2009. január 8.
Nehezen akar beindulni nekem ez az idei év, már ami a blogolást illeti. Ez van. Viszont szorgalmasan olvasom másokét. :-) (És irigykedve, mert nekik van elég energiájuk megírni, ami történik velük.)
Lassan 3 hete tart a Samsung tanítás, ilyen minden télen van. Most 7 héten át terrorizálok négy szegény koreait, naponta 3 órán keresztül. Ez egy nagyon élvezetes meló, hiszen jó gyorsan haladunk, kb. annyit tudnak már, mint a másodéveseim, csak valahogy ezen kívül nem sok mindenre vagyok kapható mostanában.
Ja nem, ez így nem teljesen igaz. Van 4 egyetemistám is, akik februártól Magyarországon tanulnak, velük hetente egyszer-kétszer összejövünk, hogy nagy vonalakban elmondjam nekik, mi vár rájuk kis hazánkban. Ez nem túl könnyű feladat. Mert ugye jó lenne csak szépet mondani, de ez veszélyes, mert jókora pofára esés lehet belőle. Arra jutottam, hogy nem szépítek semmin, elmondok mindent úgy ahogy van, a zsebtolvajoktól kezdve a "nem túl kedves " ügyfélszolgálati emberekig, aztán hátha mégis kellemesen csalódnak majd. Ki tudja?
Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy az egyke Samsungos diákomnak úgy meséltem Magyarországról, mint a világ legjobb helyéről. Mentségemül szolgáljon, hogy keveset vagyok otthon "mostanában", így hajlamos vagyok elfelejteni a rossz dolgokat.
A diákom (miattam) úgy ment Magyarországra, hogy azt képzelte, ott vár rá a Kánaán. Ehhez képest egyetlen hét leforgása alatt végigkarcolták a kocsiját, meg akarták verni egy bárban és kapott egy szép kis megjegyzést is: "Mocskos kínai, menj haza!!". Szegény napokig nem mert kimozdulni a lakásból. Előtte kb. 10 országban járt már, de ilyen nem történt vele. Teljesen bepánikolt.
Persze nagyon aranyos volt, mert a levélben nem azt írta nekem, hogy mekkora sz** hely ez az ország, hanem azt: "úgy tűnik Magyarország és én nem vagyunk összhangban." Na igen.
Napokig bántott ez a dolog. Szóval nincs több szépítés, még akkor sem, ha én személyesen azt gondolom, Magyarország csodálatos hely.
Más egyéb most nincs. Mozgalmas, költözős, bizonytalan de azért (remélem) jó évnek nézek elébe. Január az erőgyűjtés hónapja, február a nyaralásé, március-április még az egyetemé, de utána júniusig őrült dobozolás, csomagfeladás, ügyintézés, elvonulás következik. 4 itt töltött év után nehéz felszámolni mindent. Mindenféle szempontból.
A július-augusztus kétségtelenül furcsa lesz, boldog, mert otthon vagyok, szomorú mert nem jövök többet vissza. És persze jó sok meló lesz a 80 nm-es, már egyébként is zsúfolt lakásba belegyömöszölni minden könyvemet, ruhámat, kacatomat, ami itt 120 nm-en terpeszkedett.
A további hónapok bizonytalanok. Nyilván lesz tanulás ezerrel, hiszen össze kellene hozni a doktori szigorlatot végre. Hogy e mellett munka lesz vagy pihenés, ezt még túl korai lenne megjósolni. Erre majd visszatérünk akkortájt...
Egy biztos, lesz sok színház és mozi. Amiről itt teljesen le kellett mondanom.
Mások számvetést szoktak év elején készíteni. Ez most egy "előrevetés" lett. :-) Én már csak ilyen vagyok. Csak a holnap számít.
