2009. január 18.
Mert ugye mikor is menne az ember túrázni, ha nem közvetlenül hóesés után. Ez valami mánia a férjemnél. Ráadásul könnyed kis túrát emleget, ami végül 10 km oda-vissza, 600 méteres szintkülönbséggel. Össze-vissza csúszkáltam a köveken, és csupa sár lettem. Ma pedig mindenem fáj. Mindig megfogadom, hogy soha többet, de aztán valahogy mégis rávesz.
Ez volt a tegnap. Ma óravázlatok, sült kacsa és semmittevés várható.
Ez volt a tegnap. Ma óravázlatok, sült kacsa és semmittevés várható.
6 hozzászólás:
Pedig a 10 km nem sok. Minden hétvégén érdemes lenne menni.
Hajrá! :-) Nem, a 10 km valóban nem sok. Csak nem mindegy, közben milyen az út. Nekem kicsit sok volt.
@Martalóc: 10 km tényleg nem sok, még többet is érdemes kirándulni.
A történethez viszont hozzátartozik, hogy a bejegyzésben említett 600 méteres szintemelkedés 3 kilométeres szakaszon történt, és nem kényelmes és széles ösvényen, hanem sáros,csúszós sziklákon, végig kapaszkodókkal ellátva. A visszaút talán tovább tartott, mint felfelé.
Az igénybevételt figyelembe véve simán megfelelt egy jó 30 kilométeres normál erdei túrának.
Ezért nem örült Manócska :)
Amelyik tavalyi bejegyzésedre utalsz, abban van az a videó, amit amikor először láttam, annyira szipi voltál és annyira átéreztem a helyzeted, hogy nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy hűséged olvasód vagyok. :)
(ha túlverekedted magad ezen az "egyszerű" összetett mondaton akkor megérdemled a pihenést :))
10 km? 600 méteres szintemelkedés?
Megérdemled a kacsa husit!:-))
Mindez egyenlő 30 km-es erdei túrával?
Kettő kacsa husit érdemelsz! Egyiket sütve a másikat főve! Én imádom így is, úgy is :-))
Lea
Köszi Lányok! Martalóc nem volt elég megértő, de Ti tudjátok, hogy ez azért nem semmi túra, és bizony jutalom jár érte. Hát igen... az a videó is én vagyok. Azért az esetek 90%-ban próbálok energikusabb lenni. Csak azért azt sem szabad túlzásba vinni. :-))
A kacsahús azóta már elfogyott és nagyon finom volt. És tényleg megérdemeltem. :-)
Megjegyzés küldése