2008. szeptember 15.
Ha valakit Koreába vet a sors, egészen bizonyos lehet abban, hogy előbb-utóbb a tévében fog szerepelni, egyetemi reklámfilmekben feszít, felsőoktatási tájékoztatókból mosolyog ki a friss elsőévesekre, vagy minimum egy GPS-nek kölcsönzi a hangját. És ha már mindezeken túl van, akkor kitalálják, hogy 12 héten át filmre veszik a hétfői nyelvvizsga-előkészítő óráját, mert az milyen poén.
Egy idő után persze kezdi azt érezni, hogy a kezdetben viccesen hangzó "imád a kamera" már nem is olyan vicces, ellenben az "üldöz a kamera" kifejezést egyre inkább találónak érzi saját magával kapcsolatban .
De persze megadja magát, mert mi mást is tehetne, heti 6-8 órát készül egy-egy ilyen 100 perces órára, saját maga írja a szövegeket, nyelvtani teszteket, sőt, amikor mindezzel végez, kedves férjével közösen még a párbeszédeket is CD-re mondja.
Megtehetné persze, hogy mások munkáit használja fel, összeollóz, fénymásolgat mindent, amit csak talál, de valahogy az nem ő lenne. Meg persze fél is, hogy akkor plágiummal vádolnák. Azt nagyon nem szeretné.
Egy saját online óra, amit majd otthonról is lehet tanulni. Hát kérem, az nem lehet akármilyen!
Nyavalyog persze, de azért kíváncsi is rá, hogy hogyan fog ez működni a gyakorlatban.
Egyébként a sok munkát leszámítva igazán vicces maga az óra. Van a férfi (a főnök), aki csak engem vesz a kamerával, van a fiú, aki csak a kivetítőt, és van a lány, aki nem tudom, hogy mit vesz, de a következő órán majd azt is kikémlelem két nyelvtani tesztfeladat között. Talán a diákokat? A logikus ez lenne, de azok háttal vannak neki.
Van egy olyan érzésem, hogy totálisan kikészítem őket, mert sajnos nem vagyok egy helyben álló típus, ide-oda szaladozok a tábla, az asztal, a kivetítő és a diákok között. De az első alkalommal még némán alkalmazkodtak.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás. Mindenesetre van egy olyan gyanúm, hogy a hétfő továbbra sem lesz a kedvenc munkanapom. És talán a filmeseknek sem. Elképzelem ahogy mondogatják egymás között: "Na megint hétfő, megyünk az ide-oda rohangáló őrült csajhoz, aki egy pillanatra sem áll le." :-)
Egy idő után persze kezdi azt érezni, hogy a kezdetben viccesen hangzó "imád a kamera" már nem is olyan vicces, ellenben az "üldöz a kamera" kifejezést egyre inkább találónak érzi saját magával kapcsolatban .
De persze megadja magát, mert mi mást is tehetne, heti 6-8 órát készül egy-egy ilyen 100 perces órára, saját maga írja a szövegeket, nyelvtani teszteket, sőt, amikor mindezzel végez, kedves férjével közösen még a párbeszédeket is CD-re mondja.
Megtehetné persze, hogy mások munkáit használja fel, összeollóz, fénymásolgat mindent, amit csak talál, de valahogy az nem ő lenne. Meg persze fél is, hogy akkor plágiummal vádolnák. Azt nagyon nem szeretné.
Egy saját online óra, amit majd otthonról is lehet tanulni. Hát kérem, az nem lehet akármilyen!
Nyavalyog persze, de azért kíváncsi is rá, hogy hogyan fog ez működni a gyakorlatban.
Egyébként a sok munkát leszámítva igazán vicces maga az óra. Van a férfi (a főnök), aki csak engem vesz a kamerával, van a fiú, aki csak a kivetítőt, és van a lány, aki nem tudom, hogy mit vesz, de a következő órán majd azt is kikémlelem két nyelvtani tesztfeladat között. Talán a diákokat? A logikus ez lenne, de azok háttal vannak neki.
Van egy olyan érzésem, hogy totálisan kikészítem őket, mert sajnos nem vagyok egy helyben álló típus, ide-oda szaladozok a tábla, az asztal, a kivetítő és a diákok között. De az első alkalommal még némán alkalmazkodtak.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás. Mindenesetre van egy olyan gyanúm, hogy a hétfő továbbra sem lesz a kedvenc munkanapom. És talán a filmeseknek sem. Elképzelem ahogy mondogatják egymás között: "Na megint hétfő, megyünk az ide-oda rohangáló őrült csajhoz, aki egy pillanatra sem áll le." :-)
5 hozzászólás:
jóég! remélem, legalább jó sokat fizetnek érte. én még attól is hisztis leszek, ha valaki lefényképez foglalkozás közben, és feltesz a weblapra. kitartást neked, és nehogy már még te legyél tekintettel a stáb lelkivilágára :-)
Sajnos nem, kb. egy nagyon rosszul fizetett nyelvtanár óradíját fizetik. Az egész összeg nagyon jelképes. Ráadásul az anyag online elérhető lesz, tehát bárki ingyen hozzájuthat. De azért próbálok legalább egy papír tankönyvet kinyomtattatni, ha már ennyi melóm van vele. De hogy ez összejön-e, azt sajnos még nem tudom. Várom a kedvező széljárást a tárgyaláshoz, és addig is csinálom az újabb tesztsorokat. Ne aggódj, a filmesek nem tudnak megzavarni. És egyébként sem érteném őket. :-)
Ez fantasztikus! Nagyon ügyes vagy! :)
Hát...nekem nem az ügyesség jut róla eszembe. Inkább mondjuk balekság? :-))
Hahahaha
Hát igen, ilyen a fontos emberek élete. :)
Megjegyzés küldése