2008. szeptember 15.
Régebben, amikor még otthon laktunk, a férjem gyakran mondogatta: Csak a holnapi napot éljem túl! Néha már olyan gyakran ismételgette, hogy heti 3-4 nap is olyan volt számára, amit valahogy túl kellett élnie. Időnként emlékeztettem, hogy ha gyakran mond ilyeneket, akkor egy idő után már viccesen hangzik az egész, elveszíti komolyságát. Mondjuk ezt ő egyáltalán nem érzékelte. :-)
Pár napja épp egy nehéz dolog előtt álltam, és előző este, mialatt pakoltam be az "iskolatáskámba", azon kaptam magam, hogy gondolkodás nélkül ezt mondom: "Csak a holnapi napot éljem túl!"
Úgy látszik egyszer mindenkit elér a végzet. Csak nem felnőttem?
Pár napja épp egy nehéz dolog előtt álltam, és előző este, mialatt pakoltam be az "iskolatáskámba", azon kaptam magam, hogy gondolkodás nélkül ezt mondom: "Csak a holnapi napot éljem túl!"
Úgy látszik egyszer mindenkit elér a végzet. Csak nem felnőttem?
2 hozzászólás:
Bizony, vannak bizonyos időszakok, amikor szinte minden napot meg kell úszni. És sajnos ezek az időszakok a leggyakrabban azonos időközönként ismétlődnek... :)
Bizony az lehet. Mármint a felnövés. Főleg, amilyen komoly dolgokat csinálsz, egyáltalán nem meglepő!
Megjegyzés küldése