2008. október 6.
Egy fesztivál miatt legalább 15-20 szegedi néptáncos időzik épp most Koreában, és az a nagy szerencse ért minket, hogy vendégül láthatjuk őket az egyetemen. Igaz, az egész megszervezésére mindössze két napunk van (már csak egy), de optimisták vagyunk.Hirtelen jött a dolog, de kár lenne egy ilyen lehetőséget elszalasztani.
Szerdán a diákjaink végre láthatnak igazi magyar táncot is.
Nem arról van szó, hogy a mi egyetemi tánccsoportunk ne lenne lelkes és nagyon aranyos, csak éppen a koreográfiát kb. 15 évvel ezelőtt tanulták az akkori diákok, az akkori magyar lektortól, és azóta a tánclépések "szájhagyomány útján terjednek".
Sajnos a későbbi lektorok botlábúaknak bizonyultak, köztük én is, így nem igazán tudtunk nekik segíteni a megújulásban.
Nem várunk csodákat a szerdai naptól, egy délután alatt nem lehet mindent megtanítani, de valamicskét talán igen.
Nem arról van szó, hogy a mi egyetemi tánccsoportunk ne lenne lelkes és nagyon aranyos, csak éppen a koreográfiát kb. 15 évvel ezelőtt tanulták az akkori diákok, az akkori magyar lektortól, és azóta a tánclépések "szájhagyomány útján terjednek".
Sajnos a későbbi lektorok botlábúaknak bizonyultak, köztük én is, így nem igazán tudtunk nekik segíteni a megújulásban.
Nem várunk csodákat a szerdai naptól, egy délután alatt nem lehet mindent megtanítani, de valamicskét talán igen.Beszámolok majd arról, hogy sikerült a találkozó.
Ennyi magyar, te jó ég! A diákok sokkot fognak kapni! :-)
Néhányan még csak 2-3 magyart láttak eddig, szerintem nem is tudják, hogy ilyen sokan vagyunk.
Ennyi magyar, te jó ég! A diákok sokkot fognak kapni! :-)
Néhányan még csak 2-3 magyart láttak eddig, szerintem nem is tudják, hogy ilyen sokan vagyunk.
Néhány képet beteszek ide a hétvégi fesztiválról.
Több kép is lesz majd a galériában, később.
Több kép is lesz majd a galériában, később.
5 hozzászólás:
Nekem sem ártana elsajátítani a magyar néptáncot.
Szia!
Az egyik táncos anyukája a testvéremtől érdeklődött arról, milyenek a viszonyok kint Koreában (nyilván tudta, hogy jártunk már kint, nameg szegediek vagyunk). Nyilván a távolság és az információ "gazdagság" miatt, azt hitte, hogy valami elmaradott, harmadik világ-beli országba kell kiküldenie a fiát. Aztán megnyugtattuk, hogy olyan, mintha Németországba menne VIP kirándulásra.
Tegnap találkoztam vele és nagyon áradozott a körülményekről, a vendéglátók kedvességéről, szóval tényleg csak szuperlativuszokan tudott minderről nyilatkozni!:)
Ennek természetesenén is örültem.
K.F.
Én meg róluk tudok csakis szuperlatívuszokban beszélni. Rendkívül kedvesek, közvetlenek és aranyosak voltak! Boldoggá tették a diákjaimat hosszú időre. Írnék erről is szívesen, csak nem tudom, mikor. Azért majd próbálok. Kár lenne elfelejtkezni róla.
Remélem leírod még az élményeidet, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy a diákok mit szóltak a tánchoz és persze, hogy ilyen rengeteg ember beszél magyarul! :)
Készülök...
Megjegyzés küldése