2008. október 12.
A nővérem az elmúlt hetekben rákapott az internetre, és az utóbbi néhány napban elolvasta a blogomat elejétől a végéig. Most követeli, hogy írjak új bejegyzéseket, úgyhogy össze kell kapnom magam. Különösen nehéz dolgom van, hiszen hetente több órán át beszélünk telefonon, Skype-on, tehát eleve tud minden fontos dologról, ami velem történik. Azért majd próbálkozom.
A hétvége elég sokfélére sikeredett. Pénteken háziasszonyt játszottam idehaza, de meg kell mondjam, nem sok sikerrel. A lakás még mindig romokban, viszont mind a 31 kendőm (sálam) illatos és hordható. Egyébként szerintetek normális, hogy a hónap minden napjára van egy kendőm? És az normális, hogy a boltban az első utam a kendőkhöz vezet, és azokat tapogatom, amíg az István el nem zavar onnét? Na mindegy, költői kérdés volt, nem is akarom tudni a választ. Szóval pénteken hirtelen felindulásból elkezdtem főzőcskézni. Vettem egy csomag babot egy nénitől, abból kezdtem el levest csinálni. Sajnos a végkifejletig, azaz az evésig már nem juthattunk el, mert időközben megkóstoltam a babot és keserű (!) volt. A leves íze alapjában jó lett volna, de ezek után kénytelen voltam kiönteni az egészet. Mindezek után próbálkoztam egy kis fasírttal. Ez fűrészpor ízű lett, de hogy miért, arra nem tudtam rájönni. Még soha nem volt ilyen. Ezt sem ehettük meg. Ilyen előzmények után egy átlagember sírva menekülne a konyhából, én azonban nekiálltam pogácsát sütni. Mit mondjak, volt bennem némi félelem, az előző kudarcok miatt, de a pogácsát a másnapi Európa napra szántam a diákjaimnak, úgyhogy meg kellett csinálnom. Ehető lett, bár kicsit sótlan. Nyavalyás koreai sók!
Szombaton EU-s piknik volt, afféle francia módra. Ez azt jelentette, hogy a kaját nekünk kellett vinni, a szervezés kissé hippisre sikeredett, egy parkban volt a rendezvény és csak a földre tudtunk leülni. Októberben... Még szerencse, hogy nagyon jó idő volt. A 15 perc alatt kitölthető kérdőívre 2 órát kaptunk, közben semmi más program nem volt. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat, beszereztünk EU-s szatyrot, kulcstartót, memóriakulcsot, tollat és jegyzetfüzetet. Már megérte. :-)
Este még egy COEX-túra következett, 5600 forintért sikerült vennem egy Gas farmert. Nyáron ugyanilyet nézegettem odahaza, húszezerért. Akkor fanyalogva akasztottam vissza a helyére. Most nem. :-) Imádom Koreát és az akciókat.
A mai nap csak munka volt. Számolgattam, hogy ha most 3 nap ülnék az asztalnál egyhuzamban, akkor talán utolérném magam. Jönnek a középvizsgák, "havazás van" kb. 3 hétig. Azért majd leszek. A nővérem számít rám. :-))
Holnap meg ugye FLEX felvétel van. Egyébként ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy csökken a népszerűségem. A múltheti felvételen már csak két kamera volt, és mindössze egy férfi kezelte őket. Nem lesz ez így jó. Ha holnap is ez lesz, akkor jól megdolgoztatom, ide-oda fogok őrült ütemben rohangálni. Sokat készülök ezekre az órákra, nehogy már ők meg ilyen lazán vegyék! :-))
A hétvége elég sokfélére sikeredett. Pénteken háziasszonyt játszottam idehaza, de meg kell mondjam, nem sok sikerrel. A lakás még mindig romokban, viszont mind a 31 kendőm (sálam) illatos és hordható. Egyébként szerintetek normális, hogy a hónap minden napjára van egy kendőm? És az normális, hogy a boltban az első utam a kendőkhöz vezet, és azokat tapogatom, amíg az István el nem zavar onnét? Na mindegy, költői kérdés volt, nem is akarom tudni a választ. Szóval pénteken hirtelen felindulásból elkezdtem főzőcskézni. Vettem egy csomag babot egy nénitől, abból kezdtem el levest csinálni. Sajnos a végkifejletig, azaz az evésig már nem juthattunk el, mert időközben megkóstoltam a babot és keserű (!) volt. A leves íze alapjában jó lett volna, de ezek után kénytelen voltam kiönteni az egészet. Mindezek után próbálkoztam egy kis fasírttal. Ez fűrészpor ízű lett, de hogy miért, arra nem tudtam rájönni. Még soha nem volt ilyen. Ezt sem ehettük meg. Ilyen előzmények után egy átlagember sírva menekülne a konyhából, én azonban nekiálltam pogácsát sütni. Mit mondjak, volt bennem némi félelem, az előző kudarcok miatt, de a pogácsát a másnapi Európa napra szántam a diákjaimnak, úgyhogy meg kellett csinálnom. Ehető lett, bár kicsit sótlan. Nyavalyás koreai sók!
