2008. október 31.
A fodrász egyébként tényleg majdnem adzsumát csinált belőlem. Jó sokat vágott! Lehet, hogy olvassa a blogomat??? Szóval a lány, aki nagyon profi, nem tud angolul, magyarul pláne, én meg nem tudok koreaiul. A vágás előtt, a szuper koreai-angol beszédkeverékemmel próbáltam elmagyarázni neki, hogy teljesen tanácstalan vagyok a tekintetben, hogy mennyit vágjunk a hajamból. Fél centit, egy centit, vagy többet? Vagy mit tudom én! Sehogy sem jó a hossz. Ha túl rövid, akkor nem tudom összefogni, pedig ez bár nem áll jól nekem, mégis hasznos, ha nincs időm megmosni. Ha túl hosszú (mármint félhosszú), akkor nem tudom jól beszárítani.
Mialatt ezt próbáltam elmagyarázni neki, a kezemmel mutogattam a hajam hosszára, meg a fél centit, egy centit, másfél centit is próbáltam elmagyarázni.
Kis idő után a fodrászomnak felcsillant a szeme, jelezte, hogy érti a dolgot. Amikor elkezdte vágni a hajamat, akkor jöttem csak rá, hogy az egész felvezetett dilemmámból arra következtetett, lépcsőzetes frizurát akarok. És akkor nekiesett a hajamnak. :-)
Utólag belegondolva, én vagyok a hülye, hogy megfelelő nyelvtudás nélkül akarok kifejezni ilyen dolgot. A szerencsém az, hogy nagyon ügyes keze van a csajnak, és alapvetően tetszik az új hajam.
Összefogni mondjuk ebben az évben már aligha fogom...
Tegnap Corey, az amerikai angol tanárom megdicsérte a frizurámat. Azt mondta, tipikusan korean style. Nos... most azon tanakodom, ez bók volt vagy épp az ellenkezője.
(Koreai hajtémában egy bejegyzés Babarumtól. Itt láthattok tipikus adzsuma hajat is. Fodrászélményeimet korábban már megírtam én is.)
Mialatt ezt próbáltam elmagyarázni neki, a kezemmel mutogattam a hajam hosszára, meg a fél centit, egy centit, másfél centit is próbáltam elmagyarázni.
Kis idő után a fodrászomnak felcsillant a szeme, jelezte, hogy érti a dolgot. Amikor elkezdte vágni a hajamat, akkor jöttem csak rá, hogy az egész felvezetett dilemmámból arra következtetett, lépcsőzetes frizurát akarok. És akkor nekiesett a hajamnak. :-)
Utólag belegondolva, én vagyok a hülye, hogy megfelelő nyelvtudás nélkül akarok kifejezni ilyen dolgot. A szerencsém az, hogy nagyon ügyes keze van a csajnak, és alapvetően tetszik az új hajam.
Összefogni mondjuk ebben az évben már aligha fogom...
Tegnap Corey, az amerikai angol tanárom megdicsérte a frizurámat. Azt mondta, tipikusan korean style. Nos... most azon tanakodom, ez bók volt vagy épp az ellenkezője.
(Koreai hajtémában egy bejegyzés Babarumtól. Itt láthattok tipikus adzsuma hajat is. Fodrászélményeimet korábban már megírtam én is.)
21 hozzászólás:
Nem bántani akarlak, de én már a helyedben egy kicsit megtanultam volna koreaiul.
Martalóc
Kicsit megtanultam, de az nem elég. Az István jobban megtanult, de az sem elég. Ő például próbálta elmagyarázni a fodrásznak, hogy tegyen a hajamra valamilyen pakolást, mert száraz, de a fodrász ezt sem értette meg. Nagyon jól megtanulni nekem sem kedvem, sem energiám, sem tehetségem nincs. Vállalom inkább a nemtudásom következményeit. :-)
A munka jó, de azért elég sok energiámat elveszi. Ami meg esetleg megmarad, az kell arra, hogy az otthoni doktori tanulmányaimat se hanyagoljam el teljesen. (Őszintén szólva ezzel elég rosszul állok.)