Lassan 3 hete tart a Samsung tanítás, ilyen minden télen van. Most 7 héten át terrorizálok négy szegény koreait, naponta 3 órán keresztül. Ez egy nagyon élvezetes meló, hiszen jó gyorsan haladunk, kb. annyit tudnak már, mint a másodéveseim, csak valahogy ezen kívül nem sok mindenre vagyok kapható mostanában.
Ja nem, ez így nem teljesen igaz. Van 4 egyetemistám is, akik februártól Magyarországon tanulnak, velük hetente egyszer-kétszer összejövünk, hogy nagy vonalakban elmondjam nekik, mi vár rájuk kis hazánkban. Ez nem túl könnyű feladat. Mert ugye jó lenne csak szépet mondani, de ez veszélyes, mert jókora pofára esés lehet belőle. Arra jutottam, hogy nem szépítek semmin, elmondok mindent úgy ahogy van, a zsebtolvajoktól kezdve a "nem túl kedves " ügyfélszolgálati emberekig, aztán hátha mégis kellemesen csalódnak majd. Ki tudja?
Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy az egyke Samsungos diákomnak úgy meséltem Magyarországról, mint a világ legjobb helyéről. Mentségemül szolgáljon, hogy keveset vagyok otthon "mostanában", így hajlamos vagyok elfelejteni a rossz dolgokat.
A diákom (miattam) úgy ment Magyarországra, hogy azt képzelte, ott vár rá a Kánaán. Ehhez képest egyetlen hét leforgása alatt végigkarcolták a kocsiját, meg akarták verni egy bárban és kapott egy szép kis megjegyzést is: "Mocskos kínai, menj haza!!". Szegény napokig nem mert kimozdulni a lakásból. Előtte kb. 10 országban járt már, de ilyen nem történt vele. Teljesen bepánikolt.
Persze nagyon aranyos volt, mert a levélben nem azt írta nekem, hogy mekkora sz** hely ez az ország, hanem azt: "úgy tűnik Magyarország és én nem vagyunk összhangban." Na igen.
Napokig bántott ez a dolog. Szóval nincs több szépítés, még akkor sem, ha én személyesen azt gondolom, Magyarország csodálatos hely.
Más egyéb most nincs. Mozgalmas, költözős, bizonytalan de azért (remélem) jó évnek nézek elébe. Január az erőgyűjtés hónapja, február a nyaralásé, március-április még az egyetemé, de utána júniusig őrült dobozolás, csomagfeladás, ügyintézés, elvonulás következik. 4 itt töltött év után nehéz felszámolni mindent. Mindenféle szempontból.
A július-augusztus kétségtelenül furcsa lesz, boldog, mert otthon vagyok, szomorú mert nem jövök többet vissza. És persze jó sok meló lesz a 80 nm-es, már egyébként is zsúfolt lakásba belegyömöszölni minden könyvemet, ruhámat, kacatomat, ami itt 120 nm-en terpeszkedett.
A további hónapok bizonytalanok. Nyilván lesz tanulás ezerrel, hiszen össze kellene hozni a doktori szigorlatot végre. Hogy e mellett munka lesz vagy pihenés, ezt még túl korai lenne megjósolni. Erre majd visszatérünk akkortájt...
Egy biztos, lesz sok színház és mozi. Amiről itt teljesen le kellett mondanom.
Mások számvetést szoktak év elején készíteni. Ez most egy "előrevetés" lett. :-) Én már csak ilyen vagyok. Csak a holnap számít.
14 hozzászólás:
Kedves,Manócska.
Szurá vagyok.
Bocsánat,de nem tudok találni a némafilmet :'(
Nagyon kíváncsi vok arra.
Válaszodat előre is köszönöm :))
Kedves Manócska, kérlek szépen csatlakozz a játékhoz, és írj tavalyi 5 kedvenc olvasmányodról!
Manócska.
Bocsánatot kérek, a Szurát biztos én tévesztettem meg. Azért hitte, hogy egy másik blog helyett itt van az említett némafilm.
