2008. szeptember 4.
A mai szabadnapomon az lenne a feladatom, hogy egy koreai cég magyar oktatófilmjéhez a hangomat adjam. A cég kissé furcsa módon nem arra kért, hogy menjek el egy stúdióba, ahogy azt már korábban is megtettem, hanem azt akarja, hogy itthon mondjam fel a szöveget, majd küldjem el nekik e-mailben. Kb. 130 magyar mondatról van összesen szó, ezért valóban nem érdemes hosszú utazást tennem vidékre. Tulajdonképpen én is jó ötletnek tartottam ezt a megoldást, egészen a mai napig.
Már tegnap elkezdtem készülni a feladatra. Átnéztem a mondatokat, javítgattam kicsit rajta, ma délelőtt pedig egyeztettem telefonon az idegen szavak helyes kiejtését, és próbálgattam a felvételt is, hogy ne legyen gond a minőséggel.
Délben ugrásra készen vártam, hogy elkezdhessem végre a dolgot, most este fél nyolc van, de még egyetlen nyavalyás mondatot sem tudtam felmondani.
A délután azzal kezdődött, hogy a házunk előtt munkások hada kezdett el iszonyatos robajjal munkálkodni. Parkolókat festettek fel, ami olyan zajjal jár itt, mint amikor Magyarországon a betont verik fel az úton. Így nem lehet stúdiómunkát végezni. Amíg arra vártam, hogy végezzenek, megfőztem, lezuhanyoztam, hajat mostam és elkezdtem a hétfői órámra készülni. Arra tippeltem, este hatra befejezik a munkát.
Így is lett. A munkát azonban továbbra sem tudtam elkezdeni. Az történt ugyanis, hogy a játszótereinken (4 is van ám a lakóparkban) rajzani kezdtek a gyerekek. Talán nem szükséges aprólékosan részleteznem, mekkora hangerővel tudnak az apró kölykök visítozni.
A gyerekeket nagyon szeretem, így lenyugodtam, és tovább folytattam az órámra való készülést. Kb. fél órája elcsendesedtek az apróságok. És akkor rákezdték a katonák... (Egy koreai laktanya szomszédságában élünk.) Énekelnek, most épp sortűzet lőttek, a hangszórókból üvölt a lelkesítő katonazene, sőt imént megszólalt a kürt is.
Ma este el kellene küldenem ezt a munkát...
Úgy tűnik, ki kell várnom az éjszakát vagy a hajnalt. Még szerencse, hogy az időeltolódás miatt úgysem tudok aludni. Sietnem kell majd, mert kakukk barátom hajnaltájt újabb veszélyt jelenthet. :-)
Már tegnap elkezdtem készülni a feladatra. Átnéztem a mondatokat, javítgattam kicsit rajta, ma délelőtt pedig egyeztettem telefonon az idegen szavak helyes kiejtését, és próbálgattam a felvételt is, hogy ne legyen gond a minőséggel.
Délben ugrásra készen vártam, hogy elkezdhessem végre a dolgot, most este fél nyolc van, de még egyetlen nyavalyás mondatot sem tudtam felmondani.
A délután azzal kezdődött, hogy a házunk előtt munkások hada kezdett el iszonyatos robajjal munkálkodni. Parkolókat festettek fel, ami olyan zajjal jár itt, mint amikor Magyarországon a betont verik fel az úton. Így nem lehet stúdiómunkát végezni. Amíg arra vártam, hogy végezzenek, megfőztem, lezuhanyoztam, hajat mostam és elkezdtem a hétfői órámra készülni. Arra tippeltem, este hatra befejezik a munkát.
Így is lett. A munkát azonban továbbra sem tudtam elkezdeni. Az történt ugyanis, hogy a játszótereinken (4 is van ám a lakóparkban) rajzani kezdtek a gyerekek. Talán nem szükséges aprólékosan részleteznem, mekkora hangerővel tudnak az apró kölykök visítozni.
A gyerekeket nagyon szeretem, így lenyugodtam, és tovább folytattam az órámra való készülést. Kb. fél órája elcsendesedtek az apróságok. És akkor rákezdték a katonák... (Egy koreai laktanya szomszédságában élünk.) Énekelnek, most épp sortűzet lőttek, a hangszórókból üvölt a lelkesítő katonazene, sőt imént megszólalt a kürt is.
Ma este el kellene küldenem ezt a munkát...
Úgy tűnik, ki kell várnom az éjszakát vagy a hajnalt. Még szerencse, hogy az időeltolódás miatt úgysem tudok aludni. Sietnem kell majd, mert kakukk barátom hajnaltájt újabb veszélyt jelenthet. :-)
10 hozzászólás:
Hát igen! néha olyan csend van, hogy az már zavaró! De amikor kellene ... :D Nem is laktok olyan unalmas helyen :)
Nem, tényleg nem. A katonák folyamatosan ejtőernyővel ugrálnak különböző légi járművekből, szeretnek nagyon énekelni, meg esőben félmeztelenül rohangászni. Harci indulók szólnak délelőttönként, kellemes kis aláfestő zenék ezek a reggelinkhez. Aztán még szomszéd nénik kapálnak a ház melletti kiskertben, vasárnap esténként besojuzott bácsikák keresik a lakásukat, a gyerekek pedig mindig nyüzsögnek. Csütörtökönként kis piac van, ahol lehet venni zöldséget, virágot, ezt-azt. Havonta egyszer pedig nagyobb vásár is van, igazi zenélő hajóhintával a gyerekeknek. Ősszel és tavasszal a lakók grillpartit is csinálnak játszanak, énekelnek, esznek, isznak. Szóval szuper élet van, imádok hazajönni a munkából, és beérni a lakóparkba.
Ettől Korea Korea.
Kész! A katonáknál már hangosan nevettem. :DDD
Manócska, kérünk képeket az ablakból :-) főleg ejtőernyőset :-)
Nem hisztek nekem, ugye? :-))
Oké, akkor a következő napokban dokumentálom a történéseket.
Csak akkor meg kell próbálnom 9 körül felkelni az ejtőernyősök miatt. Ez a héten eddig még nem nagyon jött össze. :-)
pedig bizonyítottan ilyen helyen laknak. a kis piacról nem tudok nyilatkozni, mert a gyerektömeg miatt csak keresztül rohantunk rajta:)
Több napja a hülye ejtőernyősöket vadásszuk, de csak nem akarnak jönni. Szerintem belőlem akarnak hülyét csinálni. Higgyétek el, hogy azelőtt minden nap itt ugrándoztak csapatostul! :-)
Hmm... hmmm... azt hiszem ez most kevés lesz. Ejtőernyősöket akarunk! Igazi, "különbejáratú" dél-koreai ejtőernyősöket! :DDD
@Nia: Vannak azok minden nap, tegnap is ugráltak (tegnap léghajóból), csak akkor Manócska már nem volt itt. Egyébként nagyon rossz időjárásnak kell lennie ahhoz, hogy ne legyen legalább 100 ugrás naponta!
Most 5 szabadnap jön egymás után az ünnepek miatt, úgyhogy lesznek talán ejtőernyős képek is.
Ne irigyeljetek az ünnepnapok miatt!!! Egyrészt, mert a múlt években egy teljes hét volt a hétvégével együtt ( most meg beleesik a hétvége is), másrészt, mert karácsonyig már nem is lesz több. :-(
Megjegyzés küldése