőbb 6 nap múlva itt vagyok és megírom, milyen magyar mondatcsemegékre bukkantam a házi feladatok javítása közben, mivel tették viccessé a diákok a szóbeli vizsgát, milyen sikere volt a magyar gulyásnak a tanárbúcsúztató partin, hol voltunk tegnap este, és hogyan készülünk a hazautazásra. Szép nyarat addig is mindenkinek!
4 hozzászólás:
Nektek pedig jó szórakozást! Ja, és felveszlek a listámra, ezáltal abban a szerencsében/átokban részesülsz, hogy naponta háromszor elmondom: De ne felejts el pihenni!!!
:)
Kedves Andrea!
A macerás adminisztrációtól már az ELTE-n sem menekülnél meg, hála a drága ETR-nek, mely a két évvel ezelőtti bevezetése óta a tanárok, diákok és TO-sok "kedvence". ;) Bár gondolom, ott azért megbízhatóbban működik a rendszer.
Jeju szigetéről "A Palota ékköve" című sorozatban hallottam. Tényleg ide száműztek régen embereket, vagy ez csak a sorozatírók kitalációja?
Hát ezt nem tudnám megmondani. (Jeju)
Sajnos még nem hallottam róla. De ha nem felejtem el, akkor megkérdezem. Vagy megnézem valahol.
A ETR-es rendszer szerencsére akkor kezdődött csak el igazán, amikor én már végeztem. Az itteni rendszer kb. ugyanannyira bonyolult, de szerencsére jól működik. Gondolom, azért is, mert már jobban be van járatva.
Szia Manócska!
Örülök, hogy nem vagyok egyedül azon ténnyel, hogy koreaiul szeretnék megtanulni. Hm, sokan elborzadnak, hiszen azt mondják, hogy az egyébként világnyelvnek mondott angolt válasszam, de egy bizonyos érzés...csak hajt, hajt előre.
Beleszerettem valakibe, aki nagyon messze lakik, igazából csak egy fotóba, de nem tudom feledni..hm... az a bizonyos szempár...igen..az arcvonásai, nem tudom feledni. A fiatalemberről érdeklődtem a Nagykövetségünkön, Ők készséggel segítetek s egy röpke hét alatt a nevét s elérhetőségét is megtudtam. Hiába is írom sorra a leveleimet magyarul, el sem jut odáig, szerintem. Küldtem pár e-mailt, de nincs válasz. Én tehát egy fiatalemberért szeretnék megtanulni koreaiul, aki bár nagyon távol van tőlem, de talán sikerül felvenni Vele a kapcsolatot.
A magyar nyelven kívül semmilyen más nyelven nem beszélek. A történetem egy pillantással kezdődött....s talán s talán egyszer.....
Üdvözlettel.:A.V
Megjegyzés küldése