Egyébként aki itt él, tapasztalhatja, hogy a "kicsit megtanulás" semmire sem elegendő. A mindennapi emberek képtelenek megérteni az általad kiejtett szavakat. Ennek legfőbb oka, hogy el sem tudják képzelni, hogy te nem idegen nyelven fogsz beszélni hozzájuk. Annak ellenére, hogy nem tudok koreaiul, lassan 3 és fél éve remekül elboldogulok itt. Csak néha esnek meg velem ilyen apró kis dolgok, mint ez a fodrászélmény. :-)
Egyébként csak egy statisztikai adat: a jelenleg itt tanító magyar, cseh, szlovák, horvát, szerb, román kollégáim közül senki nem tud jobban koreaiul, mint én. Csak a lengyel lány, aki eleve koreai szakos egyetemista volt, a doktoriját is koreai nyelvészetből írta, és a férje is koreai. Valószínűnek tartom, hogy ez nálunk nem annyira lustaság kérdése: egész egyszerűen túl fáradtak vagyunk hozzá és más az érdeklődési körünk. Szerintem Füles erről a fáradtságról tudna mesélni...
Azért ez senkinek se vegye el a kedvét. Csak tanuljatok koreaiul!
11 évnyi egyetemi tanulás után már tényleg csak azt vagyok hajlandó tanulni, ami igazán érdekel. Ha nemrég kezdtem volna az egyetemet, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy én is ugyanezt gondolnám, amit Te. Akkoriban még maximalista voltam, és mindenre volt elég energiám. :-)) Szép időszak volt!
Manócska. Rám is igaz a 11 év. A fásultság jelei is mutatkoznak rajtam, stb. De néha olyan jó látni, hogy a hazánkban tanuló idegen országbeli diákok 2-3 év alatt nagyon szépen elsajátítják a magyar nyelvet - persze nem mindegyik.
Tulajdonképpen csak eljátszottam a gondolattal, hogy milyen remek lehetőség egy nyelv megtanulására, ha ott élsz, ahol azt beszélik. Hiszen könyvből még a zsenik is csak félig meddig tudnak megismerni egy idegen nyelvet. Gondolj Arany Jánosra, aki tényleg nagyszerű angol-magyar műfordításokkal gyarapította irodalmunkat, mégis - állítólag - mikor itt járt egy angol delegáció, azok egy mukkot sem értettek az Arany által elmondott angol nyelvű köszöntőbeszédből.
Martalóc
Persze, tökéletesen egyet tudok érteni Veled! De a Te bejegyzésedben ott a válaszom is kicsit: azt írod, az "országunkban tanuló diákok". De én itt nem nagyon engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy diák legyek. Maradjunk annyiban, engem az is boldoggá tesz, ha ebben az országban csak annyit érek el, hogy az országunkban soha nem járó, de országunk iránt érdeklődő diákokat megtanítom annyira magyarul, hogy ne járjanak úgy a fodrásznál, mint én.
Másrészről meg: abban viszont biztos vagyok, hogy ha pl. Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban dolgoznék, mostanra már nagyon jól beszélném az ország nyelvét. Nem tudom megmagyarázni, mi az oka, de a koreai nyelv tanulása valahogy nem tud lázba hozni. Olyan távolinak érzem magamtól.
Lehet, hogy furcsának hangzik elsőre, de bizony előfordul, hogy más országban élsz, mégsem tanulsz meg azon a nyelven. Ugyanis, ha nincs lehetőséged arra, hogy azon a nyelven beszélj akár egyetlen emberrel de sokszor és nem jársz nyelvtanfolyamra (vagy saját nyelvtanárhoz), akkor egyszerűen reménytelen.
Kizárólag akkor tanulsz meg, ha valaki foglalkozik veled, gyakorol, elmondja, megmagyarázza. Máshogy nem megy.
A diákoknak könnyű, hiszen ők alapvetően tanulnak és ez a feladatuk. De ha neked nem kell az adott nyelven egyet egyszer sem megszólalnod, akkor hiába mész munka után haza, csak könyvből akkor tanulod meg, ha iszonyú jó nyelvérzéked van és egyedül laksz.
