2007. október 29.
Ma a délelőtti fogadóórámon megjelent két elsőéves diák. Gondoltam a szokásos beszélgetésre jöttek, mondtam is, üljenek csak le, amíg én elrendezem a papírokat az asztalomon. De a két kis elsős csak nem akart leülni. Rettentő zavarban voltak. Ahha! Itt valami másról van szó! - gondoltam. Aztán megláttam, hogy az egyik egy fényképezőgépet szorongat a kezében. Szóval akkor a szokásos fotózás következik...
Amikor ide jöttem tanítani, nem telt el nap úgy, hogy ne kellett volna legalább egyszer a gép elé állnom és mosolyognom. Mostanra már leszoktak rólam. Talán megunták már, hogy otthon mutogassák a vörös hajamat a családnak...
Szóval a két fiú csak állt... Megkérdeztem hát: fotót szeretnének?! Esküszöm, mint egy filmsztár! Maholnap már autogrammot is osztogatok.
De a helyzet bonyolultabb volt, ezúttal videó kellett. Lesz ugyanis egy diák-öregdiák találkozó, ahol levetítenek az aktuális tanárokról egy videót, hogy a régi diákok is képben legyenek. Nem volt más dolgom, mint köszönteni a diákokat a felvételen, és persze mondani egy-két kedves szót.
Rémesen utáltam. Tanár, MAGYAR tanár létemre képtelen vagyok egy percig értelmes dolgokat beszélni, ha közben felvétel készül rólam. A tanítás az oké, ott csak csinálom, amit kell. De ilyen helyzetben teljesen használhatatlan vagyok. Csak mondtam a hülyeségeket, meg hogy ne igyanak sok sört, meg soju-t a bulin. Mintha az anyjuk lennék! Ez mekkora bénaság! A végén meg még integettem is, mint valami elmebeteg.
Szerencsére a felvétel elég halkra sikeredett. Nagyon remélem, hogy nem fognak érteni belőle semmit.
Amikor ide jöttem tanítani, nem telt el nap úgy, hogy ne kellett volna legalább egyszer a gép elé állnom és mosolyognom. Mostanra már leszoktak rólam. Talán megunták már, hogy otthon mutogassák a vörös hajamat a családnak...
Szóval a két fiú csak állt... Megkérdeztem hát: fotót szeretnének?! Esküszöm, mint egy filmsztár! Maholnap már autogrammot is osztogatok.
De a helyzet bonyolultabb volt, ezúttal videó kellett. Lesz ugyanis egy diák-öregdiák találkozó, ahol levetítenek az aktuális tanárokról egy videót, hogy a régi diákok is képben legyenek. Nem volt más dolgom, mint köszönteni a diákokat a felvételen, és persze mondani egy-két kedves szót.
Rémesen utáltam. Tanár, MAGYAR tanár létemre képtelen vagyok egy percig értelmes dolgokat beszélni, ha közben felvétel készül rólam. A tanítás az oké, ott csak csinálom, amit kell. De ilyen helyzetben teljesen használhatatlan vagyok. Csak mondtam a hülyeségeket, meg hogy ne igyanak sok sört, meg soju-t a bulin. Mintha az anyjuk lennék! Ez mekkora bénaság! A végén meg még integettem is, mint valami elmebeteg.
Szerencsére a felvétel elég halkra sikeredett. Nagyon remélem, hogy nem fognak érteni belőle semmit.
4 hozzászólás:
Ne törődj vele, mással is van így. Emlékszem egyszer csináltak az edzőteremben a taekwon-do-ról egy rövid riportot. Amíg a mozgásról volt szó, teljesen gördülékenyen ment a dolog, sikerültek a "mutatványok" (töréstechnikák), aztán meg kellett szólalni....Máig őrzöm a felvételt, esküszöm kabaréba illő a dolog. Annyi hülyeséget beszéltünk össze-vissza a társaimmal, hogy máig is csodálkozok rajta. (Ennek ellenére nem csak a helyi tv-ben ment le, hanem bizony a regionális csatornák országos adásában is..Volt nagy égés..:)
K.F.
ha feltöltik valahova, légysz linkeld be! Kíváncsi vagyok! :)
> De továbbra sem vagyok hajlandó "V" betűt mutatni fotózáskor,
> A végén meg még integettem is, mint valami elmebeteg.
Fog ez menni :).
Igazán kedvesek vagytok fiúk! :-)
Persze, majd biztos felteszem a blogra, hogy még többen röhögjenek. Egyébként hivatalos vagyok a bulira, ahol leadják majd. Tehát még nincs vége...
Teki! Az integetés nem koreai dolog. Az csak szimplán az én hülyeségem volt. Azt hiszem. Bár... ha jobban belegondolok, régen nem is így integettem. Te jó ég! Még ez is. +1
m.
Megjegyzés küldése