Szia Szurá! :)
Hát azt kell mondjam, hogy bennem Arany, Walesi bárdok egy részlete zajlott le, amikor olvastam hogy többet már nem mész vissza. Költöztem sajnos elég sokat gyerekkoromban, apu munkájából kifolyólag, és végigzokogtam az estét tegnapelőtt amikor olvastam azt a véglegesen lezáró mondatot. A részlet meg ugyen gondolom már mindenki kitalálta de ez:
"Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -"
off: meg tudnád mondani, hogy ejtik a Hyundait? Tegnap amerikai reklámokban hallottam hándéjnak :/
Hyundai - 'Hjonde'
Samsung - 'Szamszong'
Daewoo - 'Deu'
:-)
köszi
A koreai nevek mellett ezek a cégnevek is azt bizonyítják, hogy esélyt sem adnak a koreaiak még a jelenleg hivatalos átírási rendszer ismeretében sem adnak esélyt egy külföldinek ezek helyesen kiejtésére.
A helyes romanizáció így nézne ki:
Samseong, Dae-u, Hyeondae (a Hyundai abszolút logikátlan utolsó hangzója egyébként úgy jön ki, hogy az "a" és az "i" betűk egymás utáni leírása adja ki az "ae" betűjét)
namhanman
Nehéz ez a magyar, előbb-utóbb megtanulok írni is, ez a huszonpár év nem volt elég hozzá, úgy tűnik:)
namhanman
슬아
나는 홈페이지에 쓸 수 없다. 왜?
A gond az, hogy a koreaiak túlnyomó többsége nem ismeri a jelenleg hivatalos átírást. Meglepő, de még az egyetemisták sem, pedig ők idegen nyelveket is tanulnak. Ráadásul - fordított esetben - még a rengeteg angol jövevényszavukat sem következetesen írják át koreaira, van olyan szó, amelyet már három(!) változatban is olvastam.
Ehhez jönnek még a hagyományok a nevek írásánál (ha még a nagyapa eldöntötte, hogy hogyan írja latin betűkkel a nevét, azt nem nagyon változtatják meg), illetve a stratégiai döntések a vállalatok neveinek átírásánál. A cégnév egy brand, amit el kell adni, ezért jól át kell gondolni, hogy mi legyen az átírás. A döntést meghozó csapat valószínűleg figyelembe veszi az átírási szabályokat, de ezeket mindig a céges érdek mögé fogja helyezni. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb világszerte híres koreai cégnév több évtizede ismert, míg a jelenlegi átírási szabályok (revised romanization) csak 8 éve léptek érvénybe.
Mindezek persze nem magyarázzák a káoszt, csak segítik egy picit a megértését! :)
Kedves,전투원
제 홈페이지에 글을 쓸 수 없다는
뜻이세요?
Az jelenti,h nem tudsz beirni a blogomban?
제 홈페이지에 있는 방명록에 글을 쓸 수 있어요.
A blogomnak "visitor"-ben lehet irni bármit :)
Szurá
Kedves Manócska!
Szomorúan olvasom, hogy elkezdted a visszaszámlálást. Végre ismét van időm olvasgatni a blogodat és akkor kiderül, hogy beborult...:-))Na nem baj. Azért a sok elfoglaltságod mellett irogass néha, hogy nekünk legyen mit olvasgatni. Jó?
Egyébként egyet értek azzal amit írtál. Szomorú, hogy az idegen- gyűlölet, az agressziv magatartás egyre elfogadottabbá válik Hazánkban. A fiatalok egy részének körében ez a "divatos és követendő" magatartás. Ez számomra elfogadhatatlan.....:-(( Rememél, ezzel a nézettel nem vagyok egyedül.
Lea.
Lea! Azért még ne szomorkodj! Előttem egy csodás tavasz, a nyár kezdete, és egy óriási költözés. Biztosan lesz miről írnom. Kérdés, az idővel, hogy állok majd...
Megjegyzés küldése