2007. március 4.
Na jó, ez most csak félig-meddig magyar. Ráadásul nem is én vagyok a feltalálója, hanem Grácia, a Koreában lévő magyar nagykövetség konzulja. Hogy mi ez? Egy tipikus magyar étel, amiről azt képzeltem, hogy a világnak ezen részén képtelenség előállítani. Ez pedig nem más, mint a körözött. Túró itt nem kapható, így az ember kénytelen kis engedményeket tenni. Tejfölt használ helyette. Igen ám, de tejföl sem kapható. Legalábbis olyan nem, ami a magyarhoz hasonló lenne. Van viszont dán "tejföl", amerikai vajkrém, koreai hagyma, és ami igazán magyarrá teszi: magyar pirospaprika, magyar só(!) és magyar őrölt köménymag. Az íze tökéletes. De tényleg! Igazi, hamisítatlan, magyar körözött. Ilyen távol a hazánktól, ez a kis csalás talán megengedhető. :-)
13 hozzászólás:
Ricotta nem kapható arra? Mármint nem az édesített, hanem a normál. Mert abból is jó körözött készíthető. Vagy cottage-chese, szűrőn kinyomkodva. :)
Az én "csúcsteljesítményem" Hongkongban a túró, réteslap és cérnametélt nélkül készített vargabéles volt.
Amikor később itthon készített anyám, feleségem nem ismerte fel, hogy evett már ilyet :-)
Majd jobban szétnézek, Krisz! Sok minden kapható, csak néha a világ másik végére kell utazni érte. És persze mindenféle külföldi tejtermék méregdrága. A fél literes "tejföl" pl. 1400 ft. A sajtok pedig még drágábbak. Szóval nagy luxus itt ilyenekre vágyni... Persze ennek azért van jó oldala is: megtanultam jobban értékelni a dolgokat. Itt már nem fordul elő az, hogy 2-3 bontatlan tejföl, sajtok, felvágottak, egész kenyerek landolnak a kukában, mert túlvásároltam magam. Otthon sajnos ez gyakori eset volt...
Igazán kíváncsi lennék arra, vajon mi került bele végül abba a vargabélesbe?! Bár... ha jobban belegondolok, talán inkább mégsem. :) Ilyen esetben vajon jogunk van még az adott ételt úgy nevezni, hogy vargabéles??? :-))
Kutya nem volt benne :-)
Réteslap helyett nem volt semmi (ha jól emlékszem). A tészta is valami sokkal vastagabb fajta volt (búzalisztből, azért nem üvegtésztát raktam bele). Túró helyett meg valami, papíron cottage cheese-nek nevezett, de azért a túrótól elég távol álló állagú tejtermék került bele.
Mazsola viszont akadt.
Annyira nem is hangzik rosszul... :)
Lehet, hogy bolondság, de a mamám otthon készítti a túrót! És most jöttem rá, hogy nem is nehéz! Ha vkinek van kedve és persze akad a közelben tej - nem lehetetlen!
Ez mondjuk érdekelne. Ha nem hosszú, leírhatnád. Joghurtot régebben csináltam, de egy idő után valahogy nem sikerült többé, így feladtam. De egyszer kipróbálnám a túrót azért, hátha összejön.
Megfigyelőként azt mondom, nem nehéz, és még csak nem is igényel sok munkát! Az ember egyszerűen beleteszi a fazékba a tejet, és ott hagyja. Nálunk - mivel a picik rengeteg tejet fogyasztanak - mindig a megsavanyodott tej jut erre a sorsra. Általában egy napot szokott várakozni az "áldozat", míg megaluszik (fontos szakszó - mamám mindig felhívja rá a figyelmem). Ezek után felteszi... Bocs, de a magyarországi magyarban van rezsó? Remélem, ha azt írom "rezsóra", tudni fogod, mit jelent! Szóval alacsony lángon kell hevíteni, hogy a savó kiváljon. Egészen addig, amíg nem lesz túró állagú - az én nézetemben, apró darabkákra potyog szét! Mamám meg szokta kóstolni, erre még nem vállalkoztam, de amint megtettem szólok! :) Na és most jön a java! Túrószacskó! Mamám szerint ez biztos van arrafelé is, sőt ő meg van győződve róla, hogy ott is minden ugyanolyan! Szerintem már láthattál ilyet. Egyszerű fehér vászonból készült hegyes zacskó. Hasonlít a cukrászok által használt zacskóhoz, amivel a süteményeket díszíttik. Fontos különbség, hogy ez nem lyukas. Szóval, ebbe kell beletölteni a fazék tartalmát, hogy kicsöpögjön belőle a savó. Mamám becsomózza, és fellógatja. Nálunk ez az udvaron történik, ahol ugyebár nem gond, ha lecsöpög, de egy fazékkal a lakásban is megoldható. A mennyiségtől függően, akár egy napot is benne hagyhatjuk.
Remélem, nem bonyolítottam túl, és érteni fogod! Tényleg nem nagy ördöngősség! :) Biztos sikerül!
Most viszont megragadom az alkalmat, hogy kérdezzek valamit. Olvastam valahol, hogy régi magyar irodalommal szerettél volna foglalkozni. Persze, ha nem értettem félre! Csak azt szeretném megtudni, hogy volt valami konkrétabb is ezen belül? Ez egy csöppet tág! :))
ha esetleg gondolod az email-címem: nagyovaedina@gmail.com
Köszi előre is!
Edina! Köszönöm a receptet! Most már csak 2-3 hét van a hazautazásig, úgyhogy nem kísérletezem vele, de ősszel majd kipróbálom.
A régi magyarral nem csak szerettem volna foglalkozni, hanem igazából foglalkozom is. Tavaly fejeztem be az ELTE barokk tanszékén a doktori iskolát, remélhetőleg jövő februárban szigorlatozni fogok, és utána pedig (ha minden jól megy), már a doktori védés következik. Egy 18. század végi-19. század eleji költő kéziratos verseiből készítek kritikai kiadást és ehhez kapcsolódik majd a disszertációm is. Röviden ennyi. Hosszan minimum egy napig tudnék róla beszélni, de attól félek, az csak engem érdekelne. :-)
Ez viszont engem igenis érdekelne! :) És tudok még valakit, aki szintén bolondulna a témáért! A tanárom, akinek köszönhetően vhogy én is idekeveredtem! 18. század vége! Ha egyszer lenne kedved róla beszélni, én kíváncsian hallgatnám!
A tanításról szívesen írok a blogban, mert ez egy könnyed, vidám téma számomra. (Legalábbis itt Koreában.) Ez az itteni életem, ami talán érdekes lehet másoknak. A doktori azért kicsit más dolog, mivel leginkább poros, 200 éves kéziratokkal foglalkozom, így arról itt aligha fog szó esni. És nem csak azért, mert nem akarom elveszíteni az olvasóimat. :-)
Az egy másik élet, az nem Manócskáé. Ami ráadásul eléggé akadozik, éppen Korea miatt. De ígérem, ha egyszer végre-valahára megszületik az a doktori disszertáció, akkor elérhetővé teszem számodra.
Ezt igazán köszönöm! :)
Megjegyzés küldése