Egy adalék ehhez: most értem vissza a boltból, abból, amelyikbe Andrea (manócska) is jár. Nagy bevásárlásra készültem, haza akartam szállíttatni a cuccot, úgyhogy átnéztem a releváns szókincset, átismételtem az idevágó kifejezéseket, MP3-ról visszahallgattam a megfelelő kiejtést, aztán uccu, gyerünk a boltba! Mivel innen még nem kértem "baedal"-t, azaz házhozszállítást, óvatos voltam, előbb megkérdeztem, lehet-e, nehogy aztán ott álljak egy rakás holmival meg a kis hátizsákommal. A jó tanuló magabiztosságával léptem oda egy fiatal sráchoz, s elszavaltam neki a kérdést: házhoz szállítanak-e. Hosszan nézett rám, majd kibökte azt a nehezen visszaadható szótagot, ami nagyjából úgy hangzik, "öe", s kb. annyit jelent, "mi van?". Ilyenkor az ember összemegy egy picit, aztán megismétli a kérdést, ahogy én is, kicsit már kevésbé peckesen. Csönd, aztán egy nagyon hosszú koreai mondat következett, amiből egy szót sem értettem, úgyhogy átváltottam angolra, s közben az járt a fejemben: "tanár úr, én készültem!". Szót váltott a srác a pénztáros csajjal, majd visszakérdezett: "baedal"? De hiszen én is ezt mondtam, sikoltott föl bennem a "jó tanuló", az expatrióta énem viszont boldogan bólogatott, s halkan ismételgette: baedal, baedal, yea, yea.
A teóriám a következő: a nagy nyelveket anyanyelvként beszélők (s kiváltképp az angol anyanyelvűek, köztük is leginkább az amik) hozzá vannak szokva, hogy sokan, sokféleképpen beszélik a nyelvüket. A kiejtési variációk, az akcentusok egészen dermesztő mértékben eltérhetnek, gondoljunk, mondjuk egy detroiti afroamerikai, egy kínai, vagy egy lengyel bevándorló akcentusára. Van módjuk hozzászokni a sokféleséghez, ezért rettentően toleránsak. Korea ugyan egyre nyitottabb (erről - is - sokat fogok írni hamarosan induló blogomban) :-), ám a nyelvhasználat, a kiejtés variációihoz aligha volt módjuk, idejük hozzászokni. Ezért aztán kevéssé toleránsak. Vagy úgy ejted a mondatot, ahogy egy "bennszülött", vagy halott ember vagy. Lássuk be, ez azért némiképp elveszi a magunkfajta kedvét a nyelvtanulástól!
Mindazonáltal, 1. a pénztárnál újult erővel elmondtam, mit akarok (kicsi szépséghiba, hogy a csaj már akkor készítette a dobozokat, amikor még csak közelítettem), 2. továbbra is "zugtanulok" ("ágyban, párnák közt"), 3. vannak azért apró sikerek: egy haladó beszgyakon a jól beszélő hallgatók elkezdtek koreaiul diskurálni, mire koreaiul rájuk szóltam: "magyarul beszéljetek!" Mondatomnak ekkora sikere még nem volt! :-) sk
Andrea (manócska), láttalak én az új hajaddal?! Három lehetőség van: 1. nem, 2. igen, de nem igazán új, 3. hülye vagyok női haj-ügyben. sk
Még nem! Itthon rejtegetem magam. :-)
De holnap vinnék át egy kis palacsintát, ha otthon leszel. Akkor megnézheted. :-)
Nem tudok ellenállni!
Palacsinta + új haj kombó = eleve nyerő!
Itthon leszek!!!!! Jórészt!
sk :-)
Hm. Értem. Meg nem is. :)
Martalóc
@nia: Ez igaz, magamon tapasztalom! :)
@akela(sk): A teóriáddal maximálisan egyetértek, én is gondoltam már erre, de az csak futó gondolat volt. Viszont ha már ketten vagyunk vele, akkor az már egy eszme! ;)
Sziasztok!
Ez a fodrászos dolog rosszabbul is elsülhetett volna, teszem azt a fodrász nem túlzottan fogékony az Activity-féle kommunikációdra és azt hiszi arról van szó, hogy hány centisre vágja a hajadat, bár lehet, hogy arrafelé a nőknél nem terjedt el a tüsihaj és így ez a veszély nem állt fenn.
Ááááá, nem! Ilyenről itt szó sem lehet. Tüsi haj? Ugyan már! Középiskolások: rövidecske, vagy félhosszú. Egyetemisták: hosszú, vagy félhosszú. Öreg csajok: rövid, dauerolt. Nagyon ritkán van csak eltérés. Tüsit talán még egyszer sem láttam. Az nagyon nőietlen lenne ebben a társadalomban.