Szombaton EU-s piknik volt, afféle francia módra. Ez azt jelentette, hogy a kaját nekünk kellett vinni, a szervezés kissé hippisre sikeredett, egy parkban volt a rendezvény és csak a földre tudtunk leülni. Októberben... Még szerencse, hogy nagyon jó idő volt. A 15 perc alatt kitölthető kérdőívre 2 órát kaptunk, közben semmi más program nem volt. Mindezek ellenére jól éreztük magunkat, beszereztünk EU-s szatyrot, kulcstartót, memóriakulcsot, tollat és jegyzetfüzetet. Már megérte. :-)
Este még egy COEX-túra következett, 5600 forintért sikerült vennem egy Gas farmert. Nyáron ugyanilyet nézegettem odahaza, húszezerért. Akkor fanyalogva akasztottam vissza a helyére. Most nem. :-) Imádom Koreát és az akciókat.
A mai nap csak munka volt. Számolgattam, hogy ha most 3 nap ülnék az asztalnál egyhuzamban, akkor talán utolérném magam. Jönnek a középvizsgák, "havazás van" kb. 3 hétig. Azért majd leszek. A nővérem számít rám. :-))
Holnap meg ugye FLEX felvétel van. Egyébként ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy csökken a népszerűségem. A múltheti felvételen már csak két kamera volt, és mindössze egy férfi kezelte őket. Nem lesz ez így jó. Ha holnap is ez lesz, akkor jól megdolgoztatom, ide-oda fogok őrült ütemben rohangálni. Sokat készülök ezekre az órákra, nehogy már ők meg ilyen lazán vegyék! :-))
10 hozzászólás:
De jó! Nagyszerű nővéred van, nagyon támogatom, szeretem ha írsz! :P :))))
Először is, le a kalappal előtted, hogy ennyi kudarc és korgó gyomor nem tántorít el a főzéspróbálgatástól. Másodszor... hmm.. hogy is mondjam... nekem sokkal több kendőm/sálam van. :DDD Pedig kb. 4 éve vettem utojára. :D Úgyhogy tökéletesen értem, mit élsz át.
Harmadszor: véletelnül ezt olvastam: "amíg az Isten el nem zavar onnét" ... hááát... már nagyon késő van az olvasáshoz, vagy "jól" tudok olvasni? :D
És végül: igazad van! Több kamera is simán elkel a sok rohangálásodhoz. Ez a minimum! :D
(megint jót mosolyogtam)
Megint csak egyetlen fickó kezelte a kamerákat. Ma tanulmányoztam a felvételt. Elégedetlen vagyok. :-(
Majd bővebben is kifejtem, valamikor.
Isten-István?
Hát...a régi barátnője egyszer állítólag azt mondta valakinek: "Tudod, hogy nekem István az Isten." Azóta is ezen mosolygok.
Egyébként az István keze akkora, hogy belefér az arcom. El is neveztem "Isten bácsi kezének". :-)
De mindezt félretéve, értem ám, mire gondoltál, amikor azt írtad :"jól tudok olvasni?". Csak most ezek így eszembe jutottak hirtelen.
