koreai dráma

2007. október 25.

Mielőtt bárki is elkezdene valami jó kis könyvre gondolni, gyorsan elmondom, hogy itt Koreában mit is kell érteni ezalatt. Kezdő tanárként és most is gyakran teszem fel a diákoknak ezt a kérdést: Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? Erre gyakran kapom azt a választ, hogy "szeretek drámákat nézni a tévében". Kezdetben gondoltam mindenre, Shakespeare-re, meg a görögökre, de aztán kezdtem kissé kételkedni bennük. Drámát? Tévében? Valahogy nehezen képzeltem el róluk. Tovább kérdezgettem őket, majd végre leesett, hogy a dráma itt azt jelenti: szappanopera.

Egyik nagy küzdelmem a játszik igével kapcsolatban volt, szorgalmas olvasóim talán még emlékeznek rá. Aki nem, az itt tájékozódhat. Mára már elmondhatom, hogy csatát nyertem, mert a diákjaim végre megtanulták, hogy mikor ne használják ezt az igét.
A másik küzdelmem ezzel a drámával van. Erősen tartja magát. Szinte naponta belebotlunk ebbe a szóba, csak nem akarja átvenni helyét a szappanopera. De még csak a filmsorozat sem.
Ez a kis elmélkedés persze nem cél nélküli. Néhány kép kapcsán kellett mindezt leírnom. Amikor a szoborparkban jártunk, Modo-rin, megnéztünk két másik kis szigetet is (Sido-ri, Sindo-ri). Egyszerű kis halásszigetek ezek, unalmasak, mindennapiak, életszerűek, szimpatikusak. Turistalátványosságnak viszont nem igazán lehet őket mondani. Aki csak két hétre jön Koreába, nyugodtan kihagyhatja őket. Aki itt akar élni, annak látnia kell. Mert igazibb ez, mint amiről az útikönyvek írnak.
A koreaiaknak nem nagy szám egyik sziget sem, mégis gyakran eljárnak ide. És hogy miért e zarándoklat? Természetesen a DRÁMÁK miatt. Az egyik szigeten ugyanis két luxusvilla is található, amelyekben 1-1 rendkívül híres koreai drámát (na már én is!) szappanoperát forgattak. A címeket most mellőzném, én egyiket sem láttam.
Amikor ezt megtudtuk, természetesen nekünk is be kellett menni az egyik házba. Egyrészt mert volt időnk, másrészt, mert soha nem voltunk még sem koreai luxusvillában, sem forgatási helyszínen. A másikat kihagytuk, ott inkább csak jégkrémeztem a tengert bámulva.
Érdekes egyébként az, hogy Koreában nem ciki szappanoperát nézni. Biztosan sokan emlékeznek arra, amikor Magyarországon tombolt a Julia, Romana, Denise-láz. Épp gimnazista voltam. Néhányat én is olvastam, de persze nem dicsekedtem vele úton-útfélen. Sok nő pedig szépen becsomagolta ezeket a "könyveket", és úgy olvasta metrón, buszon, hogy ne lássák mások, mi is az. Persze mindenki tudta.
A szappanoperákkal is így vagyunk. Többen nézik, mint ahányan bevallják. Én évekig néztem a Barátok köztet. Ciki, de ez van. Nesze neked magyar-esztétika szak. :-))
(Szerintem most is nézném, ha otthon lennék.)
Nos, mindez itt nem ciki. Diákjaim nyugodtan kijelentik: "Anyám hétvégén drámákat néz a tévében." Mintegy puszta tényt. És akkor mi van? Mindenki néz.
E hosszú elmélkedés a képek miatt kellett. Íme, így néz ki egy koreai álomlakás, ahol mindenki élni szeretne. Természetesen a tengerparton található. "Százezer" négyzetméter, de nincs benne egyetlen zárt hálószoba sem. Igazi "filmes lakás". Lakhatatlan.
Két magyar rajongó is látható a képeken. :-))
Ja... még talán annyi: e szép luxuskörnyezet ellenére a filmnek szomorú vége lett. Utánaolvastam. :-)
(A képek a szokásos képre-kattintással elérhetők.)