Szóval bátran mertem "activityzni". Találó a kifejezés! Tetszik! :-)
Teljesen egyetértek azzal, ha nem pont úgy ejti ki az ember a szót, ahogy az anyanyelvűek, nem értik meg.... : ( Ugye itt, elég sok szó végéhez hozzárakják, h ö, pl dzsúsz, koreai: dzsuszö, sandwich, sandwichö, home plus, home pluszö..... múltkor namido szigetére kirándultunk és busz ügyben érdeklődtünk barátnőmmel, h hol van a megálló. egy agassit kérdeztünk meg, direkt próbáltuk jól hangsúlyozni, buszöööö. semmi válasz, foggalma se volt a férfinak, h miről beszélünk. erre újra buszööööööööööö, mindig semmi : (. vagy 10szer elmondtuk, mire megszólal, h ja buszöööööööööööööööööööööööööööööö. : ) vicces volt, jót nevettünk : ). áltban meg szokták érteni az ilyen egyszerűbb szavakat, lehet "vidéken" voltunk, azért történt ez :(.
Nóra
Nóraőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő
Ez jó történet. :)))
Martalóc
Sziasztok!
Érdekes amit írtok, mert én a kiutazásaim alkalmával nem találkoztam ilyesmivel (nevezetesen azzal, hogy a rossz kiejtés miatt nem értenek meg). Pedig én nem egyetemi vagy főiskolai szinten tanultam a koreai nyelvet, csupán lelkesedésből. Mondjuk itt nem irodalmi szintű értekezésekről, diskurzusokról van szó, de az egyszerű bevásárlással kapcsolatos alkudozás vagy egyéb információcsere szinte mindig símán ment. Igaz engem tényleg érdekel a koreai nyelv...:)
K.F.
@Nóra: Sok ilyen történetet megél itt az ember, utólag csak nevet rajta, de adott helyzetben néha bizony nagyon idegesítő is tud lenni! :)
@K.F.: Nem gondolom, hogy a többieket ne érdekelné ténylegesen a koreai nyelv. Véleményem szerint ma Magyarországon a koreai nyelvet - még "egyetemi vagy főiskolai szinten" is - csak igazán nagy lelkesedéssel lehet tanulni, tekintettel a nyelvgyakorlás korlátozott lehetőségeire és az ország távolságára. Ráadásul a lelkesedés sem mindig elég, hiszen a nyelvtanuláshoz komoly adottság is szükséges.
@K.F. Persze, végülis igazad van! Nincsenek megtanulhatatlan nyelvek! Vannak könnyebben, s nehezebben elsajátíthatók, de alapjában véve elhatározás, és kitartás kérdése a dolog! Én például lusta voltam, s hiányzott belőlem az igazi döntés: megtanulok koreaiul! Egyébként én sem mondom, hogy nincsenek sikeres kommunikációs helyzeteim, de ezeket egyszerűbben "elkönyveli" az ember. Igazságtalanság, de valljuk meg, ritkán jut az ember eszébe, hogy épp azt írja meg: voltam a boltban, kértem egy kiló marhát, megértették, adtak. :-)
De, ismétlem: szerintem igazad van. S hogy az igazságtalanság oldódjék: nemrég értem haza, a kapuban egy fiatal csaj próbálkozott a beengedő izével, kártyával kinyitottam. A liftnél megkérdezte: itt lakom-e. Igen, a hatodikon, mondtam. Honnan jövök, kérdte: Mo-ról, mondtam. Itt kicsit megbicsaklott a dolog, de helyrehoztuk: azt hitte, manócskához megyek, s azért mondom a magyart, ezért megint megkérdte, mondtam, télleg magyar. Aha, ebben meradtunk.
sk
Még valamit megfigyeltem magamon: addig amíg indoeurópai nyelvet pl. orosz, latin, ógörög, angol (ezekhez volt szerencsém)kellett tanulni valahogy elég nehezen mentek be a szavak a fejembe, de valahogy a koreai ennek az ellenkezője. Szerintem sokkal közelebb áll a magyar nyelv szerkezetéhez, nyelvtanához, mint az indoeurópai nyelvek. Szóval én csak egy nyelvet tanultam eddig "könnyedén" ez pedig a koreai volt.:) Ez szerintetek normális?:) K.F.
Nem.
:)
Martalóc
Ebben talán Babarum tudna igazán autentikus választ adni. :)
(mivel ő is tanul koreaiul és beszél más európai nyelven is)
Megjegyzés küldése