Vagy egy jó másfél éve egy költözés majd átmeneti internethiány, végül windows-újratelepítés következtében (kedvenc lapok oda) elfeledkeztem a blogodról.
Aztán tegnap eszembe jutott és kis guglis keresgélés után újra megleltem. Jó, hogy még mindig írsz, bár kétségtelenül kevesebbet mint régen, úgyhogy támogatni tudom csak a nővérkéd törekvéseit.:)
Ja és Babarum kirakhatna a blogról egy linket a sajátján, mert végül csak az segített megtalálni, h valahogy beugrott a blogmanó kifejezés.:)
Igen, kevesebbet írok. Talán mert már 3 éve itt vagyok, és olykor túlságosan rutinosan mennek a dolgok, abban pedig nincs semmi megírnivaló. Persze naponta történnek apróságok, néha csak egy-egy mondatnyi kis semmiségek, de "első a munka" filozófiám miatt ezek mindig elvesznek valahol az ötlet és a megírás között.
Van most 3-4 bejegyzésterv a fejemben, ami szerintem érdekes lesz, csak előtte túl kell lennem a középvizsgákon. Most csak erre tudok koncentrálni. Utálom is magam érte kellőképpen. :-)
Egyszer talán más leszek. Majd a következő életemben, csigaként. :-)
Akkor te elmondhatod, hogy Isten minden lát és Isten keze vigyáz rád! :D
Tetszik! :)
Az egyszemélyes kamerairányítás tényleg nem túl pozitív, el se tudom képzelni, hogyan tudja ő is befutni a távot, mert azért gondolom nem csak 1 kamera maradt a felvételeknél.
(Várható kendőnézegetés esetén először körültekintően el kell "veszíteni" valahol Istvánt, mondjuk valami szuper-kütyü boltnál és gyors iramban be kell venni a kendőüzletet... minden perc számít, vagyis nagyon precízen kell végrehajtani a "feladatot", én csak tudom. :) )
Szia!
Nemreg talalkoztam a blogoddal zhaoman baratom ajanlasara es nagyon izgalmasnak talaltam.
Iden szeptemberben kezdtem el koreaiul tanulni az elten(vendeghallgatokent) mert regota erdekel az orszag es mindenkepp szeretnek kijutni.
Egyebkent politologuskent doktoralok a CEUn es gozerovel keresgelek kulfoldi osztondijakat. Ehhez szeretnem a segitsegedet kerni: ismersz esetleg olyan osztondijat amivel a magamfajta (ertsd politologus) kijuthat egy koreai egyetemre? A cel elsosorban nyelvtanulas lenne, esetleg reszkutatas vegzese max 6-12 honapig.
Nem igazan tudtam hogyan erhetnelek el maskent, ezert irok csak igy bele a blogba, ezert bocsanat... En a kilroy.soraz@gmail.com cimen vagyok elerheto.
Segitsegedet elore is nagyon koszonom!
Andras
@Vera: Nincs linkajánló a blogomon, és ritkán linkelek Manócskára, mert ritkán ír. :)
Kapacitáljátok sűrűbben, hogy írjon többet, mert rám ez ügyben nem hallgat! :)
Egyelőre csak túlélni akarok! :-)
Ösztöndíj politológusoknak? Hm... igazából nem nagyon foglalkoztam ezzel a témával. De talán valaki más tud adni infót, aki olvassa ezeket a bejegyzéseket. Vagy talán érdemes lenne felkeresni az ELTE Koreai Tanszékét (vagy honlapját), ők biztosan tudnak valamilyen tanácsot adni.
Sok szerencsét hozzá! És kitartást! Azt gondolom, mostanában sokkal jobbak az esélyek, mint néhány éve.
E bejegyzés hatására egy ismerősöm elment venni magának egy új kendőt! Már megérte megírni. :-) A férje persze óva intett attól, hogy hosszú ódákat írjak cipő, kabát, táska vagy bunda ügyben. :-) Nos Karesz! Egy biztos: bundákról biztosan nem írok. De a többit nem tudom garantálni... :-))
És ne feledd a mondást: Könnyű Katát táncba vinni...
Megjegyzés küldése