2008. augusztus 30.
Na ennyi volt a nyár, délután repülünk vissza, hétfőn meg már "frissen, kipihenten" megyek is dolgozni. Tegnap délután háromtól éjfélig tartott a bepakolás. Persze voltak közben beiktatva olyan szünetek, amikor csak tanácstalanul ültem a földön, néztem magam elé, és azt kívántam, bárcsak ne velem történne mindez. Persze megint lett néhány kiló túlsúly, de egyszerűen képtelen vagyok kevesebb cuccal meglenni odakint. Valószínűleg 10 hónapig haza sem jövök. :-(
Így hát megint megvan az a szokásos kis gyomorideg, ami ilyenkor lenni szokott. Egész éjjel költözködtem a kollégiumból (álmomban persze), és az nagyon megmaradt az egészből, hogy egy papuccsal rohangálok a kezemben és fogalmam sincs, mit kezdjek vele.
Most akkor indulás a reptérre. Remélhetőleg egy nap múlva újra itt vagyok.
Így hát megint megvan az a szokásos kis gyomorideg, ami ilyenkor lenni szokott. Egész éjjel költözködtem a kollégiumból (álmomban persze), és az nagyon megmaradt az egészből, hogy egy papuccsal rohangálok a kezemben és fogalmam sincs, mit kezdjek vele.
Most akkor indulás a reptérre. Remélhetőleg egy nap múlva újra itt vagyok.
4 hozzászólás:
Szia Manócska! Örülök, hogy újra hallok rólad :) Erről a pakolásos jelenetről saját magam jut eszembe! Ugyanilyen elveszett szoktam lenni, mégha csak pár napról van is szó :)
Pár nap, vagy 10 hónap, gyakorlatilag nálam majdnem ugyanolyan stresszt okoz mindkettő. Persze az már mindenképpen út a gyógyulás felé, hogy tudom, velem van a baj. Lehetne ezt lazábban is venni. De akkor az már tényleg nem én lennék. :-)
Nekem legutóbb volt segítségem! :) Az egyik barátnőmmel (aki szintén utazott) interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot: mit viszel? szerinted még mit felejtettem el? ne felejts el szólni, hogy még ezt is tegyem be! Kész káosz és kapkodás! de olyan sok minden nem maradt otthon! Csak két akasztónyi ruha! :D
Nálam nem azzal van a gond, hogy mit felejtek otthon. Rendszerint semmit, mivel minden sz... magammal viszek. Leterítek egy nagy plédet a szőnyegre, ráteszek mindent, amit vinni kell. Azzal van leginkább a baj, hogy mit hová, hogyan pakoljak be. Ettől tudok kikészülni és a teljes elkeseredettség állapotába zuhanni. Akkor rendszerint jön az István és 5 perc alatt bepakolja a maradékot. De amíg erre rászánja magát, addig fél napok telnek el. :-(
Megjegyzés küldése